Rakasz #186
Sziasztok!
Néztetek ti anno Newsroomot? Magyarul tán Híradósok címen futott. Van benne egy nagyon fontos jelenet, alig pár perces, amiben az esti híradó szerkesztője elmondja az embereinek, hogy nem minden kérdésnek van két oldala. Ezt legalább annyira fontos tudni, mint azt, hogy vannak kérdések, amelyekre a válasz egyben értékválasztás is. Magyarul: a világ bonyolult, egyes problémákra nincs egy helyes, üdvözítő válasz; mások pedig, bár van olyan narratíva, amelyben vitának tűnik, valójában a két álláspont egyike nem érdemel szót.
Hozok példát, hogy kevésbé tűnjön nagy arcúnak. Még két feministát is össze lehet azon ugrasztani, hogy a szexmunkát legalizálni kell-e (és ezzel az abban résztvevőknek védelmet biztosítani ahelyett, hogy beszorítjuk őket a szürke zónába) vagy kriminalizálni kell, mert nem olyan dolog, amit bárki önszántából végezne. Mindkét oldalnak van kialakult, megfontolandó érvrendszere, érdemes beleolvasni. Ítéletet alkotni nem feltétlenül fontos. (A Verso tavaly megjelent Revolting Prositutes kötete, ha jól tudom, ezzel foglalkozik.) A másikra például a klímaváltozás a példa. Ha száz klimatológus azt mondja, hogy az ember okozza, két olajlobbista és egy publicista szerint pedig nem (igen, sarkítok), akkor a két olajlobbistát és az egy publicistát figyelmen kívül lehet hagyni. Nem azonos értékű érvekről beszélünk.
Azért rángattam elő ezt, mert szembesültem a héten egy nagy kérdéssel. Azzal a fajtával, aminek az elbírálása sem biztos. A Magnet bank által támogatott Magnet Közösségi Ház a harmadik Zsurnaliszta Vitaest nevű rendezvénynek ad teret. Ezt a Transzparens Újságírásért Alapítvány nevű szervezet rendezi, ami egy francia széljobbos szervezet NER-es verziója. A rendezvényen egy ellenzéki és egy kormánypárti újságíró vitázik, ebben egy közepesen tehetségtelen moderátor hátráltatja őket, majd a végén a közönség kérdezhet. Az ötlet akár jó is lehetne, ha eltekintünk a szervezőktől, illetve attól, hogy míg ellenzéki oldalról tényleg újságírókat (Plankó Gergely, Pető Péter, Szily László) hívnak meg, addig a kormánypártiak között akadnak propagandisták és megmondóemberek is. (A lineup eddig: Apáti Bence a Magyar Nemzettől, Békés Márton és Huth Gergely.)
Na ezt tényleg nem azért, hogy végignézzétek
Nem arcpirítóan rosszak a beszélgetések, de nem is jók. Ráadásul ilyenből lehet olyat is rendezni, ahol legalább arra próbálnak figyelni - a Válasz Online podkasztja jó példa - hogy tényleg ne egy propagandistával vitatkozzon egy újságíró. Attól függetlenül, hogy egyetértek-e a Válasszal, inkább hallgatom őket, mint a Pesti Srácok főszerkesztőjét. És itt jön a kínos kérdés. Miért ad helyet a környezettudatos, zöld, civil satöbbi bank közösségi tere ennek a rendezvénynek. Nyilván meg is kérdeztem. Ez jött válaszul:
Mi nem szeretnénk állást foglalni, nem ez a célunk, hanem az, hogy diskurzust indítsunk, platformot biztosítsunk a vitához és beszélgessünk azokról a kérdésekről, amiket te most feltettél nekünk.
