Drága Olvasó!
Tudom (sejtem), hogy azt vártad, hogy alámerülünk a kampányidőszak dögvész-mocsarába, de csalódást kell okoznom. Nem tesszük. Illetve nem úgy tesszük. A hét történései után igazából vajmi kevéssé érdekel a kampány, meg úgy en bloc ezeknek a hétpróbás gazembereknek a mindenféle küszködései, ahogy egymást túllicitálva ígérik le a csillagot az égről és csinálnak magukból teljesen bohócot. A helyzet az, hogy nagyjából ugyanolyan undort érzek az összes iránt, jöjjenek akár jobbról, balról vagy a nagy "függetlenségből". Polgármestertől elindulva az önkormányzati képviselőkön át az országgyűlési képviselőjelöltekig, sőt, a városháza által foglalkoztatott úgynevezett "szakemberekig", valójában kontárokig. Olyanfajta undort, mint amikor valami hideg és nyálkás dolog ér váratlanul hozzá a tarkódhoz.
Igen, ezt így egy levegővel.
Ezt a levelet többször is eldobtam, mondván nem rúgom rád az ajtót a hülyeségemmel, de aztán elkezdtem másról írni, azután azt is eldobtam és újra belekezdtem ebbe, majd újra, meg újra. Na, ennyire vagyok dühös, csalódott, reményvesztett. És egy ekkora drámai bevezető után teljesen jogosan kérdezed, hogy mi a jóisten van már. Mire végzünk, megérted.
De induljunk az elejéről.
I. A Görögszőlő és Andor utcák tönkretétele
Hétfőn délután-este lakossági fórumot rendezett a város a Görögszőlő és az Andor utcák forgalmi rendjéről. Ha esetlen az elmúlt két évet egy barlangban töltötted, akkor a sztori röviden az alábbi.
2019 novemberében megállófelújítási munkák miatt az addig váltakozó irányban egyirányú szakaszt végig a belváros felé egyirányúsították, ezáltal lehetővé téve rajta a végigautózást Diósgyőrtől a Vologdáig. "Ideiglenesen", mint mondták. Annyira ideiglenes volt, hogy a munkálatok végeztével visszacsinálták az egészet ugyan, de 2020 januárjának elején visszacsinálták a visszacsinálást, azzal indokolva, hogy a
"környéken élők és közlekedők azonban ezt az ideiglenes forgalmi irányt annyira megkedvelték [...] hiszen a belváros felé közlekedők a reggeli csúcsforgalomban gyorsabban érnek így célt."
Vagyis deklaráltan kinevezték surrantónak, vagy ha úgy tetszik tehermentesítőnek a Kondor Béla - Előhegy - Szarkahegy - Görögszőlő - Andor tengelyt, lehetővé téve, hogy Diósgyőr, a Kilián, Bulgárföld, Újdiósgyőr és a tengelybe csatlakozó összes utcák forgalma akadálytalanul végighaladjon rajta. Egy olyan tengelyről beszélünk, ahol egy jelentős szakaszon a burkolat és az útalap általános állapota már akkor is kritikán aluli volt, járda egyáltalán nincs (a biztonságos gyalogosforgalmat az útpadkán és a kerékpársávon pontosan a gyér autóforgalom tette lehetővé), van viszont millió meg egy családi ház, némelyik a domborzati adottságok folytán az utcaszintnél is alacsonyabbra építve, mások pedig egészen közel állnak az úttesthez. Ennek megfelelően a "megkedvelők" értelemszerűen azok voltak, akik nem a mondott tengelyen élnek, ellenben minden nap ott autóznak.
