Kötelékben repülés, az élet egy rapid randi, nehéz percek az urna mellett, kampánylaptop és más történetek

Drága Olvasó!

Nyilván nem kell mondanom, hogy a szomszéd ajtó mögül háborús zajok szűrődnek ki. Momentán nem érzem még komfortosnak, hogy erről írjak (fogom valaha?), egyelőre csak abban reménykedek, hogy nem terjed át az egész társasházra. Struccpolitika, de hiába vagyok negyven meg az apró, viszonylag kevés tapasztalatom van a közelben repkedő SRBM-ekkel és termobarikus légibombákkal. A légóba vonulni még korai, de azt a pontot már elhagytuk, hogy "we are deeply concerned". Nem tudom, mi lenne az adekvát reakció az aggodalom mellett (helyett). Szerencsére?

Jó ergya fotó, de ennyire volt időm. Helikopterek repülnek kötelékben Miskolc fölött az ukrán határ felé 2022. február 25-én. Ajánlott zene.

Fiatalság, bolondság

Amikor néhány számmal korábban (MU #14) azt írtam, hogy

"[n]agyjából borítékolható, hogy mi fog kisülni [a Diákönkormányzat, Ifjúsági Tanács és a diákpolgármester együttműködéséből a várossal]: még több "jégkoridisco", újabb megállapodások az Egyetemmel és/vagy a városban található ipari szereplőkkel, esetleg ifjúsági rovat meg műsor a Minapban és a MiskolcTV-ben"

akkor nem gondoltam, hogy a finom irónia kihallása helyett kvázi kézikönyvként fogják használni a fenti bekezdést. Pedig körül-belül ez történt:

"[f]ebruárban jelmezversenyre invitálnák a miskolci diákságot, márciusban ezt gardrób- és kacatvásár követné. Áprilisban „rapid randival” folytatódik az év, majd júniusban grandiózus diákbál várná a diáktársakat. A féléven kicsit átcsúszva ugyan, de egy júliusi ifjúsági napok tervéről is esett szó. [...] Az ülés zárásaként a tervezett diákmagazinról kaptak tájékoztatást a jelenlévők. Ezek szerint a Miskolc Televízió havonta, 30 perces hosszúságban tervez Katedra címmel műsoridőt biztosítani számukra".

Tegyük most azt félre, hogy az egész kísértetiesen olyan, mintha az Avasi Gimnáziumban 1998-ban tartott diákigazgató-választás "fordított hetét" akarnánk újra megcsinálni, csak ezúttal városi méretben. Beszéljünk (még annál is) tragikusabb dolgokról.

Volt az a B24-es link, ahol Miskolcról elvándorolt fiatalok mondták el a miértjeiket. Abban Szarka képviselő ("a téma egyik szakértője" és a jelek szerint ifjúságügyi akármicsoda) azt találta mondani, hogy

"a vezetés kiemelten foglalkozik a kedvezőtlen folyamatok [a fiatalok elvándorlása] lassításával, éppen ezért jött létre például a Miskolc Városi Diákönkormányzat, az Ifjúsági Tanács, és újra lett diákpolgármestere is a városnak."

És ez az a mondat, ami miatt az egész éves farsangot és rapid randizást nem tudom hová tenni. A fiatalok jól szeretnék érezni magukat. Stimmt. A gond az, hogy mihelyt véget érnek az önfeledt középiskolás évek, a jelemezbál nem fogja őket meggátolni a lelépésben. Vagy ha úgy tetszik, nem a rapid randi fogja megállítani az elvándorlást (bocsánat: a "kedvezőtlen folyamatokat"). Viszont itt van egy oltári nagy lehetőség, amit ezeknek a fiataloknak most kellene kihasználni. Ugyanis ha a DiÖK, az IT és a diákönkormányzat arra (és csak arra) fókuszál, hogy itt és most "jó legyen", akkor egy nagyon fontos dolgot figyelmen kívül hagynak: hogy ők sem lesznek mindig gimnazisták.

Ha nem vesznek részt a hosszútávú stratégia kidolgozásában és nem tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a város az iskolapadból felálló generáció számára is vonzó tudjon maradni, akkor ezek a szervezetek és tisztségek nem töltik be a Szarka által is említett funkciójukat. Hogy ez pillantnyilag így van, arra három magyarázat jut most eszembe:

1. a fiatalok veszítettek fókuszt és koncentrálnak kizárólag a mostra ahelyett, hogy igyekeznének belefolyni a távlati stratégia kidolgozásába is;

2. a város csak korlátozott mértékű bizalmat szavazott meg ezen diákintézményeknek és tisztségviselőknek és nem szeretné a hosszú távú stratégia kidolgozásának közelébe engedni őket, inkább engedi őket "játszani"; vagy

3. a város egyáltalán nem gondolkodik bármiféle stratégiában, csak alibi gyanánt, "díszdiákokként" tartja ezeket a dolgokat és embereket, hogy elmondhassa: nekünk ilyenünk is van, lám, mindenkivel együtt dolgozunk.