És itt megtettük a kört. Mert vannak kérdések, amelyeknek a megválaszolása lehetetlen anélkül, hogy ne döntenénk értékekről is. Ha ezt nem látjuk, akkor vagy hasznos hülyék vagyunk vagy csak nagyon cinikusok. Viszont a Magnet Közösségi Ház - nem tudom kivel beszéltem hosszan a facebookjukon - nem úgy viselkedik, mintha az egyik vagy a másik lenne. Ugyanakkor meggyőzni nem nagyon próbáltak, és nem is tudtak.
(Erről a héten a Meti Heteorban is beszélgettünk. Annak megvan az az előnye, hogy nem csak az én gondolataimat halljátok.)
Wir fahren Manta
Virágvölgyi Istvánt nem kell bemutatni, például mert már egyszer megtettem. (R#143) Azóta annyi történt, hogy a Łódź-i Fotofestiwalon is meg lehet nézni egészen augusztus 23-ig egy Fortepan kiállítást. És mivel ezekben a mostani időkben az ember nem nagyon utazik, ezért készült az anyagból online verzió is. Preziben van, nem állok jót azért, hogy hosszú távon megnézhető lesz, most viszont működik.
Múltkor újranéztem a Manta, Manta filmet, amiben német fiatalok, az Opel Manta viccek főszereplői vezetik meg tuningolják a kocsijaikat. Romantikus tinikomédia azzal a kocsival, ami a kispénzű válasz volt a Porschéra. (Na jó, hátszélben se érte utol.) A kólásüveg bodykit mellett természetesen Harlekin kormány és négyszínű műszerfal is volt a filmben. Ezeknek azért örültem, mert színesnek lenni jó.
A fekete-fehér-szürke biztonsági játék színek persze eladhatók, de magát csalja meg, aki ez alapján választ bármit is. Hálistennek ez nem csak az én bekattanásom, Nathaniel Adam Furman (R#157) építész a hónap eleje óta gyűjti azokat a szórakoztatóelektronikai termékeket, amelyeket mertek színesre gyártani. Rákérdeztem, nem tervez cikket belőlük. Meg amúgy is, ő inkább az épületein érvényesíti azt a meggyőződését, hogy a monokróm nem érdekes.
A beton, amiben élünk
A Calvert nagy káeurópai furcsa épületes cikkében volt egy fél mondat, sőt igazából pár szó, amin fennakadtam. Úgy fogalmaznak, hogy ezek az épületek formálták (“iconic architecture that has shaped”) a kelet-európai építészetet. Az ikonikusságot nem vitatom el. Tényleg nagyon érdekes épületeket válogattak össze, iszonyú jó cikk, kedve támad az embernek megtölteni Fortepan 200-zal a Praktica Super TL 1000-et és beülni a kocsiba. (Volt Zenitem is, az 1/1000-es idő miatt a Prakticát sokkal jobban szerettem.)
Ami viszont a formálást illeti, a Kádár-kockák, a Drum Bun szobrok, a panelek vagy az ÁMK-k (PDF) sokkal formatívabb dolognak tűnnek. Önmagukban nem nagyon van esztétikájuk vagy érdektelenek, de tömegükben városképpé, világgá állnak össze. Ilyen szempontból a Havanna-lakótelep fontosabb, mint a Körszálló.
Apropó építészet, a Guardianben jelent meg egy cikk az építészeti örökségünkről és az erről való gondolkodásról. Még pontosabban: arról, hogy amit alapvetően európai építészetnek gondolunk az gyakorta máshonnan származik. Ezt a cím úgy fogalmazza meg, hogy a szaracénoktól loptuk, a cikkben azért néhol ennél óvatosabb megfogalmazások is szerepelnek.