Ezt több körben követték egyeztetések, például a város és a civil és szakmai szervezetek (KME, ZKE) között, többrendbeli "forgalomszámlálás" tényállása valósult meg (amik megállapították, hogy rengeteg a gépjármű, a levolt következtetés pedig nem az lett, hogy halálra terheljük a mondott utcákat, hanem az, hogy "lám, milyen népszerű az útvonal"). Eközben a civilek petíciót is indítottak az utca nyugalmáért, a 362 aláírás mellett pedig néhány egészen szenvedélyes megjegyzés is született. A városvezetés 2020 óta gyakorlatilag végig össze-vissza beszélt, 2020 májusában például azt nyilatkozták, hogy "heteken belül dönthetnek a forgalmi rendről", meg hogy "kompromisszumos megoldásra lesz szükség", ami alatt a polgármester a jelek szerint azt értette, hogy "az érintett tengely lakói, valamint az útvonalat használó gyalogosok és kerékpárosok megszívták, de mindenki más meg örülhet és kellemes autózást kívánunk nekik". Közben egyébként ilyen is történt. Meg ilyen. Meg volt közmeghallgatás, ahol szintén előkerültek az érintett utcákban uralkodó áldatlan állapotok.
És akkor röpke két év után eljutott a dolog odáig, hogy "yet another lakossági fórum". Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem vártam ettől (sem) a világ megváltását, de becsület szavamra bennem volt azért a remény, hogy végre történik valami előrelépés az ügyben, lehetőleg a kívánatos irányba — aztán a vége az lett persze, hogy a "kívánatos" irány az, ami most van, mindenki más meg pusztuljon el. Lehetőleg csendben, mert akkor nem kell a politikusaink drága idejét olyan baromságokra pocsékolni, mint levélváltások, petíció-befogadások meg lakossági fórumok.
Nem szeretnék nagyon mélyre belemászni, hogy pontosan mik hangzottak el, akinek van két és fél órája, az vissza tudja nézni az egész cirkuszt a Facebookon. Azért néhány megdöbbentő dolgot kiemelnék. Először is az már a bevezetők alatt kvázi nyilvánvalóvá vált, hogy a városnak esze ágában sem volt egy percig is elgondolkodni a forgalmi rend visszaállításán. Nem úgy mentek oda. Úgy mentek oda, hogy a "környéken élők és közlekedők" hőbörgésével megtámogatva ismét elmondhassák, hogy "ők meghallgattak mindenkit és lám, jól van ez így". "Fodor Attila kollégám" - foglalkozását tekintve leginkább valahogyan helyszínelőből lett közlekedési tótumfaktum - már az expozéjában elképesztő akrobatikus fearmongeringet mutatott be, miszerint ha itt visszacsinálják a régi rendet, az instant apokalipszis, legfőképp a környező utcák lakói (Daru, Liszt Ferenc, Nemzetőr, Rácz Ádám stb.) fognak azonnal szörnyethalni. Ez kiválóan megadta az este alaphangulatát. Amire leginkább az volt jellemző, hogy random felhorgadások hangoztak el mindkét oldalról, például
a vénember közölte, hogy ő sokkolóval fenyegeti a bicigliseket (nem tudjuk, hogyan kapcsolódik a témához),
a másik vénember elmondta, hogy a köcsög biciglisek egymás mellett mennek (nem tudjuk, hogyan kapcsolódik a témához),
a harmadik öregember elmondta, hogy ha ő nem tud végigmenni a Görögszőlőn és az Andoron, akkor az neki 100 kilométernyi kerülő egy hónapban (ez szimplán baromság),
a sokkolóval fenyegetőző vénember kiröhögte a kerékpárost, aki ittasan árokba borult és meghalt (ami szintén nem tudjuk, hogyan kapcsolódik a témához, de Fodor Attila valamiért fontosnak tartotta plasztikusan körülírni a körülményeket, míg azt az esetet például viszonylag gyorsan elhessegette, hogy egy autó mondott szakaszon konkrétan felborult, szintén az árokba behaladva),
Deák-Bárdos egyetlen mondaton belül hazudtolta meg önmagát ("hisz a demokráciában, hogy a többség szava szent és itt szakmai döntésnek kell születnie"),
Badány valószínűleg tényleg ennyire nem ért az egészhez, hiszen elmondta, hogy miután először halálra fejlesztettük az autós infrastruktúrát, majd utána lehet fejleszteni a többit és akkor a népek majd dalolva átülnek a közösségi közlekedésre meg a biciglire (ez egész egyszerűen baromság, sem a városfejlesztés, sem a világ nem így működik, de Badány láthatóan elhiszi, ami elég ahhoz, hogy megkérdőjelezzem értelmi képességeit),
én pedig elküldtem Fodort, Badányt meg Deák-Bárdost a fészkes fenébe, mert a sok baromság után le kellett szelepelnem magamat (közvetve a témához kapcsolódóan).
