Rakasz #190
Sziasztok!
Múlt héten láttam egy hírt, hogy megpattant két Bennett kenguru a miskolci vadasparkból. Rögtön fel is hívtam a barátnőmet - aki az ilyen hívások után rejtélyes okokból nem küld el a fenébe - hogy szeretne-e háziállatot, mert akkor megyünk kengurut fogni. Nem szeretett volna, itt le is tettük a poént.
Napokkal később olvastam, hogy megkerült a két állat. Az egyik legyengült, majd meg is halt a stressztől és attól, hogy valószínűleg nem talált magának élelmet vagy vizet. A másiknak volt kedve kergetőzni. Innentől pedig kevésbé vidám a sztori. De legalább alkalom annak a végiggondolására, hogy az amúgy az unalomig szelíd Bükk is stresszes hely tud lenni. Amikor fajok megmentéséről beszélünk, azt is bele kell kalkulálni, hogy nem lehet csak úgy beterelni az állatokat egy konténerbe és lerakni őket valahol, ahol jobb helyen vannak szerintünk.
És nem olyan viharzónában lévő helyekről beszélünk, mint Mauritius. Itt ugyan a mauritiusi sólymot megmentették a kihalástól (R#117), de a teljes állományt bármikor veszélybe sodorhatja egy trópusi vihar.
Nem várt következmények
Megy körbe a buborékomban egy hír, ami az én ízlésemnek nincs kellően alátámasztva. Van viszont annyira érdekes, hogy megérje írni róla, de kezeljük fenntartásokkal a dolgot. Szecsuan fővárosában, Csengduban 2018-ban kezdtek építeni egy Csiji függőleges kertek című lakóparkot, amit legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint a Marina-part tízemeletes favelláit egy raklap filodendronnal. Klasszikus látványterven gyönyörű, aztán majd meglátjuk típusú építészet. (2018-as anyag a kínai állami médiában, a Global Times-ban.)
A nehezebben ellenőrizhető rész ott kezdődik, hogy állítólag kevesen költöztek be egyelőre a lakóparkba, ami miatt egyrészt a növények átvették az uralmat az erkélyek felett. Másrészt - és ez a fontosabb - az elburjánzó növényzetben elburjánzottak a moszkitók is. Azaz, ha valaki most költözne be, annak először a kellemetlen szomszédoktól kell megszabadulnia. Azt mondják, hogy a malária egy egészen kicsit sem vicces.
A fenti hírt először a StraitsTimes-on láttam, akik a Global Times-ra hivatkoznak. Ők pedig továbbra sem tartoznak a megbízható hírügynökségek közé. (Ez amúgy a rendes kattintásvadász bulvárlapokat nem érdekli, a Daily Mailtől a New York Postig mindenhol lejött az anyag. Felkészül a HVG.) Szembe jött végül az AFP drónfelvételeként is a hír, ebben remekül meg lehet nézni a túlburjánzó erkélyeket. Ők csak nem írnak marhaságot. Az viszont gyanús, hogy a sztori napok óta fut és az építész Twitter, aminek nagyon jó kritikai szárnya is van, nem kapta fel még.
Ikea X
Küldtem a héten egy cikkjavaslatot egy lapnak. Még nem kaptam választ, szóval nem tudom mikor találkoztok a témával. Viszont van egy másik dolog is, amit szintén nekik kellene megírni. Kétszer semmi pedig sokkal semmibb, mint egyszer.
Kezdjük az elején! Kinek mond valamit az, hogy ROG? Akinek igen, ugorhat egy bekezdést, a többiek csak hatos dobásával távozhatnak. A ROG az Republic of Gamers, amely az ASUS számítógépalkatrész-gyártó videojáték rajongókat célzó márkája. Kezdetben volt az Alienware, akik direkt játékra gyártottak drága, de nagyon erős és rendkívül jól hűtött strapabíró gépeket. Laptopba is bele tudtak szerelni például egy csúcs videojáték futtatásához elég hardvert. Ez azért lényeges, mert a matek nagyjából úgy néz ki, hogy minél több erőforrásra (processzorsebesség, memória-elérés, tárhely olvasási sebesség) van szükség, annál jobban fűt a gép és annál több áramot eszik meg. És ha a fenti problémákat rosszul oldjuk meg, még hangos is. Volt pénz abban, hogy csendes, gyors és amúgy led fényforrásokkal és minden földi jóval felbindzsizett gépeket adjanak el. Mára ez egészen nagy piaci szegmenssé vált.