Persze van még egy lehetőség, hogy tudniillik a háttérben megfeszített munka folyik a városházán a diákság bevonásával és (hírverés és egyben transzparencia nélkül) készül valamiféle hosszabb távú terv. A korábbi tapasztalatok alapján ezt a lehetőséget nem tartom valószínűnek, így maradjunk a fenti három variációnál.

Bármelyik is az igazság, valamiért úgy érzem, hogy a diákság kis túlzással "történelmi lehetőséget" herdál el, hogy bevonódjon a jövő Miskolcának felépítésébe. Annak a Miskolcnak, ahol - jobb esetben - ők maguk is élni fognak néhány év múlva. Ha a fókuszuk veszett el, nagyon gyorsan meg kellene találniuk. Ha nincs igazi lehetőségük az érdemi munkára, akkor viszont ezt kellene felismerniük és éjjel-nappal ököllel verni az asztalt és a városháza kapuját, mondván, hogy "mi vagyunk a jövő, mi akarjuk felépíteni a várost, ami ránk marad örökül". Mert az az igazság, hogy vagy olyan várost kapnak készen, amit most ötvenes-hatvanas fószerek hagynak itt nekik, vagy olyat, aminek a kialakításában maguk is aktívan részt vettek.

A fenntartható, zöld, okos, élhető (satöbbi) Miskolcot most kell elkezdeni építeni, ha azt akarjuk, hogy megérjen, mire ezek a fiatalok válaszúthoz érkeznek: menjek vagy maradjak. Sőt, lehet, hogy már most is késő. Egy ilyen várost nem lehet máról holnapra építeni, csak hosszú évek céltudatos és kitartó munkájával, gondos tervezés után. Vagy elkezdik, elkezdjük most (és akkor legalább annyit el lehet mondani 5-10 év múlva, hogy "sínen vagyunk"), vagy amikor Lilla és kortársai kijönnek az egyetemről, ugyanúgy el fogjuk veszíteni ezt a generációt is — amelyik most kihagyni látszik az ő "történelmi lehetőségét".

Kampány

Egyre inkább kezd frusztrálni ez a kampány, pedig még harmincakárhány nap hátravan. Illetve ha teljesen őszinte akarok lenni, nem is a kampány frusztrál, hanem maga a választás. Nyilván el fogok menni, a népszavazásos dolog nagyjából tiszta sor, két, egymást metsző vonallal leadom a szavazatomat a népszavazásban szereplő kérdések mindegyikére, úgy az "igen", mint a "nem" rubrikában, hiszen ez az egyetlen felelős döntés: idióta, nem létező "problémák" kapcsán felvetett idióta, káros és provokatív kérdésekre az egyetlen jó válasz a "menjetek a francba".

Annál inkább előre izzadok a választás miatt. Ebben a szent szúrásban el sem tudom képzelni, kire tudnék leszavazni tiszta lelkiismerettel, úgy, hogy másnap tükörbe is tudjak nézni. A múltkor nekiálltam és mint a kiskölykök, az ujjaimon számolva gondolatban végigvettem a jelöltjeinket itt Borsod 2-ben — de nem lettem okosabb.

Kiss János (doktor) számomra igazából egy politikai értelemben vett nonegzisztens entitás. Egy politikai tárgy. Ha fúj a szél, akkor mozog egy kicsit, de amúgy nem rezgeti meg a valóság szövetét. Kutyákkal mosolyogni tud, ez kétségtelen — mondjuk azt már Hubay (nemdoktor) is tudott, aztán nézzétek meg, hol vagyunk most. Perecesre is elment bólogatni, mint minden más politikus is, átlagban négyévente másfélszer, szóval a kötelező "nem hagyjuk, hogy megszlömösödjön" kör is megvolt. Plusz térhajlítással Diósgyőrt csinált Bulgárföldből és a Kiliánból. Súlytalan, élettelen, támogathatatlan.

Varga (doktor)... azt hiszem elég hosszan, 3000+ szóban írtam az előző levelemben (MU #16) arról, hogy milyen víziójuk van a városházán a jövő Miskolcáról (spoiler: rettenetes). Szintén ugyanebben a levélben Varga is kapott egy jó hosszú szakaszt — ahogy most látom, autópályát csinálna a városból (ez nem újdonság egyébként, pont négy éve írtam máshová egy cikket annak kapcsán, hogy Varga már akkor azon hisztizett, hogy szegény autótulajdonosok nem tudnak rendesen parkolni). Egyszóval a Varga által felvázolt városkép konkrétan mindennel szembemegy, amiben hiszek. Képtelen vagyok támogatni ilyen "víziókat". Fizikai fájdalmat jelentene.

