Süket Góliát, impotens helyzetek, lelépés arcvesztés nélkül és a hangom a fejedben

Drága olvasó!

Van a klasszikus Dávid VS Góliát sztori, amikor a kis valaki nekimegy a nagy valakinek, azután valaki győz — az idealizált változatban a kis valaki, a rideg rögvalóságban meg a nagy valaki megrágja a kis valakit és hideg, összetört holttestét visszaköpi a flaszterra. Meg a mellékelt ábra szerint van egy olyan variáció is, amikor a kis valaki a nagy valaki segítségét kéri az ő kis harcában, na, akkor áll elő többnyire az a szituáció, hogy a nagy valaki le sem szarja a kis valakit meg az ő kis harcát.

Ez utóbbi lefolyását tapasztalom most meg a dolgoknak. Van az a Twitter-threadem, amiben nagyrészt egyetlen rövid járdaszakasz mozgalmas életét dokumentálom (értsd: telibeparkolják a járdát megállás nélkül) — ez a járdaszakasz nem mellesleg az ablakom alatt van. Ez a mozgalmasság (értsd: parkolás) mostanra olyan méreteket öltött, hogy elhatároztam: valamit márpedig tenni muszáj.

Szóval a kis valaki (én) a nagy valaki segítségét kérte és írt a Miskolci Önkormányzati Rendészetnek (MiÖR) és Tibor alpolgármesternek, aki történetesen a terület önkormányzati képviselője is egyben. A rendészettől azt kértem, hogy ugyan legyenek már olyan kedvesek és legalább néhanapján kerüljenek errefelé a napi járőrözésben és/vagy ne menjenek el a teljes járdaszélességet elparkoló járművek mellett lehajtott fejjel. Az alpolgármester/képviselő úrtól pedig azt, hogy mi lenne, ha bevetnénk a megoldást, ami nemrég előkerült ugyanezen probléma kapcsán a (továbbra is rettenetes nevű) Kávéházi Purparlén. Ott tudniillik beszéltem már vele erről és megbrainstormingoltuk, hogy vagy két-három ilyen beton virágládát lehetne ide telepíteni a járda szélére, szép is lenne, meg hasznos is lenne.

Nyilván semmiféle választ nem kaptam egyik helyről sem. Illetve a MiÖR küldött egy automatikus "do not reply" üzenetet, hogy megkapták, iktatták, majd lesz valami. Azóta sincs semmi.

Tanulság szintén nincs. Csak gondoltam kiírom magamból, ne csak a thread hízzon a Twitteren. Random kapcsolódó profil más országból: You Park Like a Cunt.

Anyway.

Politikai sakk és matt

Az megvan, hogy civilizált helyeken a rendőrség nagy erőkkel vonul ki és kardlapozza szerteszét az úgynevezett "Covid partykat"? Ehhez képest mi fullba toljuk a termelői napot és hála az égnek vasárnaptól újra járni fog az adventi villamos is, amit valamelyik podcast-epizódban anno visszafogott módon "guruló halálnak" becéztem. Tudjátok, az a nyithatatlan ablakú fémdoboz, ami arról híres, hogy messzi városrészekből zarándokolnak miatta gyermekek, családostól-nagymamástól, hogy aztán egymást taposva felpréselődjenek és könnyek között csodálják nyolc-tíz megállón keresztül az enteriőrt egymás arcába-nyakába lihegve alélt ámulatban (aztán elcsalják az Európa legszebb adventi villamosa című szavazást).

És persze nem ez lesz az idei advent egyetlen tömegeket megmozgató attrakciója.

Nem tudom, ez most miről jutott eszembe, de mindegy is. Kép: Vulture.

Kettő dologról beszélgettem (ez nem azt jelenti, hogy egyet is értünk mindenben, mindenkor) ehhez úgy-ahogy kapcsolódóan egy kedves barátommal a héten.

Az egyik az volt, hogy a jelen berendezkedés tökéletes politikai sakk-matt a járványkezelés szempontjából, vagy ha úgy tetszik: impotens egy helyzet. Az van, hogy úgy néz ki, a várost vezető frakciószövetségben nincs egy ember, aki az asztalra baszva felemeli a hangját, hogy ezt így nem kellene engedni. Lőjük le a tömeges rendezvényeket, mert az, hogy a központi intézkedések (illetve: azok hiánya) megengedik a megszervezésüket, nem egyenlő azzal, hogy nekünk muszáj őket megrendezni, vagy engedélyezni harmadik felek számára, hogy megrendezzék azokat. Nyilván egy ideális világban ez az asztalrabaszós ember maga a polgármester lenne… hagyjuk, mindjárt lesz még róla szó.

