Buli láncfűrésszel, buli a belvárosban, vízkérdések, buszkérdések és Pistike a rolleren

Drága Olvasó!

Itt van az ősz, itt van újra — csak hogy a lehető legsablonosabb és leggeilebb módon nyissam meg az új évadot. Nem sajnálom, nyáron amúgy is alig-alig létezek, pláne most, hogy - hogy is volt? - hátralévő életünk leghűvösebb nyarán vagyunk túl. Egyben kis városunk is kapott ízelítőt abból, hogy mire számíthat, hőszigetek, klímaváltozás, kiszáradó patak, etcetera. Ellenben (de legalább) a nem pokolbéli napokon letekertem a nyáron vagy ezer kilométert szerte meg széjjel a régióban, elkezdtem ügyelni a folyadékbevitelre, megtanítottam a gyereket bicajozni, szóval kijutott a jóból is bőven.

Ja, és csak a feltétlenül szükséges mértékben tartottam rajta a szemem bármin, ami történt a városban.

Csendesen, zajosan

Tüntetni azért elmentem, igen, más treehugger libsikkel együtt én is résztvettem a rendezvényen, amely jó eséllyel pályázhatna a "minden idők leggyávább demonstrációja" megtisztelő címre. Természetesen a fakitermelés fellazítása elleni tüntikéről van szó. Aki esetleg nem volt kint: hosszú felszólamlások után szabályos, járdán történő csendes séta a Deák térre, ahol performansz, majd további felszólamlás, majd átséta a megyei kormányhivatalhoz (ahol nyilván már senki sem volt bent, pláne nem az ispán, vagy mi a fene), felszólamlás, majd kézlenyomatok elhelyezése egy fatáblán, ezután csendes feloszlás. Az egész esemény annyira csendes, szabálykövető és konfliktuskerülő volt, hogy sárgamellényes önkéntesek kérleltek a helyes magatartásra mindenkit, aki véletlenül lelépett a járdáról a Kazinczy-n. Nem rendőrautót szerettem volna borogatni, de a fegyelmezett gyászmenettől azért többre számítottam. Kétlem is, hogy lett volna bármi eredménye. Elmentem, mert fontosnak éreztem az ügyet, de nem mondom, hogy nem voltam csalódott a végén. Vagy akár közben.

Aminek viszont volt hangja, az nagyjából minden más. Volt kvaterka, kajaplacc, ócskapiac, Szinvás napok, hangos-színes-helyes dolog, satöbbi, nyilván minden a belvárosban vagy annak közvetlen közelében, lásd még MU #18, a belvárosból jelentjük, hogy minden változatlan, csak sűrűbb és hangosabb. Még sűrűbb, még hangosabb. Ami nem volt, az fizetőképes kereslet, hogy eltartsa a Bersát, a Vendelint, a New Orleanst, meg még pár másik helyet, amik közül a Bersát speciel szerettem is. Úgy tűnik, hogy a megálmodott turistaparadicsom kevés ahhoz, hogy mindenki megéljen — add hozzá még ugye a megnövekedett rezsit, az élelmiszerárakat sújtó inflációt, az elszállt szállítmányozási árakat, meg a többit, és persze a képletbe az is beleszámít, hogy az egyszeri ember is összébb húzza a nadrágszíjat és az eating out csakhamar a luxus egyik formája lesz. Vagy az eating úgy általában. Egyébként egyrészt együtt tudok érezni a vendéglátósokkal, másrészt meg olyan emberként, aki pont egy vendéglátóhely szomszédjában lakik, azt is látom, hogy azért jó nagy trógerekként tudnak viselkedni. A szomszédos hely hátsó ablakából az én udvaromra ömlik az összes kajaszag, az üvöltő rádió meg mindenféle elszívók hangja, a konyhán dolgozók óbégatása (az ablakot nyilván nem szabad bezárni, hiszen akkor “szegény emberek megfulladnak”), meg hát a fronton sem sokkal rózsásabb a helyzet. A kedves vendégek érkezéskor rommá parkolják a járdát, távozáskor egy utolsó erőfeszítéssel lehugyozzák a kapumat, meg a túlélés érdekében ugye minden napra jut lassan egy születésnap, osztálytalálkozó, esküvő, szóval a cigányzene és/vagy mulatós és/vagy örökzöld (előadva szintetizátoron és/vagy hegedűn) késő estig garantált. Egyszóval termelik az iparűzésit, cserébe jó nagy pöcsök, akik bejegyzett tevékenységükkel amúgy meg tudják erősen keseríteni a környék életét.

Nem baj, a taxisok legalább megvannak. Vagy nem.

Jönnek a Pistikék

Volt rendkívüli közgyűlés. A maga nemében mind a három tárgyalt előterjesztés rendkívül érdekes volt, mármint abban az értelemben, hogy lehet izgulni, hogy még jobban tönkremegy-e a város miattuk, általuk, végettük, avagy nem. Téma volt a vízmű átpasszolása az államnak, a shared e-roller és az MVK menetrendjének újabb megváltoztatása is. Egyik szaftosabb gondolatokat gyújtott bennem és másokban, mint a másik.

