Pancsika, szmoghelyzet és nyersen fogyasztható adatok, kalap és kabát, valamint néhány szó az irányított gyűlöletről

Drága Olvasó!

Egyre többször (és egyre gyakrabban) állapítom meg, hogy fura hely lett a világ. Amíg a társadalmunk egyik fele azzal van elfoglalva, hogy gyertyát gyújtson a koronavírus-járvány 40000+ áldozatának emlékére, addig a másik fele mintha tudomást sem venne róla. Nem csak a halottakról, de magáról a járványról sem, ami mostanában napi szinten 15-20000 új fertőzöttel jár. A tudomást-sem-vevők között látszólag élen jár maga a város: ismét lesz ócskapiac a belvárosban (a város adja ki az engedélyt a területfoglalásra), például a Művészetek Házában (üzemeltetője a Miskolc Kulturális Központ Nonprofit Kft, azaz a város) egymást érik a koncertek és előadások, sőt, az Ellipsumban (üzemeltetője a Miskolci Fürdők Kft., azaz a város) közös éjszakai csobbanást tartottak, welcome drink included.

Úgy tűnik, mintha párhuzamos valóságok léteznének egymás mellett: egy, ahol minden teljesen és tökéletesen rendben van — és egy, amiben én élek.

Embernek tüdeje, városnak adata

Az elmúlt héten (ahogy az telente gyakran lenni szokott) megint elképesztően nyákos-nyirkos időjárás volt és ezzel együtt persze megint megérkezett az elképesztően undorító szmoghelyzet is. A város erre kiadta a szokásos közleményét, aminek (megint csak ahogyan az lenni szokott) az volt a lényege, hogy én - és te is - leszünk szívesek (szigorúan beltérben!) a fenekünkön maradni, megfigyelni az úgynevezett "egészségtanácsokat", nem hódolni az olyan úri passzióknak, mint a szabadban sportolás, valamint...

Ja, nem, ennyi. És ez valami olyasmi, amit sem megérteni, sem mellette szó nélkül elmenni nem bírok.

Adott egy város, amelynek notóriusan, elképesztően, kiszámíthatóan undorító a levegőminősége. Részben a fekvéséből (a Szinva völgye ugye, három oldalról hegyekkel és dombokkal határolva, minimális légmozgással), részben pedig az itt élők anyagi lehetőségeiből (még mindig sokaknak jelent vállalhatatlan költséget a háztartásuk átállítása szilárdtüzelésről valamely környezetkínélőbb módszerre) adódóan. Meg persze van az a rész is, amivel kezdhetnénk is valamit, de erről mindjárt. Szóval van ez a város, ami minden télen ugyanazokkal a problémákkal küzd. Küzdés közben előkerülnek néha olyan dolgok, mint "LIFE IP HUNGAIRY (LIFE17 IPE/HU/000017) projekt", "klímanagykövet", CNG-, újabban pedig elektromos autóbuszok, "szemléletformálás", 60 darab szenzor. És ehhez képest:

A levegő minősége Miskolcon január 27-én. A képernyőkép forrása a miskolc.pmmonitoring.hu oldal.

Teljesen tiszta sor (és akinek egy csepp sütnivalója is van, annak nyilvánvaló), hogy nem lehet máról holnapra lefelé görbölő szájú lila fejecskéből tele szájjal vigyorgó zöldeskék fejecskét csinálni. Pláne nem ebben a völgyben. De ennyi fanfárral és önvállveregetéssel bejelentett nagyszerű környezetvédelmi intézkedés után az egyenesszájú sárga fejecske lenne a minimum.

Van egy levélfolyam a postaládámban, amit olvasómmal, D-vel kezdtünk el még a MU #3 után. Végigbeszéltük benne a PM Monitoring programot, a szenzorokat, az "ökomenedzsereket", de valószínűleg mindennél többet beszéltünk a szemléletformálásról, pontosabban arról, hogy hogyan is lehetne láthatóvá tenni a rahedli pénzen fejlesztett szenzorhálózatból (amiből nem mellesleg fél tucat egység több hete le van dögölve) kinyert áldatlan állapotokat. Két olyan dolog jutott kapásból eszünkbe, ami érthetetlen, hogy miért nem létezik eleve.