Egyébként van nekünk egy ellenzékünk is, akinél szintén teljes a deadlock — szerintem majd meghalnak, hogy beleköthessenek az élő fába is, mindabba meg pláne, amit Veres vagy a VV csinál. Szóval elméletileg adott lenne a lehetőség, hogy megkritizálják a városvezetés járványügyi intézkedéseit… gyakorlatilag azonban ezzel azt is mondanák, hogy a kormány által hozott intézkedések nem elegendőek. Klasszikus szopóroller. Helyette tehát olyan pótcselekvésekhez nyúlnak, mint például hogy negyvenhetedszer is kiállnak MVK-ügyben sajtótájékoztatni, vagy egyenként bekommentelik az idei színes-szagos kiadvány alá, hogy “még élünk” (parafrázis).

És ez a szitu rendkívül szórakoztató lenne… ha nem múlnának rajta a szó legszorosabb értelmében emberéletek. Élek egy gyanúperrel, miszerint ez a berendezkedés tulajdonképpen mindenkinek kedvére való, az oldalak cserélődnek, néha ez vezet, néha a másik, aki éppen hatalmon van, az különösebb következmények nélkül csinálhat bármit, a mindenkori ellenzék pedig néha sikítozik, először azt, hogy “ez így szar”, aztán meg hogy “én megmondtam”. Aztán szerva itt, csere ott.

Mi meg még mindig ott vagyunk, ahol. Egy lépés előre, kettő hátra, néha kettő előre és egy hátra, de még a mozgás illúziója is hiányzik.

Arcvesztés nélkül elsétálni

A másik dolog, amiről az én barátommal beszélgettünk az volt, hogy a polgármesterünk mintha kerülné a felelősséget. Ebből az apropóból igyekszik döntéseket nem hozni (de legalábbis addig halogatni, amíg csak lehet, vagy amíg mindenki el nem felejti), számon nem kér, a konfrontációkat kerüli.

Pont a múlt héten írtam, hogy a “felelős döntésre” hivatkozva (már a kiadásuk pillanatában elavult) adatokat vár a tisztifőorvostól — addig sem kell döntenie. Ugyanígy hozhatnám példaként az Andor/Görögszőlő utcák ügyét, amelynek kapcsán úgy két éve ígért “két héten belül” döntést — most egy újabb utcafórum van készülőben, addig sem kell tehát döntenie. És tuti találnék még néhány példát, ha akarnék.

Ellenben a bármelyik oldal mellé odamosolygás, a pózolás, meg az avatás/megnyitás/stb. tök jól megy, még akkor is, ha szó szerint csak statiszta-szerep jut neki, olyannyira, hogy az országos médiumok még a nevét sem említik, közben az esemény az ő városában történik. Még a Minap is vért izzad, hogy belefűzzön a hírbe egy bekezdésnyi Verest.

Ezekhez még dobjuk hozzá Mokrai tanácsnoki beszámolóját, amiről múlt héten írtam — a kép így sem lesz más, sőt, mélységet kap és tovább árnyalódik, hiszen most már tudjuk, hogy Veresnek ajtón belül is komoly - mondjuk úgy - ellenzéke van.

Itt jutott el a beszélgetésünk odáig, hogy konkrétan megkérdeztem: vajon miért nem mond le?

Várj, nyugi. Elmagyarázom.

Egyáltalán nem kétlem, hogy intézményvezetőnek Veres nagyszerű volt. Ha gagyi lett volna, amit csinált az elmúlt iksz évben, valószínűleg nem húzták volna elő a kalapból, nem támogatták volna annyian… és nem választottuk volna meg.