Két, részben egymásnak ellentmondó dolgot érzek a cikk kapcsán. Az egyik az, hogy marha fontos, hogy tudjuk, honnan inspirálódott például az európai építészet. A kultúra nem egy magában álló, egy helyen kialakuló dolog, hiába szeretünk róla így gondolkodni. Az ötletek az emberekkel együtt közlekednek. Még azok az ötletek is, amelyekre úgy gondolunk, hogy ez aztán tényleg helyhez köthető. Legyen szó az ajvárról vagy a népmeséről. (Meseverziók és motívumok témában Zalka Csenge Virág rendszeresen ír érdekes dolgokat.) A másik gondolat, hogy ez a fajta kultúrharcos, ki mit lopott kitől gondolkodás nem segíti a párbeszédet. Ugyanakkor van az a fajta szélsőjobbosok által épített európai identitás, ami a gótikában találja meg az egyik ideálját. Erről építész és kultúrakutató körökben elég sokat írtak az elmúlt pár évben. Szerintem a Rakaszban is volt róla cikk, legalább egy.
Természetesen egyszerűbb, ha nem nézzük a dolgot a maga bonyolultságában. Ráadásul egy domináns építészeti motívumot könnyű kiemelni. Az elmélet ott bicsaklik, amikor valamit nagyjából egyszerre, de több helyen fedeztek fel (pl. mezőgazdaság) vagy amikor eltérő időkben, de kapcsolatban nem lévő kultúrák jöttek rá ugyanarra. Magyarul: kisebbíti-e Gutenberg érdemét, hogy Kínában már volt nyomtatás? Hogy visszatérjünk az építészethez, megúszhatatlan, hogy a Stealing from the Saracensbe előbb-utóbb belenézzek.
Szárnya sincsen, úgy repül
Az ekranoplánokat három évente felfedezi az internet. (Én is rácsodálkoztam, legalább egyszer, újságban.) Jellemzően akkor, amikor újra előkerülnek Igor 113 fotói. Marha jó sorozat, minden újrafelfedezést megérdemel. Most viszont egy új fotós és urbexes képeit láttam egy anyagban. Lana Sator ráadásul nem csak kívülről fotózta körbe a jószágot, hanem be is jutott. A Szabad Európa csak pár képet hozott le, Sator Flickr oldalában reménykedhetünk, ahol egy Orljonok ekranoplánról van mmár jó pár kép.
Maga az ekranoplán bolond dolog, amit bolond időkben terveztek. Ahhoz képest sokat eszik, hogy mennyi terhet tud elvinni. Gyorsabb a hajóknál, lassabb a repülőknél. Egy olyan rést tölt be, aminek a betöltésére nem nagyon van szükség. Kis távra pár nehéz harckocsit inkább légpárnással küld az ember. (Erre is volt szovjet megoldás!) Rakétát meg talán inkább tengeralattjáróval, aminek amúgy a hatósugara is nagyobb. Ugyanakkor mérnöki tettnek nagy volt az ekranoplán.
Amúgy a Lun-osztályú gépet most valami dicsőséges szovjet múltunk hadiparkba vontatták el. Jobb, mint ha bezúzzák.
Tartalom és forma
A szociális funkciókban is gondolkodó brutalizmusról és a nemzetközi stílusról volt már szó (R#107) többször is. Lényeges dolog ez, mert külsejében hasonló, filozófiájában eltérő dolgokat kell szétszálazni. Mostanában a Failed Architecture írt megint erről, annak kapcsán, hogy az OMA iroda brutalistának tűnő, de valójában luxusingatlanokat épít. Azaz modernizmust csinál, de annak a társadalmi meggyőződései nélkül. A teljes cikk ezt sokkal részletesebben fejti ki. Én maximum azt tudom elmesélni, hogy olyan panelban - ami aztán tényleg nem a modern építészet csúcsa - élek, aminek az aljában boltok (szatócs, pékség, cipész, PC) vannak, közel az ABC, orvos, gyógyszertár, tömegközlekedés. Mert valahogy sikerült ésszel összerakni az egészet. Még zöldterület is van játszótérrel meg rekortánnal. Pedig rendes komancs panel, semmi nyugati finomság.
És hogy nyugaton mi volt? Csaba küldte múltkor az Ivry-Sur-Seine Jean Renaudie által tervezett épületeit. Közösségi funkciók, zöld tetőkertek, izgalmas formák. Érdekel, jó-e benne élni.
