Holtak városa, elvesztette polgármester jellegét, közeleg a végóra (és egyéb jó hírek)

Drága Olvasó!

az elmúlt két hét (meg az apró) számomra a keserű csalódásokról szólt. Történt egy valag dolog, ami miatt csak a fejemet tudtam fogni, nagyjából minden este csak megszokásból nyitottam meg a híreket — aztán mindig azon gondolkodtam, hogy mi a fenének meg hogy ezt nem kellett volna.

Ha ez az a típusú hírlevél lenne, amiben egy hírt (a legfontosabbat, a legütősebbet vagy a legsokatmondóbbat) emelek ki és csócsálok körbe, akkor ebben a két hétben az az egy hír mindenképpen az a kék színű hír lenne, amely beszámol róla, hogy

"[t]etten érték azokat a fiatalokat, akik Miskolcon több közterületi tárgyat festékszóróval lefújtak."

Maga sztori alapvetően nem túl érdekes, három kölyök (vagy rendőrül mondva: "a 18, 16, és 15 éves gyanúsítottak") összefújta a kilátó környékét (és az oda vezető lépcsősort). Ami az egészet ütőssé tett, az nem a "mit csináltak", hanem a "mit csináltak oda" kérdése. A "gyanúsítottak" ugyanis vagy túl sok Resident Evilt néztek és/vagy játszottak, vagy pedig elég komoly kritikával illették a várost.

A "Holtak Városa" mellett a "Ne higgy senkiben" is elég kemény. Fotó és még több fotó: police.hu

Elvesztette polgármester jellegét

A 24.hu pukkantotta a múlt héten a hírt, hogy Varga Judit 1,4 millát szakít havonta, mint a Miskolci Egyetem kuratóriumi elnöke. Nagyon sokat elárul a magyar közélet (és a magyar közéleti érdeklődés) állapotáról, hogy a hír tényleg maximum "pukkanni" tudott "robbanás" helyett. Ami itt helyben sokkal inkább releváns, mint a szokásos fideszes nyerészkedés, az valahol középtájon van:

"Veres Pál Varga Judithoz hasonlóan korábban nem vette fel a tiszteletdíját, de nyáron ő is úgy döntött, hogy kéri a juttatást. A miskolci polgármester is kéthavi pénzt kapott, így neki eddig összesen 2,4 millió forintot utaltak át."

Csakugyan, Veres eddig azzal rázta le magáról a kuratóriumos kekeckedéseket és azzal bagatellizálta el az erről szóló híreket, hogy az egészet ingyen csinálja. Aztán nyáron mégis elkezdte felmarkolni a lét. Ez mondjuk országosan nem szólt nagyot (őszintén: kit érdekel két és fél millió forint elközpénztelenített közpénz, ha máshol milliárdos tételben megy a lehúzás), de Miskolcon azért futhatott volna nagyobbat is. Nyilván az egyik oldal azért nem fogja megfuttatni, mert az egész a Fidesz által összegründolt rendszer működéséből ered és a Fidesz-kormány egyik miniszteréről (is) szól, a másik oldal meg azért, mert azzal erodálná szent életű polgármesterünk jó hírét és hitelét.

Veres függetlenség-felfogása meglehetősen érdekes. A "független" definíciója az én értékrendemben nagyon nem az, hogy mindenhonnan felveszi a pénzt, ahol csak rá tudja tenni a kezét. Ez az én tezauruszomban a jellemtelen, elvek nélküli nyerészkedés definíciója. Ráadásul ha jól néztem legutóbb, akkor egy Miskolc nagyságú város polgármesterének illetménye valahol havi 1,1 millió környékén van. Vagyis jelen pillanatban nagyon úgy néz ki, hogy Veres az egyetemtől nagyobb pénzeket húz, mint a várostól. Egy ilyen helyzetben vajon ki tudja-e bárki jelenteni, hogy egy város polgármestere azt (és úgy) fogja képviselni, amit (és ahogy) képviselnie kell? Persze, nyilván lehet jönni a nagy dumákkal, hogy "ha az egyetemnek jól megy, az Miskolcnak is jó", meg hogy "[a] kormányzati szereplőkkel [...] kötelességem együttműködni". De ha ez így van, és ez az egész Miskolcot szolgálja és a polgármesternek kötelessége az együttműködés — akkor vajon nem ezért kapja eleve a polgármesteri fizetést? De - ahogy tanult ismerősöm lefordította nekem - "ha Veresnek jó, Veresnek jó".

A nagy büdös helyzet az, hogy ezzel Veres maga rombolta le minden megmaradt hitelét és jó hírét. Számomra ezzel a manőverrel elvesztette polgármester jellegét. Nincs már Pál polgármester, maximum "az a tag", vagy "a Pali". Rendkívül ambivalensnek érezném egy szókapcsolaton belül használni egy olyan tisztség nevét, amelynek alapvetően tisztelendőnek kell lennie egy olyan emberével, aki minden tiszteletemet elbukta.