Az egyik az adatok nagyobb volumenű vizualizálása. A belvárosban (tehát körül-belül a város legfrekventáltabb részén) nem egy, de három ledfal is található: a Szent István téren, a Szinva teraszon és a Centrum áruház mellett. A terasz és a Centrum felé ritkán járok, de az biztos, hogy a virágóra mellett olyan hasznos információk szoktak menni végtelenítve, mint a horoszkóp, az egyetemi reklámfilm, vagy a városbrandelt kulcstartó és bögre. Ha ezekről elngedhetetlennek tartjuk, hogy tájékoztassuk a város közösségét, akkor mi a helyzet például azzal a projekttel, aminek céljai között egyértelműen kimondatik, hogy

"a projektben résztvevő önkormányzatok szemléletformáló kampányokat indítanak, amelyeknek célja a települések levegőminőségének javítását célzó intézkedések elterjesztése."

A ledfal tökéletes eszköz lenne arra, hogy a város levegőminősége, az elvárt intézkedések, a környezettudatosság kulcsgondolatai és az "egészségtanácsok" folyamatosan szem előtt legyenek, beépüljenek a köztudatba és valóban megvalósuljon a folyamatos és nagy volumenű tájékoztatás. Leegyszerűsítve: egy környi "bika-ikrek-szűz-nyilas" után lehetne egy kör "Diósgyőr-Belváros-Martintelep-Görömböly". Nyilván körről-körre frissülő, aktuális adatokkal, a kör után pedig egy városátlaghoz szabott intézkedéscsomaggal. Ilyen a levegő, így tehetsz ellene. A saját környezetemből tudok kiindulni: sok környezettudatos, a fenntarthatóságra fogékony emberrel vagyok körülvéve, de még ők sem figyelik rendszeresen a pmmonitoringot, pláne nem olvasnak Minapot vagy városházi közleményeket. Az ilyen embereket ki lehet vonni a képletből (ez a legegyszerűbb, természetesen), vagy meg lehet próbálni megszólítani ledfalakon, esetleg az adatok integrálásával olyan "progresszív" helyekre, mint a MIKI app. Magyarul olyan helyekre vinni az információt, ahol a fogékony emberek vannak, nem pedig azt várni, hogy az emberek menjenek olyan helyekre, amik kívül esnek az érdeklődésükön.

A másik kérdés, amiről sokat beszéltünk D-vel, az pedig pont az információ. Pontosabban az adat. Ha valaki nem informatikus és/vagy könyvtáros: az adat a nyers cucc, maga a tapasztalat és/vagy érték, az információ pedig ennek a feldolgozott formája, magyarul a jelentéstartalommal felruházott adat. Nyilván leegyszerűsítve, mert amúgy egy negyedéves tananyag.

Tehát adat és információ. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy egy public fundingból (ismertebb nevén: közpénz) megvalósult projekt nyers adatai nem érhetők el "a köz" számára. A fentebb már említett hatvan szenzorból álló hálózat működése a köz szemszögéből a követlezőképpen zajlik:

1. szenzor: regisztrál,

2. mágia: történik,

3. információ: kijön.

Az információ annyiféle lehet, ahányféleképpen az adatot interpretálni tudjuk. Jelen pillanatban a PM Monitoring hálózat adatai egyetlenféleképp interpretálódnak információvá (legalábbis a köz számára): az egyes szenzorok által regisztrált jelenlegi értékek mikrogram/köbméterben és az adott szenzor historikus "értékei" (azért az idézőjel, mert itt már csak grafikonból tippelhető értékeket, illetve levegőminőség-kategóriákat látunk).

Az adatok ezeken felül - és itt csak a fejem tetejét kapargatom meg - interpretálhatóak (és vizualizálhatóak) lennének számos más módokon is, például (de nem kizárólag) lehetne olyan, hogy

• pontos értékek megtekintését lehetővé tevő historikus grafikon,

• az azonos városrészeken belül található több szenzor értékeinek összehasonlítása,

• az egyes városrészeken található szenzorok átlagai alapján a városrészek összehasonlítása,

• tartósan legalacsonyabb és legmagasabb értékeket mutató szenzorok a város legkevésbé problémás és legneuralgikusabb pontjainak feltárására,

• összesített óránkénti, napi, heti, havi stb. riportok automatikus legenerálása és vizualizálása,

• uptime-downtime (az egyes szenzorok rendelkezésre állása) statisztikák,

• az időjárási adatok (légnyomás, hőmérséklet, szélirány és -sebesség) és a légszennyezettségi adatok összedolgozása egy felületre, így prognosztizálhatóvá téve az utóbbit az előbbiek előrejelzéseire alapozva,

• adatfolyam integrálása harmadik fél által fejlesztett alkalmazásokba (például okostelefon-alkalmazások push-riasztásokkal meghatározott küszöbértékek fölött).