Évek és gépek
Az idei, netre költöztetett Defcon biztonsági konferencia egyik videója arról szólt, hogy az 1988-ban szolgálatba állított Boeing 747-400-as repülőgépek floppyn várnak adatokat. A gép frissítése és a navigációs adatbázis frissítése is kislemezzel történik. Vagyis történhet, de erre mindjárt visszatérünk. Maga a tény is érdekes, de még érdekesebb, ha belegondolunk abba, hogy a repülőipar és az informatika mennyire eltérő időtávokban gondolkodik. A 400-as verzió ráadásul még egy újabb darab is, a Jumbo Jet első kereskedelmi útját 1970-ben tette meg Pan Am színekben. Azóta persze sok mindent frissítettek rajta, de ettől még repülhetnek korosabb gépek. Azt pedig kidobja az Excel, hogy jobban megéri-e 28 naponta elküldeni egy mérnököt nyolc floppyval a géphez, hogy frissítse a navigációs adatbázist, vagy kifizetődő egy új rendszert beépíteni a gépbe.
Pár hete játszottunk guglizósat Gazs barátommal, mert egy 767-es gép navigációs adatbázisának frissítéséről készült fotón láttunk valami érdekes vasat. Ezek a jó rejtvények, az ember egy-két órát is el tud lenni azzal, hogy megfejtse egy eszköz pedigréjét.
A jószág a második és harmadik képen látható, egy olyan kábelen csatlakozik a géphez, amit máshol nem is látni. A sárga ipari tablet pedig valójában egy Windows 98 emulátorban futó floppy egység emulátort futtat, magyarul azt hiteti el repülővel, hogy lemezekkel etetik. A Boeing 767 újabb darab, 1982-ben tette meg első olyan útját, amikor utasokat is szállított. Ugyanebből az évből származik a Honeywell repülésmenedzsment rendszer, ami az adatokat kapja a floppyról. (Ilyen újabb FMS-ek amúgy vannak eBayen is, a teszteletlenek félmillióért mennek.)
Elsőre azt hittem, hogy ha a rendszer Honeywell, akkor a tabletet is feléjük kell keresni. Szép nagy cég, gyártanak mindent. De végül kiderült, hogy egy Teledyne tabletről van szó. (Meg egy ARINC 615 data loaderről.) Amely Teledyne, bár az S&P500 lista büszke tagja, az életben nem hallottam róla. Ilyenkor jövök rá, hogy nagyon csak a lakossági részét ismerem az iparnak.
Kis zárójel: mindig megírom, amikor új rover megy a Marsra, hogy a beléjük szerelt RAD750 processzor a sugárzásvédett verziója a PowerPC 750 processzornak. Azaz a roverek közeli tesói a vécédeszka iBooknak. Túlzás? Egy kicsit, de tényleg azonos processzorcsalád. És míg egy mai notebookba kevesek, a Mars felfedezésére azért elegendőek.
Képek
Tüzelő 105 milliméteres howitzerek - Richard Watt/MOD/Open Government License
Olajkút. Módosít az ember szemléletén, ha ilyesmi van a kertjében - John Choura CC-BY)
Harlekin Polo, ez gyárilag nézett ki így - Rutger van der Maar // CC-BY
Körszálló - Fortepan // Bauer Sándor
Gótikus templombelső Barcelonából. Csak azért raktam be, mert a mai napig nehezen hiszem, hogy a Canon G11 alkalmas volt erre - saját // CC-BY
Bolgár ufó (Buzludzha Monument) - Montecruz Foto // CC-BY-SA
Zubr-osztályú légpárnás - Orosz Védelmi Minisztérium // Wikimedia Commons // CC-BY
Ivry-Sur-Seine // Nicolas Vigier - CC-BY
Ennyi a hétre. Jövő héten lehet szünetet tartok. Ne lepődjetek meg, ha.
Ádám