Vagy ha úgy tetszik, a Holtak Városának első embere erkölcsi értelemben igazodott városához.

Hallga, végítélet közeleg

"Miskolc végveszélyben"

— ezzel a főcímmel a címlapján jelent meg a nyomtatott városházi lap legújabb száma szombaton, öles betűkkel, hogy a sárga kuka felé lendítve is el lehessen olvasni. Természetesen nem a város készül éppen lerombolódni és önnön romjait sóval behinteni, hanem a város gazdálozása fog egy (néhány) szaltó után arccal a földbe fúródni, vagy ha úgy tetszik, a Damoklész csőd-kardját tartó lószőr szakad éppen el.

A baljós felütés után a lap még vagy öt színes-szagos oldalon (drágaság van ugye) keresztül taglalja hogy mi volt, mi van, mi lesz, mi lenne, ha, majd felteszi az egyik nagy kérdést a sok közül, miszerint "Művészet nélkül lehet élni. De érdemes?", hogy azután a következő oldalon tudassa, hogy

"Az Ady Endre Művelődési Ház, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház, a Görömbölyi Művelődési Ház, illetve a Vasgyári Közösségi Ház bezár. [...] Október 21-étől nem fogadnak olvasókat a miskolci fiókkönyvtárak [...] bezár a [...] Petró-ház, Pele-lak, Rákóczi Ház a Múzeumi Bolttal, Feledy-ház, Alkotóház, Thália-ház."

Bezár még nagyjából az összes sportlétesítmény is, mutatva, hogy lehet és érdemes élni sport nélkül, viszont jó hír, hogy miközben minden fürdőt és uszodát becsuknak, pótcselekvésként lehet az időtlen idők óta zárva lévő Diósgyőri Várfürdő helyének hasznosításán ötletelni.

Az egész nyomtatott mindmeghalunk nagyjábóli közepén van egy polgármesteri "interjú", aminek elkészítésekor első (és második, meg harmadik) olvasatra csak két ember nem volt jelen: az újságíró meg Veres. Egy teljes oldalnyi kínos feszengés és hárítás, amelyben az "újságírói kérdések" csak azért vannak, hogy megtörjék a wall of text monotóniáját, mintegy sorvezetőként szolgálva a magyarázkodáshoz. Jól illeszkedik a közelmúlt egyéb kommünikéihez, miszerint "selyemzsinór", meg "ellehetetlenítés" és "brutális csapás".

Ha a fiktív újságíró helyett én kapnék akár csak 20 másodpercet is négyszemközt Veressel, az első, amit kérdeznék tőle, azt hiszem az lenne, hogy

"egytől tízig terjedő skálán mennyire tartja magát egy kétszínű, tróger embernek, amikor egyik kezével felmarkolja egy borsodi kisnyugdíjas félévi járandóságát a kormány által közpénzzel kitömött egyetemtől, miközben a másik kezével ugyanerre a kormányra mutogat megállás nélkül?"

És akkor itt álljunk meg egy pillanatra, mielőtt elkezdjük egymást félreérteni.

A helyzet (általában is, de Miskolc helyzete pláne) kiemelkedően szar. Annyira szar, hogy ennyire szar talán még sosem volt. A magam részéről maximálisan egyetértek minden egyes bezárással. Sőt, én egyáltalán nem állnék meg itt. Lehet, hogy egy szívtelen gyökér vagyok, de ez van. Én minden olyan városi fenntartású épület felét is lezárnám, amit teljesen nem lehet bezárni. A polgármesteri hivatalét, a városházáét, a Holding minden épületét. Azokat, akik olyan munkakörben dolgoznak, amelyet el lehet látni otthonról is, azonnal hazaküldeném, a megspórolt fűtés- és működési költségek egy részét pedig visszaosztanám nekik rezsitámogatásként.

Semmi "lehet, de nem érdemes": mindent, ami nem feltétele a város legalapvetőbb működésének, azt átmenetileg bezárnám. A könyvtár, a múzeum központi épülete, a szimfonikusok, a MűHa, meg a többi (részben vagy egészében) nyitva tartott hely messze nem tud annyit kitermelni a működésével, mint amennyit majd elvisz majd pusztán az, hogy fűtenek és világítanak.

Már most bejelenteném, hogy minden rendezvény, ami pénzbe kerül a városnak, elmarad. Nem lesz karácsonyfa, nem lesz díszkivilágítás, nem lesz adventi koszorú, nem lesz újévköszöntés meg hangverseny. Leáll a nyomtatott Minap terjesztése.

Járjanak a buszok meg a villamosok, legyen közvilágítás, működjön az alapellátás, legyen fűtés, áram meg közétkeztetés a bölcsődékben és óvodákban. Ezekre és ilyenekre van szükségünk.

