Egy Kis(s) jótékonyság, Andor megint, 18 nosztalgikus villamos, címerbűnözés és "nagyboltolás" hétvégén

Drága Olvasó!

Vártál mostanában dideregve, álmos hajnalon buszra (amely soha nem érkezett meg) a Villanyrendőrnél? Ha igen, akkor lehet, hogy találkoztál a miskolci Fidesz-KDNP frakciószövetséggel, ami (akik?) "jótékonysági akció" keretében forró teát osztogattak. Olyan önzetlen akció volt, hogy a BOON-on egész képgaléria jelent meg róla. Az egyetemes szeretet kifejezése mellett a (kampánymódba kapcsoló Kiss Jánossal kiegészülő) politikusok

"ismét fel kívánták hívni a városvezetés figyelmét arra az elfogadhatatlan helyzetre, hogy ritkán érkeznek és gyakran késnek, vagy maradnak ki járatok, ami a téli hidegben még inkább elviselhetetlenné teszi a miskolci utazóközönség életét."

Egy a téma, egy a helyszín. Mármint a helyi Fidesz-KDNP mostanában mintha folyamatosan ugyanazt a témát járná körbe (és körbe), ráadásul ugyanott.

Kis híján dobogós

Apropó Kiss János. Az megvan, hogy Kiss egy hét alatt eltáncolt majd' egymillát a Facebookon, ezzel negyedik helyre futva be a hazai politikusok között?

János-János, még egy szűk százas és dobogós lettél volna... (a kép forrása a Telex vonatkozó cikke)

Van amúgy még BOON-os linkem, itt van például az, amin múlt héten sírva röhögtem. Teljesen készületlenül kattintottam rá a "Zöld rendszám? Csak dísznek" című cikkre (bocs: "glosszára"), ami "helyi-kozelet" sluggal van fent a BOON-on és Pécsről meg Szombathelyről szól, meg arról, hogy... Na jó, nem lövöm le a poént, kattintsd le, olvasd el, nem hosszú, szó szerint hét (7) mondat. Zseni. CSA - bárki is legyen az - kitett magáért és én is csak azt tudom mondani, amit szerencsére a BOON is hozzátett címkeként, hogy tudniillik:

"Még ilyet!"

Viccet félretéve azonban volt az elmúlt héten két olyan cikk is, aminek (CSA hét mondatával és a "jótékonysági" akcióval ellentétben) abszolút van létjogosultsága.

RE: Andor

Az első az Andor utca forgalmi rendjével foglalkozik, erről már én is írtam (MU #5), most a BOON is előszedte a témát. Az apropó (legalábbis így képzelem) az lehetett, hogy az egyik helyi lakó, aki egyébként nagyon és nagyon régen a szívén viseli a helyzet megoldását, szóval (gondolom) kvázi végső elkeseredésében a sajtóhoz fordult (jó, tudom, a BOON-hoz, de értsd jól). Maga a cikk egyébként nagyjából egy helyzetleírás, az egyetlen említésre méltó újdonság az lehet, hogy a (várossal egyébként azt hiszem valamiféle partnerségi viszonyt ápoló) Baleset-megelőzési és Közlekedésbiztonság-tecnikai (BMKT) Egyesület készített egy javaslatot a városnak a helyzet rendezésére — nem meglepő módon az egyetlen olyan megoldást javasolva, amelyet a józan ész diktálhat, még pedig a váltakozó irányú egyirányúsítást.

Az Avar és a Károly utcák között fordulna a haladási irány (fotó: BMKT Egyesület / BOON)

Tényleg az a helyzet, hogy aki tíz percet is eltölt az Andoron vagy a Görögszőlőn a hétköznap reggeli csúcsban, az egyből belátja, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, veszélyes és káros — nyilván azokról beszélek, akiknek megvan a józan eszük és az objektivitásuk.

Nosztalgiavillamos

A másik cikk a bécsi villamosokkal foglalkozik — és annak ellenére, hogy kb. 12 éves koromtól (ekkor jártam először Bécsben) rajongok az SGP-kért, meg kell mondanom őszintén, a sztori mostanra már ki is ment a fejemből. Miskolcra egyébként annak idején egészen pontosan a Simmering-Graz-Pauker E1 típusú villamoskocsijai érkeztek C3-as pótkocsikkal (én C4-esekre tippeltem volna, de a Wikipédia tuti jobban tudja). Szóval hogy 2015-ben, amikor a miskolci flottát a Škoda 26T-k váltották, kiírtak egy pályázatot az SGP-k hasznosítására. A BOON cikke szerint összesen 74 pályamunka érkezett, a nyertes pályázatot pedig az ex-MiskolcBlogos Bereczki Zoli készítette, aki szó szerint hida(ka)t vert volna belőlük a Szinva két partja között. Ehun a link.