Az van ugyanis, hogy az érintett tengelyen lakók, gyalogolók, kerékpározók, babakocsit tologatók (stb.) életét egyetlen okból keserítik meg: hogy nem ott lakó, gyalogoló, kerékpározó, babakocsit tologató emberek kényelmesen be tudjanak autózni a városba. És erről szólt az egész este. "Nekem jogom van élni" VS "nekem jogom van autózni".
Én nyilván azt a véleményt képvisel(t)em, hogy rohadtul nincs joga senkinek mások életének rovására autózni.
Viszont — és akkor itt jön az, hogy miért állítottam sarokba fennhangon ezeket az impotens és inkompetens bohócokat. A legfőbb érv, hogy egyre több az autó és az autóval közlekedő Miskolcon és az úthálózat nem bírja a terhelést, állandósulnak a dugók. Az egyetlen egyszer, egyetlen pillanatra sem fordul meg ezeknek az isten barmainak a fejében, hogy a gyökérokot próbálják meg kezelni valahogy. Az még tüneti kezelésnek is iszonyú ergya és gyenge, hogy "keressük meg az utolsó aszfaltozott négyzetmétert is és engedjük rá a forgalmat", ráadásul nem is a gyökérokot próbálja (egyébként minden idevágó szakirodalom szerint amúgy is sikertelenül) kezelni.
A gyökérok tudniillik nem az, hogy Miskolc úthálózata nem bírja a terhelést. A gyökérok az, hogy ekkora a terhelés.
Az (majdnem azt mondtam, hogy "érdekes módon", de igazából ha megnézem ezeket az embereket, akkor inkább "értelemszerűen") nem merült fel senkiben, hogy hogyan lehetne csökkenteni a közúti terhelést. Merthogy amit itt és most lépnek, az évekre, vagy akár generációkra határozza majd meg a várost. Ha ezeket az utcákat, ezt a tengelyt alárendelik a közúti tehermentesítésnek, azzal lényegében elvi és gyakorlati szinten is áldásukat adják például az északi tehermentesítő meghosszabbítására. Amit szintén a fejükre olvastam a fórumon. Hogy tudniillik hogy a fenébe lehetséges, hogy még mindig negyven meg hatvan éves elképzelések mentén próbálunk megoldani dolgokat? De aztán nagyjából leesett.
A hallgatóság legnagyobb része hatvan pluszos volt. Azok az emberek hangoztatták az "autózáshoz való jogukat", akik annak idején éveket vártak arra, hogy elhozzanak egy fosbarna Wartburgot a Merkúr-telepről. Esetleg olyanok, akiknek soha nem volt pénzük vagy lehetőségük elhozni egy fosbarna Wartburgot a Merkúr-telepről, ezért fiatal felnőttlétük jelentős részét elnyomott frusztrációval élték le és izzó gyűlölettel néztek a szomszéd Józsira, akinek az apja valami protekcióval kihozott egy fehér Zsigát. Az, hogy Magyarországon (vagy a keleti blokkban úgy általában) ekkora kínszenvedés volt autóhoz jutni, azt nevelte ezekbe az emberekbe, hogy az autó álom, az autó kincs, az autó presztízs. Holott a frászt az. Az autó egy tárgy. De úgy látszik, hogy mihelyt valaki úgy érzi, hogy megvalósította az álmát, a hétfejű bürokráciát legyőzve megszerezte a kincset, meglett a presztízs — sosem akarja azt elengedni. És mindenen, jövőn, környezeten, dugón és mindenkin, gyereken, szomszédon, a többi utcák lakóin is hajlandó áttaposni azért, hogy megtarthassa.
