Drága Olvasó!
Itt vagyunk tehát a hajrában, a finisben, a célegyenesben, az utolsó 7 napban satöbbi, csúcsra jár a kampány, már a Duolingo is szünet nélkül azt szajkózza, hogy szavazzak Kiss Jánosra (doktor), ne szavazzak Kiss Jánosra (doktor), szavazzak Csöbör Katalinra, ne szavazzak Csöbör Katalinra, Márki-Zay hülye, Orbán Viktor hülye, mindkettő hülye, egyik sem hülye. Ha valamivel el lehetne adni nekem prémium Duolingo-előfizetést, akkor ez az, de nem, erős leszek, kitartok, már csak egy hét és megvagyunk.
Ahhoz persze még mindig nem kerültem közelebb, hogy ki a fenére szavazzak (MU #17). Ha a józan észre hallgatok, akkor listán leszavazok ugyan valakire, de egyéniben beikszelek mindenkit, majd megcsillagozom az ikszeket és lábjegyzetben felviszem a lapra, hogy "mindannyian jobban járnánk, ha megszűnnétek politizálni, mi is, ti is", a népszavazást illetően meg már kifejtettem, hogy idióta kérdésekre nincs értelme válaszolni, szóval ami karika azon a papíron van, mindet behúzom.
A Duolingo (nyelvtanulós alkalmazás, ha valakinek nem lenne meg) persze csak egy példa (nyilván a legextrémebb, ami most hirtelen eszembe jutott), de az igazság az, hogy mostanra elértük azt a pontot, amikor kontroll nélkül ömlik ránk a cucc, híroldalakon, videóplatformokon, alkalmazásokban, a televízióban, a lámpaoszlopokon és óriásplakátokon. Olyannyira, hogy már az ötéves fiam is tanácstalanul kérdezte tőlem, hogy miért lóg az a sok fénykép az oszlopokon, majd a magyarázatot hallva közölte, hogy ez hülyeség, ő ezt már unja, nem akarja látni a bácsikat, mikor szedik le végre a bácsikat az oszlopokról. Öt évesen tökéletes, sebészi precizitással és kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazta, amit tulajdonképpen a legtöbben érzünk és gondolunk "a bácsikról az oszlopokon".