Ki van még? Kiss Gábor, Kutyapárt. Nem. Ha hinnék abban, hogy meg tudják ugrani az öt százalékos küszöböt listán, akkor talán. De még úgy sem. Nekik amúgy is a listás szavazatok kellenek. Meg persze ott van a tény, hogy viccesnek lenni egy dolog, de ezzel az országgal (ezzel a régióval meg pláne) halálosan komolyan kezdeni kellene valamit.

Pakusza, Mi Hazánk. Duplanem. Gondolom nem sokáig kell magyaráznom, hogy miért nem szavazunk kvázi-nácikra. Mert csak. Nem. Duplanem.

És ha kivesszük a kamu- és jajne-pártokat (előbbire példa a "Normális Párt", utóbbira pedig a "Munkáspárt/ISZOMM"), akkor nagyjából ez a felhozatal. Na most, ezzel elértünk a kérdéshez, amit fel kellene tennünk — és ami jóval mélyebbre visz minket, mint az előző kérdés, hogy tudniillik "kire szavazzak".

Ezt a mélyebbre ásó kérdést pedig nagyjából úgy tudnám megfogalmazni, hogy tényleg ennyit tudunk hozni? Ez a legjobb, amit a borsodi kettes ki tud állítani, hogy képviseljen mindannyiunkat? Egy politikai szélzsák, egy autópálya-építő, korábban már kiszavazott megélhetési politikus, egy kutyakomédiás meg egy cigányokat és hajléktalanokat vegzáló xenofób? Komolyan? Mert akkor nem sok jót tudok jósolni ennek a régiónak.

Más linkek, kazalban

Írtam egy valamit (cikket? blogposztot?) a Kerékpáros Miskolc Egyesületnek "A közlekedésben márpedig nincsenek balesetek" címmel. Random facebookos kommentelőnk ajánlásával: "Van aki ezt végig bírta olvasni? Idétlen bölcsész okoskodás". Szóval ha szereted az idétlen bölcsész okoskodást, akkor erre tessék tovább.

Csöbör képviselő (és képviselőjelölt) asszonyt elmarasztalta a Választási Bizottság, amiért régi alma materemben, az Avasi Gimnáziumban a régi földrajztanárommal, MikiTomival (most igazgató) kéz a kézben kiszórt iksz darab laptopot. A képviselő a további jogsértéstől eltiltódott. A laptopok egyébként állítólag 350K-ba kerülnek darabonként, a kedvenc tech(-jellegű) podcastom, a Meti Heteor Telegram-csatornáján pedig együtt próbáltuk megfejteni, hogy pontosan milyen notik ezek (addig jutottunk, hogy DELL Latitude 5420 valami-valami) és hogy mennyire lesznek időtállóak. Ha helytálló, amire jutottunk, akkor meglepően nem ipari hulladék masinákról van szó. Hasznosabbak lettek volna, ha akkor osztják őket, amikor mindenki otthonról tanult és tanított, de akkor ugye még nem volt kampány. Ugye.

Nem telik el hét MVK-s sajtótájékoztató nélkül, most ismét a Nagy-Hollósy-Bajusz szentháromság állt ki a térre, hogy elmondjon szó szerint egyetlen gondolatot, hogy miszerint a miskolci Fidesz-KDNP

"javasolja, hogy a Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.-től csoportosítsák át a 240 millió forintos költségvetési támogatást a Miskolci Közlekedési Vállalat működési költségeire".

Hogy ehhez az egyetlen (Facebook-posztnak is rövid) mondathoz sajtótájékoztató kellett és hogy erről az egészről tizenkét(!) fénykép készült, az maga a digitális környezetszennyezés.

Méltó ellenfélre lelt az EzaLényeg című szoci bulvárbigyó. A kihívó a Borsod Beszél című fideszes bulvárbigyó, aminek körül-belül az a koncepciója, hogy rúgjuk a szocit, ahol érjük. Nem bonyolult, ahogy a megvalósítás is elég (majnem primitívet írtam, de maradjunk annyiban, hogy) egyszerű. Nem, egyiket sem fogom linkelni, ne haragudj. A Google a barátod.

A BOON cikkében nosztalgikus mezőőr mesél arról, hogy régen minden jobb volt, a portál pedig szerető gondoskodással kíséri el a munkájának elvesztése feletti fájdalmától az emberek páni félelmén át a fatolvajokig, menet közben teljesen véletlenül megemlítve, hogy tulajdonképpen mindez a jelenlegi városvezetés, de főleg talán Szilágyi képviselőjelölt hibája, akik "irtó hadjáratba" (nem vicc) kezdtek. Érdekes írás, olyan szempontból, amilyen szempontból egy hétlábú sáska érdekes egy entomológusnak.

Ha a héten van még egy kis időd, nézz utána, hogy odahamisította-e valamelyik kamupárt az ajánlóívére az adataidat.

A legközelebbig,

Ádám