Semmi bajom a bezárásokkal, a szolgáltatások részleges vagy teljes korlátozásával. Tudom, hogy szűkség van rájuk, mert nélkülük (mennyi idő alatt? egy hónap? kettő?) csődbe menne a város. A bajom azzal van, hogy mindeközben (mindehelyett?) ujjal mutogatunk, meg adok-kapok játékokba megyünk bele a kormánnyal, meg "mer' a fidesz - mer' a szocikat" játszunk, törleszkedünk Varga igazságügyi miniszter asszonyhoz a kis háziegyetemén keresztül, hogy mondjuk a nagyokat, játsszuk a mártírt, miközben félszívvel hozunk döntéseket, mintha "a körülmények áldozata" lennénk, nem pedig az az ember, akit azért választottunk meg és azért fizetünk, hogy összeszorított szájjal helyettünk is meghozza a legkeményebb döntéseket és elvigye a balhét, mert a pozíció nem privilégium, a pozíció felelősség.

A pozíció azzal jár, hogy nem a saját jólétedet és boldogulásodat és népszerűségedet próbálod menteni, hanem a városodat. És ezt Veres mellett vegye nyugodtan magára pártállástól függetlenül az összes úgynevezett politikus ebben a csődközeli városban.

Bele kell állni. "Ez van, ezt a döntés hoztuk. Így fogunk túlélni." Semmi "mer' a kormány, mer' a fidesz". Nem ők vezetik a várost. Nem ők hozzák a helyhatósági döntéseket. Az eredmény szempontjából olyan mindegy, ki mit csinált és miért. És amit oldalakon keresztül normális narratívát felépítenek a lapban az infógrafikákkal (hogy tudniillik háború, energiaválság, drágulás), azt utána egy álinterjúban gyönyörűen össze-selyemzsinórozzák meg összekormányozzák. Ha nincs a kormány, meg az ő (amúgy teljesen elcseszett koncepción alapuló) "rezsiharca", már eddig is közel ennyibe került volna az energia. Ezt még én is tudom.

Dühös vagyok. Nem csak arra, amit tesztek, de arra is, amit nem, arra meg főleg, ahogyan.

És őszintén kíváncsi vagyok, vajon meddig lehet ezt az egészet mesterségesen életben tartani. Veres és a várost vezető frakciószövetség körül egyre fogy a levegő. Buktak egy helyet a közgyűlésben. A helyi DK és a Jobbik is elkezdett különutaskodni. Veres "már az ördöggel is tárgyalna", de a jelek szerint a kutya nem akar visszatárgyalni, vagy adni bármi kézzelfoghatót neki. Nem tudom, hogy a akár a városházán belül maradt-e még bárki, aki hajlandó komolyan venni. Valószínűleg az egyetlen oka annak, hogy még ott van, ahol, hogy mindenki a városvezetésben azt reméli, hogy majd rá lehet utólag kenni minden felelősséget mindazért, ami öt év alatt el lett cseszve. Aztán kukázni és keríteni egy újabb "civilt". Vagy ahogy Mokrai nem túl burkoltan megjegyezte:

"akár le is cserélhetjük azt a játékost, aki a sárgalapot eredményezte."

És kétlem, hogy itt magukra, vagy Sebe-Gazdigra gondolt volna.

Más linkek kazalban

Megint kiszélesítenek egy (amúgy is széles) utat Miskolcon. Ezúttal a Kiss Ernő kap plusz kanyarodósávot a Thököly felé. Az indok, hogy "a forgalom rendszerint feltorlódik és megnehezíti a közlekedést", ami az én tapasztalatom szerint nincs így, aki mondjuk kétszer már járt arra, az tudja, hogy ha a Petőfi vagy a Damjanich felé akar menni, akkor kisorol a külsőbe és áthalad a kiegészítő zöldön. De így legalább Simon is elmondhatja, hogy történt valami a körzetében.

Lazán kapcsolódik, de miután porig rombolták a házakat a Dayka meghosszabbítása miatt, az öt éves gyerekem megkérdezte, hogy miért kellett lerombolni "azt a szép házat". A magyarázatot hallva elmondta, hogy ha nagy lesz, megveszi az új utcát és visszaépíti "azt a szép házat" és majd az udvarra beengedi a gyalogosokat és a bicikliseket. Amikor az óvodás gyerekednek több esze van, mint a főépítészednek.

Szintén nem hír, de azért megmutatom, hogyan működik Miskolcon a közösséget szolgáló városfejlesztés. A város működési engedélyt ad egy borbárnak, majd ugyanennek a borbárnak kiadja a terasz létesítéséhez szükséges engedélyt is — majd leszereli a köztéri szemetest, nehogy a fizetőképes úri közönséget zavarja.

Ott az a zöld csonk jobbra — na, ott eddig szemetes volt.

Ha már képeket mutogatok, ezt is beszúrom. Igényesen felújították a Kazinczy utcán a díszburkolatot. Patchwork City.

Ami fél méterrel arrébb rommá van repedve, azt már nem cserélték. Majd szétpereg télen.

Mikor lettünk ennyire igénytelenek?

A legközelebbig,

Ádám