Lényeg a lényeg: az egészből az ég világon semmi nem lett. A BOON nyilván óvatoskodva nem fogalmaz meg ítéletet, hiszen a semminek nem való történése nem varrható kizárólagosan a jelenlegi garnitúra nyakába, ezzel szemben az előző (Fideszes) városvezetés pont annyira nem kezdett semmit a tervekkel (nem csak a Zoliéval, egyikkel sem), mint a jelenlegi. Miskolc összesen 18 E1-est vett, ebből egy megmaradt az MVK-nál kiállítási és nosztalgia-szerelvényként, kettőt másfél millió meg az ÁFÁ-ért megvett a Lillafüredi Kisvasútért Alapítvány (akiknek az volt az ötletük, hogy a kisvasút pályáján közlekedtek volna, aztán forráshiány miatt ebből sem lett semmi), négy darabot pedig a MÉH vett meg (vérzik a szívem). Szóval 11 elvileg még megvan. Hídnak, vagy bárminek.

Érdekes, hogy 6-7 év után most előkerült a téma, mindenesetre egyáltalán nem bánom, hogy egy kicsit talán újra bekerülnek a köztudatba az SGP-k. Nekem pont lenne is egy ötletem: most volt hír, hogy bedarálják a Patak utcai játszóhajót (long story short: leszarták, nem foglalkoztak vele, leamortizálódott, kinyírják). Lehetne helyette Patak utcai játszóvillamos.

Címerbűnözés

Ezt a sztorit kajak nem értem. A Hírnökön jött szembe, hogy a Kétfarkúak helyi szervezetét fenyomták Ignácz jegyzőnél, aki erre iziben eljárást indított. A miskolci MKKP "bűne" az volt, hogy a város címerére nem is egy, hanem egyből három(!) kutyát fotosoppolt: egyet-egyet az arany oroszlán és az arany griff helyére, egy kutyafej pedig jó királyunk, Szent István nyakára került. Namost, a vonatkozó városi rendelet (1/1990, PDF) szerint a város címerének leírása az alábbi:

"Álló csücskös-talpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lila színű koronázó-palástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja."

Ami már önmagában is rohadtul vicces. Mármint a címerben amúgy semmi vicces nincs, de a címer látása nélkül olvasni a címer leírását — na, az vicces. A kutyák helyében én a címer leírását használnám profilképként (a címer leírása ugyanis nem "védett") az alábbi formában:

"Álló csücskös-talpú pajzs vörös mezejében Kétfarkú Kutya mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lila színű koronázó-palástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő szárnyas kétfarkú kutya, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő szárnyas kétfarkú kutya tartja."

Ennél viccesebb nem is kell.

Más: a fent linkelt rendelet negyedik paragrafusa eléggé szűk határokat szab a címer használatának: tulajdonképpen használhatja az önkormányzat, meg aki alázatos esdekléssel fordul a mindenkori polgihoz és aki részére a mindenkori polgi meg méltóztatik adni az engedélyt. Kb. mint a város neve. És hiába szólt erről az egészről a hajdani podcast első epizódja, még mindig nem értem, mi ez a kényszeres kisajátítás. Nyilván értem, hogy gátat kell szabni a visszaéléseknek, de azt is látom, hogy aki vissza akar élni a város nevével vagy címerével, zászlajával (stb.), az amúgy sem fog engedélyt kérni ehhez. Az én értelmezésemben a város neve a városé, a város pedig nem a polgármesterrel vagy az önkormányzattal azonosítható, hanem a város lakóközösségével. Ugyanígy, a címer sem az aktuálisan hatalmon lévő garnítúráé, hanem a városé. A közösség pedig még akkor is itt lesz, amikor azok nevét, akik anno meghozták az 1/1990. sz. rendeletet, már régen elfelejtették.

Nekem speciel az ég világon semmit nem jelent ez a címer Miskolccal kapcsolatosan. A búzakalászos hajdú a szőlőfürtjével sehogyan nem áll össze az én iparvárosommal. Hacsak nem szomorú mementójaként a letarolt Avas hegynek. Sem az oroszlán, sem a griff nem őshonos ezen a vidéken. Az is rejtély, miért Szent István van a címeren, például Nagy Lajos helyett. Nekem ez a címer pont annyira utal a városra, mint két szembefordított gémeskút között egy ágaskodó kiscica. Semennyire. Tudjuk be biztosan a műveletlenségemnek.

Egyszer olvastam egy tök jó kifejezést: remix culture. A "remix-kultúra" pongyola fordításban

lehetővé teszi és ösztönzi a származékos művek létrehozását a meglévő anyagok kombinálásával vagy szerkesztésével egy új, kreatív mű vagy termék létrehozása érdekében.