Kis zárójel: én is gamer billentyűzetet és egeret használtam. Drága volt, nem egyszerű nem tulipiros színben találni, viszont jónak jó.
Innen nézve érdekes, hogy a ROG két partnerséget jelentett be két nap alatt. Az egyik az Ikea, aminek voltak már izgalmas partnerségei korábban is. Például a Teenage Engineering audiocéggel, ami még úgy is mókás eszközöket eredményezett, hogy a megvalósult Frekvens kollekcióból végül kimaradt a nagy és érdekes darab, a lemezjátszó. A ROG és az Ikea gamer bútorokat fog együtt gyártani. A gamer bútor kényelmes karosszéket és számítógépet tárolni képes asztalt tud jelenteni. A múltkor volt ebből vita - sajnos nem raktam el - a dizájntwitteren, hogy a gaming szék az olyanoknak készített szék, akik korábban egy hokedlin ülve játszottak, és most eladnak nekik valami kényelmesebbet luxus áron. Érdekes lesz, hogy ki tudnak-e lépni ebből a színes műbőr üléses lakberendezéses trendből.
A másik cég az Acronym, Errolson Hugh nagyon drága technical wear márkája. Ők egészen gyönyörű és legalább ennyire nehezen megfizethető dolgokat gyártanak. A nehezen megfizethetőséget még Errolson is elismeri, például ebben a király interjúban. A nagyjából 1000 eurós (plusz 3-400, ha valamelyik érdekesebb kéne) Third Arm válltáskájukra ránézni is remek. Ez olyan együttműködés, ami még nehezebben megjósolható jószágokat eredményez. Az Acronym kis cég, nem abban a nagyságrendben gyártat, mint a ROG. Még úgy sem, hogy a gyártás egy részét kiszervezték Kínába. (A másik fele Csehországban van, a cég pedig német.)
Lapzárta közben érkezett: a ROG bejelentette a mindmapping funkciókkal és feliratokkal felszerelt Zephyrus nevű gémer laptopját, amit az Acronymmel együtt fejlesztettek ki.
Lócitromos kisfalum
Régi meggyőződésem, hogy az agyonjátszott slágerek valójában nem rossz számok, ellenben agyonjátsszák őket. Megérdemelnek egy második esélyt. Na így ment napokon keresztül valahogy a Dragostea Din Tei. Közben meg elkezdtem guglizni, hogy a régiós mulatósról mit írtak eddig.
Az rémlett, hogy anno a Quarton volt pár cikk, illetve Krisztián kollégámnak volt egy tök jó anyaga Kis Grófóval anno még a VS-en. Ezeket elő is ástam, bár az interenet nem bánt velük jól. Wayback Machine-ből (WBM) kell előszedni a cikkeket, csak nyomtatási nézetben vannak meg a szerveren, rémálom. És nem a net korai éveiből származó anyagokról beszélünk, hét-nyolc éves cikkekről. Jobb nem belegondolni, mennyire tróger módon bánunk az információval.
Ha követni akartok, akkor Szerbhorvát György Mancs-cikkével kell kezdeni 2001-ből, ami a magyar lakodalmas rock őstörténetéről szól. Eleve rakjuk helyre ezt a magyart és lakoldalmasat, mert a műfaj valójában vajdasági muskátli. Először a Bugyi testvérek jöttek rá, hogy a régi nóták szintivel és gitárral történő megbolondításában van pénz.
A nagy lemezkiadók viszont csak akkor adták volna ki az anyagot, ha lemezükre biztos megrendeléseket szereznek a zenészek. Ez bejött, miután az egyik szabadkai árus üzent zágrábi cégének, a Jugotonnak, hogy ő maga vagy tízezret kapásból el tudna sózni. A lemez megjelent, és négyszázezernél is többet adtak el belőle.
Ugyanez játszódott le amúgy Lajcsival is, ez már egy WBM-ből előásott Inkei Bence cikk írja (lassan töltődik, de bejön!), aki a lakására vett fel hitelt, hogy kazettákat gyártasson és vegyen tévéreklámot. A folytatást tudjuk, bejött neki.