Illetve most, hogy a fentieket leírtam (kitörölni már nem akarom), végiggondoltam azért. Büszke Avasista voltam, soha semmi közöm nem volt a Földeshez, szerintem életemben a lábamat be nem tettem az épületbe. Innentől kezdve lövésem nincs, Veres milyen volt igazgatónak. Akár jó is lehetett. Amire én emlékszem (és fontos kiemelnem, hogy ez az egyetlen dolog, amire vele kapcsolatban emlékszem), hogy amikor meg akarták változtatni a Földes nevét, akkor Veres összegründolt egy társadalmi ellenkezést, amire aztán majdnem ráment a pozíciója is. Ez 2012-ben volt, 6-7 évvel a választások előtt. Akkor Veres egyfajta ellenzéki összefogó és/vagy mártír szerepet rántott magára — és őszintén megmondom, nem tudom, hogy nem ez volt-e az egyetlen dolog, ami szerepet játszott az ő előhúzásában. Hogy 2012-ben úgy tűnt, képes politikai oldaktól függetlenül integrálni az embereket a fideszes gőzhenger ellenében.

Szóval visszatérve az eredeti gondolatmenethez, nincs kizárva, hogy igazgatónak kiváló volt, ám az, hogy valaki le tudja menedzselni a krízist, hogy 20 csomag kréta helyett csak 14 csomag érkezett (nyilván sarkítok), nem jelenti automatikusan, hogy ennél nagyobb léptékben is fog menni. Amin egyébként semmi szégyellnivaló nincs. Teljesen önbevallásos alapon: egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve (sőt!), hogy ha én lennék az ő helyében, mindig és mindenben tudnék jó döntéseket hozni.

A legjelentősebb különbség kettőnk között az, hogy én akkor is hoznék döntéseket, mert tudom, hogy egyrészt döntésekre szükség van, másrészt pedig a pozícióhoz erkölcsi kötelesség is társul, hogy döntéseket hozzak. Szó szerint ez lenne a dolgom. Ha meg elcseszem, akkor vállalnom kell majd a következményeket. Ez egy ilyen játék.

A lemondással kapcsolatban: eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mi tesz inkább rosszat (vagy a másik oldalról nézve: jót) a városnak — ha marad az élén Veres, a maga (ezek szerint) házon belül is megosztó személyiségével és döntésképtelenségével (vagy döntést kerülő magatartásával, talán így a helyesebb), vagy az, ha (családi vagy egészségügyi okokra hivatkozva például, ahogy az szokás az arcvesztés nélküli elsétáláshoz) lemond és ki tudja mi jön az ő távoztával. Nyilván átmenetileg valamelyik alpolgármester veszi át a stafétát, aztán pedig… ki tudja, mi jön aztán.

Hogy melyik a rosszabb forgatókönyv, azt nem tudom. Annyit tudok csak, hogy bármerre is nézek (civil körben, baráti körben, politikai körben, de még a kommentekben is), egyre erősebbek a hangok, miszerint “nem erre szavaztam”.

És amúgy én sem.

Miegyéb

D. írta nekem válaszban, hogy hiányzik neki a betétzene. Régi hallgatóm, hozzá tudja társítani a hangomat az írott szöveghez fejben, de itt nincs zene középtájon. Írtam neki, hogy nem egy menetben születnek az emailek, nincs olyan, hogy “ezt hallgattam, miközben írtam neked”. Azért jegyzeteltem, szóval ilyenek mentek a vázlatolás közben:

• TOKiMONSTA: Oasis Nocturno (YouTube)

• Aesop Rock x Blockhead: Garbology (YouTube)

• Beats Antique: Blind Treshold (Spotify)

Kelt megint szépírásra adta a fejét a legutóbbi Rakaszban, van benne japán jármű, padlógáz, élet a körforgón innen és túl, meg túlbuzgó tech is. Nyilván nem megy gombnyomásra az ilyen dolgok írása, de ha mégis, akkor nyomkodhatná gyakrabban. A Biznisz is már milyen rég volt.

A B24 helyreigazított a héten egy jókorát — az egyetlen, amit sajnálok: nem derült ki belőle, hogy a koksz, a korrupció vagy a vesék adása és vétele volt a valótlan állítás.

Akartam írni a közgyűlésről is, de mindkettőnket megkímélem inkább tőle. Van egy tanári diplomám is, kellett hozzá tanítási gyakorlat, ott, az általános iskolában láttam utoljára ilyet, mikor azon veszekedtek, hogy kinek szarabb a házija, meg ki mit csinált a múlt héten vagy azelőtt és ki kinek az ebédpénzét vette el nagyszünetben. Annyi a különbség, hogy itt felnőtt emberek csinálják ugyanezt. Mint egy rohadt vonatkatasztrófa. Hagyjuk.

A legközelebbig,

Ádám