És egyébként tetszik, nem tetszik, de egy ilyen korban élünk. Az Internet (és a számítástechnika úgy általában) óriási lökést adott a remix-kultúrának. Poénból, a kreativitás iránti vágyból, sőt, néha még a pénz miatt is. Ha akartok róla regényt is olvasni, akkor (például) Cory Doctorow Pirate Cinemáját tudom ajánlani (ingyen van, de csak angolul). Ami fontos: a remixelés, meglévő dolgok újragondolása, átformálása része a korszellemnek és lehet tiltani, meg eljárásozni meg fenyegetőzni, de egy csomószor az ilyen izzadtságszagú, szakrális kezelése a dolgainknak (címer, városnév, ad abszurdum himnusz) sokkal viccesebb lesz, mint a remix. Ez egy grafika, amire valaki egyszer azt mondta, hogy "legyen ez a címerünk". Egy történelmi tulajdonnév, amire valaki egyszer azt mondta, hogy "legyen ez a város neve". Egy vers, amire valaki egyszer azt mondta, "legyen ez a nemzeti himnusz". Ezek a dolgok a mieink — és az, hogy ahogyan én viszonyulok hozzájuk, az nem ugyanolyan, ahogy te viszonyulsz hozzájuk, nem lenne szabad, hogy okot adjon nekem arra, hogy megmondjam, te hogyan viszonyulj hozzájuk.

Mert ez a valami a tied is, legalább annyira, mint amennyire az enyém. Nem valamiféle szakrális izé: a közös dolgunk. Pont annyira Ignáczé, mint a passzivistáké — és vice versa.

Decentralizálás

Amikor kölyök voltam (értsd: nyolcéves korom előtt), jártunk boltba. Illetve jártunk boltba és jártunk a "nagyboltba". A bolt a régi perecesi állomásépületben működött (a tér neve máig Állomás tér), a "nagybolt" pedig a bulgárföldi ABC volt, pont ott, ahol egyébként ma is üzemel a Coop. A "boltba" leszaladhattam egyedül is (a Debreceni Márton téren laktunk, egészen a legtetején, a 26 szám alatt), a "nagyboltba" meg családostól mentünk, általában hétvégénként.

De miről jutott ez most eszembe? Arról, hogy ahogy akkor a Bulgárföld volt többé-kevébé a "központ" (legalábbis egy perecesi kölyök számára), úgy jött szembe némi akarat arra, hogy ismét valami ilyesmi szerepet töltsön be. Nem tudom, mi lesz belőle (egyelőre az ég világon semmi konkrétum nem jelent meg), csak az biztos, hogy a Csillag helyén (a már mondott "nagybolttal" szemben) tervezi a tulajdonos (egy Kovács Zoltán nevű ember) amolyan "al-városközpontként" hasznosítani a területet. Emlékszem anno volt olyan terv, hogy (ha igazak voltak a pletykák) a Tesco akart oda áruházat felhúzni, de aztán ez a terv valami miatt megfőtt (a cikkben a plázastopra hivatkoznak, de szerintem a Tescos sztori bőven régebbi). De mindegy is.

Nyilván muszáj volt legkedvencebb országgyűlési képviselőnket (egyben országgyűlési képviselőjelöltünk) is belekeverni a sztoriba, de simán elhiszem, hogy Kovács úr 2-3 évnyi "befektetési célú ingatlantulajdonlás" után pont a kampány kezdetén kereste meg László képviselőt, aki természetesen rendes kis úttörő, segít, ahol tud. Oké, befejeztem.

Hogy komolyan is szóljak: szerintem egy tök jó megközelítése a városfejlesztésnek a városrészi központok erősítése. Nem csak azért, mert forgalmat vehet le a belvárosról, de azért is, mert időt adhat vissza nekünk (sokkal közelebb tudunk sokkal több dolgot elintézni, emiatt csökken az utazással töltött idő, például), sőt, a helyi közösségeket is erősíti. Ha úgy tetszik decentralizálja a várost. Ha jól megnézzük a városrészeinket, szinte mindegyiknek van egy "központ-szerű" területe, általában valamiféle szolgáltatóházzal: Diósgyőrben az Árpád úti komplexum, a Kilián-délen a Kandó Kálmán utcában a szolgáltatóház, a Bulgárföldön a már említett szolgáltatói tömb, a Szentpéteri kapuban a Romek Strzalkowski tér, de ugyanígy találunk hasonló elrendezésű (és valamikor hasonló funkciójú) tereket a Petneházy bérházaktól Hejőcsabán át az Avas minden üteméig. Régen ugye itt működtek általában a "nagyboltok", a posták, az orvosi rendelők, nyilván egy kocsma, egy háztartási bolt. Aztán meg jöttek a bevásárlóudvarok (szinte kizárólag városszéli beruházások) és a plázák (amik meg szinte kizárólag a városközpontban épültek), szóval egy perecesi, diósgyőri, vasgyári vagy kiliáni lakos választhat, hogy teljesen átutazza-e a várost az északi vagy a déli kapuig, esetleg csak félig, a belvárosig.

Na mindegy, ez csak amolyan nosztalgiából eredő gondolatmenet volt, fül és farok nélkül.

A legközelebbig,

Ádám