A vízmű kapcsán a BOON már el is indította a teljes offenzívát, mondván hogy

“[a] baloldal egy nyereséges cégből csinált több mint két év alatt egy olyan céget, ami jelenleg több milliárdos mínuszban van”

ami narratívát nyílván nem egyedül lapátolták a történtek alá, hanem a helyi Fidesz-KDNP, pontosabban Nagy Ákos (doktor) nyilatkozata alapján. Nagy mondanivalója nagyjából úgy foglalható össze, hogy amikor ők irányították a várost, akkor minden fasza volt, rend volt, jólét, bő esztendők és fejlődés, de Veres és a haveri és rokoni köre teljesen lepusztítanak mindent. Amely kijelentés második felét amúgy nem tudom vitatni, az elsőt egyszer szívesen megbeszélném hatszemközt Naggyal és egy fagyott ponttyal, utóbbi nyilván az előbbi arconveregetése okán lenne a társaságban. Merthogy részben még most is Nagy “aranykorának” bő esztendőit és elcseszett fejlesztéseit szívjuk. A másik részében meg Nagynak van igaza és Veres és a többi díszpinty eddig nagyjából annyira volt képes, hogy befejezték, amire pénz volt, meg a fulladásos halált elkerülendő a felszínen tartották a várost… eddig, legalábbis.

Nem, nem lettem optimistább, vagy kevésbé cinikus a nyáron. Sőt.

Na de vissza a közgyűléshez. Az történik, hogy pártunk és kormányunk éppen “meg kívánja menteni” a nemzeti közvagyont, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy államosítani szeretné a vízközmű-szolgáltatást (“Nemzethy Vízművek”, vagy mi). Mivel a legtöbb önkormányzatnak éppen éhen halni sincs pénze, a rezsi befagyasztása miatt a vízszolgáltatók pedig igen masszív veszteségeket kezdtek felhalmozni, a kiszolgáltatott helyzet tökéletes lehetőséget kínál erre. Szóval a közgyűlési határozat értelmében Veres beadhatta a szándéknyilatkozatot és megkezdheti a tárgyalásokat arról, hogy a Magyarország szerintem egyik legnagyobb vízkincsét kezelő MiVíz infrastruktúrája hogyan és miként mehet állambácsihoz. Mindenki “nehéz szívvel” és “aggodalommal” olvasta az előterjesztést, a Fidesz bedobta, ami abszolút várható volt, hogy tudniillik “baloldal” és “eddig miért nem aggódtak”, azután persze mindannyian megszavazták. A VV azért, hogy a vízszolgáltatással együtt a saját bőrét is mentse, a Fidesz meg azért, mert hát persze. És mivel a kormányoldalon amúgy is nagy hagyománya van a földön fekvők rugdosásának, doktor Nagy (biztos, ami biztos) kiadta még a fentebb már idézett nyilatkozatot.

Egyébként a hálózatba juttatott víz nagyjából 40%-a jelenleg tulajdonképpen talajvízként végzi. Szóval az nem kifejezés, hogy lenne igény a javulásra.

Aztán ott volt még az MVK-s előterjesztés, aminek a fő mondanivalójában (hogy tudniillik az MVK állapota, menetrendje és szolgáltatási színvonala nevetséges) nem volt vita, elindult viszont az unalomig ismert egymásra mutogatósdi, miszerint “amikor mi vezettük a várost, járt a busz” és “azért nem jár a busz, mert lenulláztátok, elvettétek, ésatöbbi”. Biztos vagyok benne, hogy ezek ilyen hangulatkeltő körök, ezeket hívja a művelt angol “PR stuntnak” — mert hogy érdemben semmit nem tesz hozzá a dolgokhoz, az is biztos. Az eredeti - fideszes - előterjesztés az volt, hogy szeptember 1-től járjanak a járművek a pandémia és a legatyásodás előtti, 2019. október 1-én érvényben lévő menetrend szerint (mert “akkor még jártak a buszok”, ugye). Ezt végül olyan módosítással fogadták el, hogy legyen ez 2023. januárjától, mármint ha és amennyiben az állam biztosítja ennek fedezetét — lehet tippelni, fogja-e az állam biztosítani ennek fedezetét. Szóval a vége az lett, hogy elfogadtak valamit, aminek a megvalósulására a magam részéről maximum 1% esélyt látok (azt is azért, mert ma szokatlanul nagylelkűen keltem), de legalább meg tudták veregetni a saját vállukat, hogy lám, milyen jól együttműködünk a másikkal, annak ellenére, hogy azért most keményen beszóltunk a másiknak, tudja hol a helye. Na.

A buszok és villamosok meg közben vagy jönnek, vagy nem jönnek és habár volt némi fordulószám-növelés az iskolakezdés tiszteletére, az ideálistól még nagyon-nagyon, szinte reménytelenül messze vagyunk. Viszont augusztus 31-hez képest szeptember 1-re szerintem kb. megduplázódott a személygépjárművek száma pl. a Búza téren és környékén és ismét állandósulni látszik a dugó. Ha ehhez még hozzávesszük az Y-szörnyeteget a hozzá kapcsolódó turbómiújsággal… hát, ez van.