És hát itt vannak a mi úgynevezett politikusaink, ezek a nyomorult percemberek, akik mindehhez bőszen asszisztálnak, mert tudják, hogy ezek az emberek tartják őket ott, ahol vannak, éppen ezért isten őrizz, hogy felvállaljanak bármilyen konfliktust is, vagy úgynevezett népnevelést próbáljanak megvalósítani. A jelen politikai ciklusnak rendelik alá a teljes város jövőjét, kizárólag egybites megoldásokban gondolkodva. A népek autózni akarnak, tehát a népek autózni fognak. Hogy nincs hely? Majd csinálunk. Utat építünk majd oda is, ahol útnak semmi keresnivalója és kimondjuk a saját szánkkal: "kellenek persze majd kivásárlások, kisajátítások". Mert erre ítéljük az utcádat, te hülye. Majd építünk neked biciklis meg kutyafuttató gettót a Kiss Ernő mellett. Ott játszodjál. Hagyjad a népeket autózni.
És ez még csak a hétfő volt.
A hét további részét pedig azzal töltöttem, hogy megnéztem, hogy az Andor és Görögszőlő utcákon kívül éppen merre tartunk — és hát azt kell mondanom, hogy halálra rémültem. Figyelj csak.
II. A közösségi közlekedés teljes leamortizálása
Ez nem gyakorlat, ez már nagyon régen történik. Olyan régen, hogy a MU már megboldogult podcast-korában is foglalkozott a témával. Már 2019 októberéből is találunk menetrendváltozós, járatritkítós, hőbörgős cikket. Aztán volt még válságmenedzsment polgármesteri beavatkozásra, folyamatos adok és kapok az MVK ill. a városvezetés és a VEKE között, cirkusz az 1-es busz körül — nem fogom belinkelni az összeset, a BOON előszeretettel csámcsog azon, hogy a városvezetés hogyan csapja éppen szét a város közösségi közlekedését, szóval elég annyit linkelni, hogy MVK Zrt. címke (és MVK címke, mert a BOON képtelen konzekvensen címkézni).
Annak ellenére, hogy végig a BOON van linkelve és pontosan tudom, hogy a BOON bármibe beleáll, amivel rúghat egyet a városvezetésen, azt el kell ismernem, hogy a közösségi közlekedés a béka valaga alá került. Már a podcastban is gyerekesnek tartottam, hogy a VEKE, mint szakmai szervezet kommunikációs értelemben hibát hibára halmozott (a Facebookon hőbörgött, a BOON-hoz szaladgált), sőt, azt is, hogy Hollóssy képviselő századszor állt ki ugyanoda, elhordani mindennek a városvezetést — az azonban mindentől függetlenül tény, hogy Miskolcon tönkrement a közösségi közlekedés.
És hát persze hogy a legegyszerűbb széttenni a kezünket és azt hajtogatni, hogy pandémia, meg hogy a kormány elvette. Ám a helyzet az, hogy éppen a pandémia idején lenne a legfontosabb a megfizethető és megbízható közösségi közlekedés. Meg az, hogy a járatok fordulószámának növelésével lehetővé tegyük az utasok közötti fizikai távolságtartást. Csúcsidőben is, meg azon kívül is. És ez nyilván pénzbe kerül. De a közszolgáltatás már csak ilyen. Akkor is csinálni kell, ha veszteséges. Lehetőleg tisztességesen.
Plusz Miskolcon látszólag minden fontosabb, mint a közösségi közlekedés. A kelet-nyugati tengelyen a leggyorsabb, legmegbízhatóbb és körül-belül legnyílegyenesebb közlekedési módozat a villamos. Az, aminek a vonalát szemrebbenés nélkül kettévágják minden hónap első (advent idején most már úgy tűnik első és harmadik) vasárnapján, hogy szabadon lehessen ócskapiacozni a sétálón. Az láthatóan a kutyát nem érdekli, hogy emberek hónap első (sőt, első és harmadik) vasárnapján is utaz(ná)nak például a pályaudvarra, el kell jutniuk kórházba, vagy csak szimplán mennének a dolgukra. Fontosabb a vásározás. Ugyanakkor a képek tanúsága szerint hiába fontosabb a villamos, mint a személygépkocsi, előbbi nem haladhat át, utóbbi viszont minden további nélkül végigparádézhat a teljes sétálón. Mert nem csak a vásározás fontosabb, mint a közösségi közlekedés, de a személygépkocsik parádéja is.