Ismétlem: ezek csak azok, mik az elmúlt fél percben jutottak eszembe.

A fenti pontok mindegyike megvalósítható lenne, ha a rendszer kiköpne magából egy teszem azt ötpercenként frissülő nyilvános, strukturált adatfájlt (json, xml, yaml, bármi). Ráadásul a fenti pontok majd mindegyike megvalósítható lenne még egy olyan szakbarbár kódoló számára is, mint amilyen én vagyok. Ismétlem: egy olyan rendszerről beszélünk, amelyet közpénzből építettek (60%-a EU-s fund és 40%-ot az állam, pontosabban az Agrárminisztérium tett hozzá). És amely nem ad ki nyersadatokat a köz számára, hanem amely egyetlen (fájdalmasan egysíkú) interpretációját teszi közzé az adatoknak és ennek az egysíkú interpretációnak a kommunikációját is görcsösen házon belül kívánja tartani.

Ráadásul a "kommunikáción" kívül továbbra sem látom világosan, hogy milyen érdemi lépések történnek a levegőminőség javítása érdekében. Lehet persze mutogatni a stratégiákra, meg a közösségi gyűlésre, aminek javaslatait a "lehetőségekhez mérten igyekeznek megvalósítani" és a közleményekre is. Azokra a közleményekre, amelyek rendre tartalmazzák a sablonszöveget:

"Ne használjuk a személyautókat (főleg a dízelüzeműeket), utazzunk közösségi közlekedéssel!
Amennyiben lehetséges, mérsékelni kell a szilárd (szén, fa) és olajtüzelésű fűtőberendezések használatát. Ha van lehetőség gázfűtésre, inkább azt használjuk!
Száraz fát használjunk fűtésre!
Ne égessünk hulladékot, műanyagokat!
Kerüljük a porképződéssel járó tevékenységek végzését!"

Így volt ez már (szinte szó szerint) 2018-ban és 2019-ben és ugyanígy maradt 2021-ben is. Azóta tehát nem sok dolog változott — ide értve a levegőminőséget is. A helyzet az, hogy a felhívás egyes pontjai egyenként és egymás mellé téve is jogosak... lennének, ha reálisabb környezetet tudnánk teremteni a betartásukhoz.

A személyautók használatának mellőzése tipikusan olyan dolog, amit ösztönözni lehetne, akár gesztusértékűen is. A riasztásos napokon a forgalmi felmutatásával ingyen utazni a közösségi közlekedés járatain például egy ilyen ösztönző. De ezen túl az is célravezető lehet, ha a város felkéri a területén működő munkáltatókat, hogy engedélyezzék és bátorítsák az otthoni munkavégzést a legszennyezettebb napokon. A legszebb gesztus pedig az lenne, ha maga város is így tenne.

A fűtés keményebb dió. Ugyanakkor vannak városok, amelyek iszonyú pénzeket beleölnek a fűtéskorszerűsítésbe és a házak-lakások utólagos hőszigetelésébe. Ennek egyik legjobb példája Krakkó, amely a múltban Európa egyik legszennyezettebb városa volt és amelyik most ugyan még mindig messze nem tökéletes, de egészen élhető — mélyebbről indult, mint Miskolc, de sokkal többet elért. Ha valakit érdekel, itt egy jó PDF (sajnos csak angolul) a belepakolt pénz és a környezeti haszon kapcsolatáról. Aki nem szeretné végigbogarászni, annak itt a lényeg (rögtönzött fordításban) egyetlen mondatban:

"megállapítható, hogy a külső finanszírozás magas aránya - ami ösztönzi az elemzett vajdaságok lakosait a hatékony hőtechnikai korszerűsítésre és ezáltal az épületek energiafogyasztásának csökkentésére - jelentős hatással van a levegőminőség javulására."