“Semmilyen média nem támogatott bennünket, úgyhogy kockáztatnom kellett, és én eladtam a lakásom, minden pénzemet reklámra költöttem” - mesélte Galambos Lajos, aki a tévében vásárolt reklámidőt, a nálunk akkor bemutatott Pokoli torony című katasztrófafilm előtt és után. Ne feledjük, hogy akkor még csak egy tévé volt Magyarországon, egyes és kettes csatornával, úgyhogy szombat este magyarok milliói láthatták a “Van szerencsém, s önnek is lesz, ha kazettát Lajcsitól vesz” szövegű reklámot.
Régiós kitekintésből találtam egy Quartosat Rónai Andrástól (szintén WBM link), amiben talán az a legfontosabb gondolat, hogy Magyarországon sokrétűbb volt a TTT-rendszer miatt az underground. Így viszont nem keletkezett olyan rés, ahová benyomulhatott volna a bármilyen néven nevezett nóta jellegű tartalom. Ránk marad annak az eldöntése, hogy ez jó-e, és meddig akarjuk hallgatni a sárgarózsát meg az Európa Kiadóra nosztalgiázni. (Én egyiket se egy percig se, de tudom, hogy szélsőséges álláspont.) [Mondjuk nótát se.]
Pulay Gergő szerint komoly különbség, hogy míg a manele folyamatosan változik, addig a magyar mulatós műfajok viszonylag merevek és változatlanok. A maneák (vagyis az egyes dalok - a “manele” szó ennek a többesszáma) szövegei feldolgozzák az aktualitásokat, az emberek mindennapi tapasztalatait, azt is mondhatjuk az antropológus szerint, hogy ezekből kirajzolódik “a piaci átmenet alulnézeti krónikája”. Szólnak dalok például a kivándorlás tapasztalatairól, hogy el kell menni, hogy legyen pénze a családnak, de azért a Nyugat sem a paradicsom.
A végére hagytam Puskár Krisztián Kis Grófó cikkét, ami amúgy a legmókásabb mind közül. De hát mélyen elfogult vagyok vele, több lapnál dolgoztunk együtt, remek ember. Pláne azért, mert a Nó Roxa Áj körüli összes szakkifejezés elpattintása mellet van egy ilyen bekezdés is.
Megkérdezem, hogy mi szerinte egy tizenéves legnagyobb problémája jelenleg Magyarországon. „Az iskolázottság és a munkalehetőség hiánya” – mondja. Nagyon sokat lép fel falunapokon, nagyon szegény embereknek, és ezt tapasztalja.
Megírták már, olvassátok!
Az nagyjából világos lehet mindenkinek, aki egy kicsit is hajlik arra, hogy a realpolitik felől nézze az európai történéseket, hogy amíg Herr Autofabrik mosollyal ébred németországi otthonában, addig a német politika nem akad bele Orbán Viktorba. A 444-en Panyi Szabolcs cikke (több G7 és Direkt36 anyagra támaszkodik, jár a kredit nekik is) ennek a helyzetnek a létrejöttét meséli el jó hosszan. Az általában véve is egy kényelmetlen igazságnak tűnik, hogy amíg a biznisz megy, addig a legtöbb cég bármitől el tud tekinteni. A cégeknek pedig egy bizonyos méret után jelentős lobbiereje van.
A Hot Wheelsnek van egy való világbeli programja. Szép tuningautókra ütik rá a pecsétet, hogy az aztán tényleg hűha. Hidegen hagyna, ha ezen a héten nem egy Kispolák lenne a díjazott gép.
Szög miatt a patkó
TubeTime, aki alapvetően egy elég alaposnak tűnő elektronikai blogot visz, a Twitteren fejtette ki, hogy a legnagyobb kaliforniai erdőtűz kialakulásában hogyan vétkes a PG&E energiaszolgáltató. Egy mérnök barátommal - kösz Pisti, sokat tanultam! - hosszan beszélgettünk, hogy akkor ki is a felelős. Szerinte rendszerszintű hibáról beszélünk, mert ugyanezt a tűzvészt elő lehetett volna idézni egy marmonkannával és egy kínai zippóklónnal is. De, és ez egy fontos de, nem egy marmonkannás ember idézte elő a tüzet 2018-ban.