III. A belváros totális elárasztása
Amikor anno elkezdték építeni az Y-híd nevű szörnyűséget, tudtak olyan indokot tenni mellé, ami többé-kevésbé igazolta a monstrum szükségességét. Ezt az indokot úgy hívták, hogy "intermodális csomópont".
"Rostás László városi főépítész elmondása szerint, a modern városok programon belül, a közlekedési infrastruktúrafejlesztés első eleme az intermodális csomópont. Ehhez fog kapcsolódni az Y-híd kialakítása és 3-as út a kiváltása a későbbiekben"
- hangzott el 2016-ban. Az intermodális csomópont (továbbiakban: ICSP, mert lusta vagyok) alapkoncepciója az volt, hogy egy csomópontba (vagy ha úgy tetszik: átszállási pontba) tereli a városi közösségi közlekedést (autóbusz, villamos), a helyközi közlekedést (távolsági autóbuszjáratok) és a vasúti közlekedést, kiegészítve ezt a funkciót például az innen induló kelet-nyugati irányú kerékpárúttal, P+R és B+R parkolókkal. Ez lett volna ugye Rostás szavai szerint az első fázis. A terv egyben kiváltotta volna a Búza teret is, ahol megszűnt volna a kék és a sárga buszok pályaudvara, ezáltal felszabadítva a belvárost egy csomó aszfalt és környezeti terhelés alól. Mivel ez a Tiszai pályaudvar forgalmát is megnövelte volna, ehhez kapcsolódott második fázisként az Y-híd megépítése (amely közúti kapcsolatot biztosított volna az ICSP és a város többi része között), majd harmadik fázisként a 3-as út városmagon keresztülvezető szakaszának kiváltása.
No, ebből lett az, hogy belecsaptunk mindennek a közepébe és megépítjük a második fázist — úgy, hogy az elsőt kihajítottuk, a harmadikban pedig nem is gondolkodunk a továbbiakban, sőt mi több:
"a korábbi tervek között szereplő miskolci intermodális csomópont helyett a ma is meglévő decentrumok (Tiszai pályaudvar, Gömöri pályaudvar és Búza tér) fejlesztésére, összekapcsolására fókuszálnak".
Ami ugye a pillanatnyi állás szerint azt jelenti, hogy még a meglévő útpályát is két sávval kiszélesítik (részben kinyírva azt a kevés zöldfelületet is, ami a Vörösmarty városrészben még megvan), megcsinálják a turbókörforgalmat, vagyis az Y-hídon áthömpölygő gépjárműforgalom felduzzasztva haladhat tovább az Uitz és a Búza tér, vagyis a belváros felé. Mindezt úgy, hogy a Volán kormolósai továbbra is minden létező irányból a szintén a Búza térre fognak beközlekedni. Remek terv, nem igaz?
Hála a jó égnek az Andorral és az ÉTM-tervekkel azt is sikerül biztosítani, hogy ne csak észak, dél és kelet, de nyugat felől is kényelmesen megközelíthető legyen személygépkocsival a városmag. Nyugi, már azon is dolgoznak, ahol esetleg még szűk keresztmetszet lehetett a rendszerben. Például a Dayka teljesen értelmetlen és cél nélküli meghosszabbításával és a Meggyesalja kiszélesítésével — már amennyiben a cél nem kizárólag a beközlekedési kapacitás növelése, ami célnak cél lehet ugyan, de értelmet ettől még nem fog nyerni.
IV. Kegyelemdöfések a városmagnak
Drága Olvasó! Amikor idáig eljutsz, hunyd be kérlek egy kicsit a szemed és próbálj meg felidézni egyetlen helyet is a városmagban, ami nincs teleparkolva. El tudom képzelni, hogy azt hiszed sikerült és azt mondod: a sétáló. Szép próbálkozás, de nézd meg kérlek ezt a képet. Vagy ezt a képet. Vagy ezt. Esetleg ezt itt. Ja, hogy a Szinva-teraszra gondoltál. Akkor ezt a képet ajánlom a figyelmedbe.