És ez fordítva is igaz: ha csak szavak szintjén ösztönözzük a szilárdtüzelés kivezetését és az épületek hőszigetelését, abból nem lesz semmi. Tipikusan a szociális értelemben vett rászorulók között a legnagyobb a szilárd fűtőanyaggal tüzelők aránya, vagyis pont ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak az említett korszerűsítéseket. Hiába mondjuk nekik, hogy "mérsékelni kell a szilárd (szén, fa) és olajtüzelésű fűtőberendezések használatát", ha a B opció az, hogy megfagy a család. Ilyen egyszerű a matek.

Összefoglalva: a város

• az adataival nem kezd semmit, sőt, elzárja azokat a nyilvánosság elől, megakadályozva ezzel a civilek széles(ebb) körű bevonódását a tájékoztatásba;

• az információk közlését saját kézben tartja, egy adott módon és csatornarendszeren át kommunikál évek óta ahelyett, hogy alternatív csatornákat is igénybe venne;

• a stratégiájában kibontott célok elérésében és az általa életre hívott közösségi gyűlésen megfogalmazott célok integrációjával kapcsolatban valódi eredményeket eddig nem tud felmutatni;

• forrás és/vagy akarat hiányában valódi ösztönzőket nem képes bevezetni (előbbire példa a fűtéskorszerűsítés, utóbbira a közösségi közlekedés elérhetőbbé tétele és az otthoni munkavégzés ösztönzésének hiánya).

Mindezek fényében a miskolci szmog sajnos velünk marad még egy jó ideig — szóval ne várj visszafojtott lélegzettel, amíg megoldódik a dolog.

Vissza sem nézni

Ha már párhuzamos valóságokkal kezdtem. A B24-en jött le egy írás, amiben Miskolcot (jellemzően Budapestért) hátrahagyó fiatalok szólalnak meg és beszélnek arról, hogy miért vették nyakukba az országot. Az okok között semmi olyat nem találunk, ami igazán meglephetne minket: a pezsgés, a nyitottság és a tolerancia hiánya, a vidéki oktatás és egészségügyi ellátórendszer hiányosságai, a lehetőségek szűkössége (munka és szórakozás), az alacsony bérek. A három megszólaló közül egy mondta csak, hogy szívesen hazaköltözne ("ha...", lásd mint előbb), egy elképzelhetőnek tartja ("ha..."), egy pedig akkor sem jönne vissza, "ha...".

Szarka Dénes képviselő, aki "ismeri a problémát" és "a téma egyik szakértője", elmondta, hogy rengeteg mindent tettek már, hiszen kiemelten foglalkoznak a problémával: lett Diákönkormányzat, Ifjúsági Tanács és diákpolgármester. Illetve csináltak egy kérdőívezést:

"a beérkező válaszok alapján, záros határidőn belül dolgozzák majd ki a részletes koncepciót, milyen konkrét lépéseket tehet a város vezetése a kedvezőtlen trend megállítása érdekében."

Nem pontosan értem, hogy a városvezetés milyen plusz inputot remél a kérdőívre adott válaszokból a fentieken kívül, amik pontosan azt jelölik meg az elvándolást kiváltó okokként, amelyeket mindannyian a saját bőrünkön is érzünk minden nap és amelyeket a megszólaltatott fiatalok olyan jól összefoglaltak (és amiknek Szarka képviselő amúgy is nagy ismerője és szakértője). Azt sem pontosan értem, hogy miért van szükség fiatalok által adott inputra ahhoz, hogy "konkrét lépéseket" tartalmazó "koncepciót" dolgozzanak ki olyan problémákra, mint

• a helyi oktatás és egészségügy alacsony színvonala,

• a munkalehetőségek hiánya (és a meglévők diverzifikálása, lásd még eltérés a kizárólag az iparra építkező gazdasági stratégiától),

• a munkabérek felzárkóztatása az ország fejlettebb régióihoz és

• szemléletformálás a nyitott és toleráns közeg megterentése érdekében.

Ismétlem: ezek mindannyiunk problémái, nem csak a már elvándorolt vagy éppen elvándorolni szándékozó fiataloké. Ezek a dolgok nem életkor-specifikusak és nem kezelhetők (nem kezelendők!) kizárólag ifjúságügyi kérdésekként, nem rendelhetők (nem rendelendők!) alá egyetlen részterületi stratégiának.

