Rakasz #188
Sziasztok!
Rövid hírlevél lesz, mert hosszú volt a hét. Azért így is van egy-két dolog, aminek megörültem vagy ami érdekes volt.
Mire való a nyelv?
Annyi hülyeséget írnak a nyelvről, miért ne álljak be a sorba. Szóval: a fene megette az egészet, ha nem használjuk játékra. Ezért zavar, hogy az egyik kedvenc műsorom vezetője időnként kikel a szóviccek ellen. Kreatív nyelvhasználat az, örülni kellene neki.
Az Inky Fool, Mark Forsyth blogja, a bármilyen nyelvi játékoknak az egyik remek forrása. Neki amúgy Etymologicon címmel van egy remek kötete is, ami úgy ugrál szavak származása, kulturális érdekességek és történelmi korok között, ahogy a másik nagy kedvencem, James Burke teszi a tudománytörténetben. Forsyth nem restell belemenni szép hülyéskedésekbe, most épp londoni megállónevekből írt vagy harminc epigrammát és nem mutat jel arra, hogy abba akarná hagyni.
Az ötlet annyira jó, hogy amikor átküldtem a székhelyét épp Londonban tartó Tepertő barátomnak, akkor vagy fél óráig budapesti kétsorosokkal szórakoztattuk egymást. Elég is ennyi, el tudjátok képzelni. Ha valami különösen jó jut az eszetekbe, várom.
Ennyi szótag sehol se fér
II. János Pál pápa tér.
Azok a nyolcvanasok
Egész sok nyolcvanas és kilencvenes évek feltámasztását vagy újraértelmezését célzó popkulturális dolog volt mostanában. Ezekre többnyire rosszul reagálok. Készséggel elismerem, hogy a Ready Player One sokaknak betalált, de nekem nagyon egyfajta geekségre volt felépítve. Arra a fajtára, amihez sok felesleges adatot kell tudni, hogy az ember a körhöz tartozónak érezze magát. És ami akkor is a kisebbségnek tudja magát érezni, amikor úgy hívják, hogy Marvel Cinematic Universe és uralja a popkultúrát.
Aztán van a tisztán ironikus megközelítés, ami szórakoztató persze. Viszont az irónia nem foglal állást, nem értelmez, nem viszonyul. Azért volt gyanús a Karate kölyök folytatása, mert egyrészt egyszer már megpróbálták, de akkor a népi Kína propagandája lett belőle. A pár éve a YouTube-on indult, majd most a Netflixre átkerült Cobra Kai sorozat viszont a maga módján érdekes. Talán mert nem ugyanazt a sztorit mondja el újra, hanem megpróbálja harminc plusz évvel később veszi fel a fonalat. Tökéletes? Nem. De van benne önreflexió. Ez sokkal több, mint ami a legtöbb 80’s revival cuccról elmondható. (Van második évada is, de minek.)
Kisautó
A heti mese kislányoknak Ewy Rosqvist sztorija, akinek 1962-ben mondták ugyan, hogy nőként nem túl valószínű, hogy egyáltalán végigér egy hosszú raliversenyen. Ez a közkeletű vélekedés annyira nem érdekelte Rosqvistet, hogy nem csak végig megtette a távot, de valami két és fél órát vert a második helyezettre. Ez van, ha az ember nem hisz el minden marhaságot, amit mondanak neki.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Rosqvist ekkorra már Európa legjobb női pilótája volt. Előbb a Volvo gyári versenyzője volt, majd a Mercedesé. Szóval a 62-es Argentine Turismo Standard Grand Prix-re nem zöldfülűként nevezett be. Ez természetesen semmit sem von le a győzelem értékéből.
És hogy ez mitől kisautó, amikor egy nem pici Mercedes-Benz 220 SE-vel vett részt a versenyen? Attól, hogy a Matchbox megcsinálta Rosqvist és Ursula Wirth autóját.
A könyvek és a labellójuk
Amikor könyvégetésről beszélünk, akkor rendszerint két képet szoktunk felidézni. Az egyik az, amikor a nácik égetik zsidó szerzők könyveit, a másik pedig az alexandriai könyvtár, aminek egészen komoly városi legendáriuma van. Ha csak azért olvassátok el a könyvégetésről és ezzel a múlt nyomainak eltüntetéséről szóló Financial Times cikket, hogy más példákat is felidézzen bennetek, már akkor is megérte. Például azért, mert nem dicsőségesen legyőzött vagy kézen-közön megszűnt birodalmak égetéseiről van szó, hanem ma is létező országok, birodalmak ügyeiről. Ráadásul könyvajánló, szóval aki bele akar menni rendesen, annak van merre folytatni az olvasást.
Nem sok fotóalbum van a polcomon, drága hobbi, de ettől még persze érdekel a téma. Qt Luong arról írt a Petapixelre, hogy hogyan kell úgy fotóalbumot gyűjteni, hogy az befektetésnek se legyen rossz. Teljesen máshogy viselkednek ezek a könyvek, mint a legtöbb hagyományos könyv. Persze könyvet eladni eleve bűnnek tűnik. Elajándékozni igen, végtelen ideig kölcsönadni okés, na de eladni?
Én máshol
Van némi esélye, hogy az utolsó G7-es anyagom ment ki egy ideig most. Viszont ezt a mostani használt autós, adatbrókeres cikket jó volt írni. Mint ahogy érdekes volt felfűzni egy szálra a kis otthonos trendet, a koronavírust és a férfibarlangokat. Az utóbbi a Patreonomon van, nyitott anyag, bárki olvashatja. És természetesen meg lehet hívni havi két sörre a szolgáltatást használva. Köszönet!
Képek
Londoni epigramma - Mark Forsyth
Ibusz karate verseny- Fortepan / Varga János
Üdv,
Ádám