Az igazság az, hogy nem fogsz tudni ilyen helyet mondani. Becsszó. Helyek, amik normális városokban a pihenés, a rekreáció, a feltöltődés, a gondtalan andalgás és a játék helyszínei — Miskolcon parkolók. Az olyan eldugott zugok, mint az Antall József emlékpark vagy a Patak utca (amelyek civilizált helyeken a gyalogosok és kerékpárosok birodalmai lennének) a valóságban így néznek ki:
Minden egyes terünkből és utcánkból kitapossuk a legutolsó parkolóhelyet is, kíméletlenül, könyörtelenül (és boszorkányos kreativitással). A Bazártömb mindenhol máshol sétány lenne — nálunk parkoló. A zöldfelület máshol játszótér lenne — nálunk parkoló. A belvárosi járdák mindenhol máshol sétálókkal, a kultúrát, a gasztronómiát, az építészetet, a hangulatot élvező gyalogosokkal lennének tele — nálunk az összes belvárosi járda egyetlen összefüggő, istenverte parkoló.
Ja, a harmadik képen a fehér autó nem halad. Parkol. Igen, ott.
És akkor belovagolt Tibor alpolgármester és mondott valami tök jót — hogy aztán vagy két mondattal utána teljesen tönkretegye az egészet. Azt mondta ugyanis:
"A Patak utca és a Városház tér között elhelyezkedő, jelenleg parkolóként használt murvás terület március 7-től új funkciót kap: kezdésként erre folytatódhat a Szent Erzsébet sétány [...] a terület egy »tájseb« Miskolc belvárosában, amelynek a problémája most megoldódik. »Van egy hasonló tájsebünk a Bazár tömbben. Ott is komoly lépéseket teszünk a fejlesztés irányába«."
És itt ujjonghatna a mi szívünk, ha Szopkó közvetlenül ezek után nem így folytatta volna:
"a területekről eltűnő parkolókra vonatkozóan »nagyon komoly a szándék, hogy középtávon komoly kapacitásbővítést tudjunk megvalósítani a belvárosban«."
Komoly parkolási kapacitásbővítést. A belvárosban. Ahol már most is kvázi minden talpalattnyi hely egy parkoló. A városgazdás asszony a parkolás szerelmeseit sietve megnyugtatta:
"a helyszínre érvényes sárgazónás bérletek a továbbiakban a környéken elérhető, szintén sárgazónás parkolókba lesznek érvényesek. A kedvezményes lakossági bérletek a Kossuth Lajos utcára, a Dr. Antall József parkba és a Pátria szolgáltatóház mögötti területre válnak érvényessé."
Például abba az Antall József parkba, ahol a fenti három fotóból kettő készült. És akkor fordítsuk le, mi is hangzott itt el. Cseppnyi túlzás nélkül az, hogy "elnézést kérünk, hogy megzavarjuk önöket a parkolásban, szeretnénk itt egy darabka élhető felületet csinálni a dzsuva helyén, de nyugodjanak meg, csak átmeneti a kellemetlenség, hamarosan még több parkolót építünk önöknek, addig legyenek szívesek és parkoljanak a parkban".
Őrület.
V. Politikusok és az ő ígéreteik
"Az elmúlt hetekben többször is szóba került Diósgyőr megközelíthetőségének kérdése. Kihívás ez a Futó utcán közlekedőknek, az egyetemnek, a tapolcaiaknak, de Diósgyőr számára is, hiszen dél felől a városrész megközelítésének legfontosabb útvonala vezet erre. Ez a kereszteződés azonban brutálisan megfogja a forgalmat, és megfojtja a közlekedést nemcsak Miskolctapolca, hanem Diósgyőr felől és Diósgyőr felé is"
- mondta Varga hobbiszakács, hobbizenész és képviselőjelölt, amikor kiállt az egyetemi kereszteződésbe másik két politikussal sajtót tájékoztatni. Ugyanaz a Varga, aki nem is olyan régen a "fejlesztési projektek" között elsőként (igen, még az orvosi rendelők és bölcsődék, valamint parkok előtt) említette, hogy "UTAK" (így, kiabálva), előtte pedig a terelőutak fejlesztését vizionálta egy olyan kép kíséretében, amin szó szerint rajta van, hogy "legyen könnyebben megközelíthető a belváros", de mivel terelőutakról meg autópályáról van szó, kétlem, hogy a közösségi közlekedésre gondolt. Néha ugyan arról is beszél, de koránt sem olyan lelkesedéssel és gyakorisággal, mint az utakról (bocs: UTAKRÓL). Felteszem a Futó utca lakóit is pont ugyanannyira kérdezték meg erről az egészről, mint az Andoron vagy a Görögszőlőn lakókat. Vagy a Vörösmarty lakóit.