Hogy mi gyulladt ki? Az erdő. Sokkal jobb kérdés, hogy miért. Erre pedig az a válasz, hogy izzó alumínium hullott a száraz aljnövényzet közé, meleg volt, fújt a szél. Izzó alumínium pedig onnan lett, hogy a PG&E nagyfeszültségű távvezetékének villanyoszlopát nem nagyon tartották karban. Megnézték az előírt időszakonként, hogy megvan-e még, de egyrészt ezt nem jegyzőkönyvezték, másrészt ennél többet nem tettek. Leszakadt egy olyan vezeték, ami a két szélső kábel közt egyenlíti ki az ellenállást. (A megértésem határain vagyunk, nagyfeszültségű villamosmérnök olvasóimtól sűrű elnézést kérek.) Ezt kiegyenlítő kábelt két rém hosszú és nehéz porcelánnak tűnő szigetelő elem tartja, amiket pedig egy kampóval akasztanak fel az oszlopra. A kampót úgy képzeljétek el, mint ami nagyobb csörlőkön vagy kisebb darukon van.
Esetünkben a kampó anyaga simán elfogyott. Lengette a szél, lassan átvágódott. És itt jön a kínos rész. Nem lehet tudni, hogy mikori volt az alkatrész, mert az áramszolgáltató nem naplóz ilyesmit. De az anyaga - kovácsolt vas - és a torony állapota alapján akár 90 éves alkatrészről is lehet szó. A bíróság a PG&E-t bűnösnek találta, kifizetettek a céggel 4 millió dollárt. Ez lényegében zsebpénz. Előtte a cég peren kívül megegyezett a tűzvész miatt evakuált 52 ezer emberrel és a tűzben meghalt 85 ember hozzátartozóival 13,5 milliárd dollárnyi jóvátételben. És innentől tényleg mindegy, hogy mit tett volna a marmonkannás ember, ha a PG&E-nek ez megérte. A karbantartás nagyon nem szexi, nem hoz profitot sőt egyenesen viszi, de ilyen sztorik jönnek egy idő után, ha elhagyják őket. (Van egy vita abban, hogy az állam jó tulajdonos-e? Az biztos, hogy ha szabályozónak is vacak és tulajdonosként sincs jelen, akkor tényleg érdemesebb magunknak felgyújtani mindent előre.)
Szép és jó hírek
David Saxet olvasok, a Poket kiadta magyarul. A fordítás mondjuk vérlázítóan vacak, a szöveg pedig a lektor elől bujkálva jutott el a nyomdába. Dicsőségükre nem válik, de olvasható. Több “analóg” technológia mellett megénekli a Moleskine sikerét is, ami egy tipikus óriási őskamura felépített márka. De legalább felütés ahhoz, hogy megosszam a Field Notes, ami szintén túlárazott, de érdekesebb sztorival rendelkező noteszeket gyárt, új kisfilmjét.
Eleve nem látszik, hogy mi történik az Index-utód Telex körül - támogassátok, ártani nem árt nekik! aztán legyetek kritikusak egy-két hónap után - arról meg pláne nincs információ, hogy milyen lap indul el egyszer majd. Ezért örülök, hogy a héten a Capa Központ bejelentette, hogy a Fortepan-rovat egy verziója náluk folytatja. A szerzők közül hiányozni fog Barakonyi Szabolcs, egykori Index fotórovat vezető, de így is jó csapat írja és szerkeszti az új blogot. Köszönet nekik!
Képek
Szökött emu, nem kerestük, elénk lépett - saját / CC-BY
Csengdut a pandákról szokás ismerni - Paul Wolneykien // CC-BY
Kezdetben sem nézett ki bizalomgerjesztően a függőleges kertes lakópark - Global Times
Zepyhrus laptop - ROG
Ikea Frekvens reklámfotó. A lemezjátszó végül nem jött ki - Ikea
A Camp Fire tűzvész a Landsat 8 fotóján - NASA, Joshua Stevens // közkincs
Hot Wheels kispolszki - Hot Wheels / Facebook
Ennyi a hétre.
Ádám