Nagyjából borítékolható, hogy mi fog kisülni az egészből: még több "jégkoridisco", újabb megállapodások az Egyetemmel és/vagy a városban található ipari szereplőkkel, esetleg ifjúsági rovat meg műsor a Minapban és a MiskolcTV-ben. Ugyanakkor kétlem, hogy ettől nőne a bérszínvonal, mágikus módon szintet lépne az egészségügy és az oktatás, diverzebb lenne a gazdaság, eltűnne a homofóbia meg az etnikai-szociális kirekesztés és a xenofóbia, erőre kapna a multikulturalizmus.

Nagyon úgy tűnik, hogy a cél sokkal inkább az, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket: lám, mi mennyi mindent megpróbáltunk, megtettünk. Arra nem sok gondolatot fogunk vesztegetni, hogy vajon ezeket a dolgokat a valódi problémákra szántuk-e válaszul, vagy csak tüneti kezelésre (talán) alkalmas kényszermozgások voltak.

Olvashattuk még

Az előző levélben feltett "csaknem-költői" kérdésemre senkitől nem kaptam ugyan választ, de Nagy Ákos felszólalása a legutóbbi közgyűlésen megerősítette a gyanúmat: a közgyűlésnek semmi ráhatása nincs a polgármesterek bérére, szóval a VV "nem fogjuk megszavazni" performansza tényleg az volt, ami: performansz. Kisszínes: ugyanezen a közgyűlésen terjesztették elő, hogy munkásszálló épülhessen egy benzinkútra és ugyanitt adta tanúbizonyságát Pakusza képviselő, hogy a fentebb már említett xenofóbia tényleg létezik.

A levél első felét önmagában kitevő légszennyezettségi kérdéshez csak marginálisan kapcsolódik, hogy hamarosan elkezdik építeni a népkerti futókört. Régi adóssága a városnak, hogy kezdjen valamihez a Népkerttel (és értelemszerűen nem a minden józan észt nélkülöző sörfesztiválozásra gondolok), tehát úgy gondolom, hogy ez (a sportfunkció további erősítése) ez jó lépés egy jó irányba. A sors fintora, hogy a Népkert mellett is üzemel PM-szenzor, és hát...

A PM Monitoring oldal "Egészségtanácsai" szerint a lefelé görbölő szájú lila fejecske nem jelent túl sok jót a futás szerelmeseinek:

A cikkben szereplő "város tüdeje" kifejezés a Népkertre nagyon költői, nagyon romantikus. Ám ez a tüdő sajnos betegebb, mint gondolnánk.

Ha van valami, amitől a héten úgy igazán felfordult a gyomrom, az a BOON már-már kéjesen hosszú beszámolója volt Nagy Ákos és Hollósy "sajtójájékoztatójáról". Tulajdonképpen egy kampányfogásról beszélünk az egyesült ellenzék képviselőjelöltjei ellenében, aminek kellékéül ismét nagyjából a cigányságot használják (a múltban történtek alapján még úgy is egyértelmű az asszociáció "kívánatos" iránya, hogy egyetlen egyszer sincs leírva a "cigány" szó). Volt szó "bűnözésről", "nyomortelepekről", "az együttélés szabályainak be nem tartásáról" meg "beköltözőkről", szóval mindarról, amivel annak idején a Fidesz megindokolta a dózerolási programját és amiről még akkor írtam is egy posztot. Nyilván arra fut ki az egész, hogy Varga meg Szilágyi alkalmatlanok (meg implicit módon arról is, hogy a csilliárd forintból kiépített kamerahálózat hajítófát sem ér). És nem is attól lett igazán hányingerem, amit ezek ketten művelnek, hanem attól, amit ez a sajtónak csúfolt szennycsatorna csinált: a "bűnözőkre" meg "agresszív elemekre" kihegyezett undormányt például képesek voltak két nő és egy kisgyerek fényképével illusztrálni, nyilván hátulról fotózva, mert annyi töke egyik nyomorultnak sincs, hogy ne csak lesifotózni merjen. Ha létezne tokamak, ami képes megtartani a koncentrált gyűlöletet, rasszizmust és irányított rosszindulatot, akkor a "cikk" szerzője (adjunk akkor már neki nevet: Petri Nóra), képszerkesztője, Nagy és Hollósy örökre ellátná energiával ezt a várost.

Drága olvasó: ne legyél rasszista, ne gyűlölködj. Még akkor se, ha gátlástalan, morális kompasz nélküli alakok erre próbálnak rávenni.

A legközelebbig,

Ádám