Ha most az jött volna le, hogy a balosokat fikázom, akkor sietve leszögezném, hogy szép számmal találunk a másik oldalon is olyan észlényeket, akik a személygépkocsikat, meg a parkolást priorizálják gyakorlatilag minden más elé. Ott van ugye "én nem vagyok megsértődve" Deák-Bárdos, aki éppen szemöldökét rángatva asszisztál az Andor és a Görögszőlő elpusztításához a demokrácia nevében, de mondhatnám akár Csöbör képviselőjelölt asszonyt is, aki az Avas szemétproblémája kapcsán sietett kijelenteni, hogy
"a régi ketreces szeméttárolók kiváltásával parkolóhelyeket is fel tudnak majd szabadítani az Avason."
Ez amúgy ugyanaz a Csöbör, aki 2017-ben Gáti tanár úr kamerájának kereszttüzében hajtott fel személygépkocsijával zebrán és polleren át a díszburkolatra a MűHánál. Hollóssynak mondjuk pont becsületére váljon, hogy a közösségi közlekedést használja és bármennyire rohadtul idegesítő is már századszorra, de legalább felszínen tartja az MVK leépítésének kérdését.
És persze azt se felejtsük el, hogy az Y-híd, a Dayka meghosszabbítása meg még egy csomó minden mind-mind a Fidesz-érában született lázálom, amit a jelenlegi városvezetés örömmel valósít meg, mert így legalább megvan az az illúziója az egyszeri városlakónak, hogy történik valami. Épül a green city, a smart city. Illetve bocsánat, a BOON szerint már meg is valósult, pusztán azzal, hogy papírunk van a csatlakozásról:
"Miskolcot zöld és okos városnak nevezhetjük, ugyanis évekkel ezelőtt elsőként csatlakozott a magyarországi városok közül a környezet védelmét és fenntarthatóságát szem előtt tartó Zöldebb Városokért (Green City) mozgalomhoz."
Szerintem ez a város szürke — mert buta emberek vezetik.
Úgy két éve rendeltem egy könyvet. Az a címe, hogy "101 szabály az élhető városért - A sétálható város kézikönyve" és Jeff Speck a szerzője. A magyar kiadáshoz Révész Máriusz, az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos írt előszót. Szó szerint ez van benne:
"ezt a kötetet nyomtatott vagy digitális formában eljuttatjuk minden nagyváros polgármesteréhez, főépítészéhez, döntéshozójához, illetve várostervezést, közlekedéstervezést tanuló egyetemi hallgatójához."
2020-as kiadás. Jeff Speck könyvét megkapta Veres, Szunyogh, Szopkó, Badány, Deák-Bárdos meg a többi is. Nyilván nem olvasták el. Valószínűleg feltették a könyvespolcra, hogy legyen mi elé odaállni és intelligensnek tűnni. Én meg anno elolvastam és most igyekszem felidézni, hogy a 101-ből vajon hány szabályt szegnek meg ezek a semmirekellők. Nagyjából az összeset, ha tippelnem kellene. Én meg biztos azért reagálok ilyen érzékenyen a témára, mert olyan, mintha én olvasnék ezek helyett is.
Hosszú évek áldozatos munkájával ennek az alig több, mint egy tucat agybajnoknak sikerült végre pályára állítania Miskolcot. Az áldozatot természetesen mi hozzuk. A pálya pedig igen meredeken lefelé vezet.
A legközelebbig,
Ádám