Szintén a közgyűlés kapcsán, de már a harmadik téma mentén sikerült heveny tátogásra késztetnek az ismerősi körömet, amikor én, a kerékpározás, mikromobilitás és fenntartható közlekedés felkent akármicsodája idegből megnyilatkoztam a közgyűlési döntést elítélendő, miszerint engedélyezik a “közösségi e-roller megosztó szolgáltatás Miskolcon történő bevezetését”. Tudjátok, Lime, Bird, meg a többi. Namost. Szent meggyőződésem egyébként, hogy az e-roller megosztó szolgáltatások legalább annyi problémát generálnak a városokban, mint amennyit megoldanak (ha nem többet). Ezek egy jó része a teljes szabályozatlanságnak, mások a felhasználók hülyeségének, megint mások pedig az ezt biztosító cégek legalább részleges gátlástalanságának köszönhető. Nem véletlen, hogy rengetegen rühellik az egészet, szerte a világon a városok elkezdték korlátozni a szolgáltatókat, ilyen korlátozások például, hogy bizonyos kerületeket vagy településrészeket rollermentesnek nyilvánítanak, a járművek csak rollerparkolóvá nyilvánított közterületeken parkolhatók le, nem használhatók a járdán, sőt, néhány város kerek-perec megtiltotta a fenti cégeknek, hogy elindítsák a szolgáltatást. Általában a “balesetveszélyes” kontra “nem fekhetünk keresztbe a jövőnek” érvekre szokott kicsúcsosodni a dolog, az én álláspontom az, hogy kicsit mindkettő.

Tény, hogy a jövő sokkal inkább a fenntartható közlekedési és mikromobilitási eszközöké, mint a személygépkocsiké (legyenek azok robbanómotorosok vagy elektromos hajtásúak, oly’ mindegy). Ugyanakkor ténylegesen balesetveszélyes helyzeteket generál az, ha egy alapvetően semmiféle gyakorlathoz vagy előképzettséghez nem kötött járművet ráengedünk egy olyan közlekedési hálózatra és infrastruktúrára, amely arra nincs felkészítve. Ugyanígy nincs felkészítve rájuk a szabályozási környezet sem, amely jelen pillanatban az elektromos meghajtású vagy rásegítésű rollert - egyéb opció híján - segédmotoros kerékpárként tartja számon.

“Ez alapján tehát jogosítvány, bukósisak, 14. betöltött életév szükséges az e-roller vezetéséhez, amelyet ráadásul nem is szabadna kerékpársávban használni - járdán meg pláne nem - , illetve utast is tilos szállítani rajta”

— írja a Pénzcentrum cikke.

Ehhez képest (ennek ellenére) Badány képviselő úr, akinél inkompetensebb embert közlekedésszervezésileg még nem láttam (lásd MU #16) közölte az előterjesztés vitáján, hogy tudniillik

“A kerékpáros infrastruktúrára fog települni a rendszer, hiszen a kerékpár utakon, kerékpáros nyomokon is csak azok az e-rolleresek okoznak gondot, akik mondjuk 40 km/h-val száguldoznak. Az önkormányzat feladata lesz az is, hogy ezt a problémát megoldja, és a szabálytalankodókat szankcionálja.”

Szóval az van, hogy adott egy város, ahol a kerékpáros infrastruktúrának csúfolt valami színvonala a bányászbéka segge alatt van két kilométerrel, tele süllyesztetlen padkákkal, idióta vonalvezetéssel, baleseti gócpontokkal és konfliktuszónákkal mind kerékpárvezető-gyalogos, mind kerékpárvezető-autóvezető reakciójában. Erre a kupac valamire engedünk most rá majd Badány ajánlásával 25 kilométeres óránkénti sebességgel mozgó elektromos rollereket úgy, hogy azokat a jelenleg hatályos szabályozás szerint nem is lehet ott vezetni. Olyan járművekről beszélünk, amit egyébként bármelyik Pistike fel tud majd venni egy okostelefon birtokában, azok is, akik minden péntek és szombat éjszaka összehányják a belváros összes kapualját, akár pontosan olyan állapotban is, ahogyan minden péntek és szombat éjszaka össze szokták hányni a belváros összes kapualját. Egy olyan járműről van szó, amelyhez még annyi gyakorlati tudásra sincs szükség, mint a kerékpározáshoz. És olyan felhasználókról, akik borítékolhatóan pont le fogják magasról szarni, hogy az ott most járda, zebra, kerékpárút vagy akármi. Ráadásul Badány hülyeségével ellentétben nem kell ahhoz 40-es sebesség, hogy súlyos sérülés vagy emberhalál legyen egy potenciális konfliktusból.

Emellé még tegyük hozzá azt is, hogy Badány szerint minden deviancia megregulázása és szankcionálása annak a városvezetésnek lesz a feladata (gondolom a MiÖR-ön keresztül), ami az én szememben nagyjából három éve mást nem csinál, csak a saját inkompetenciájáról és impotenciájáról tesz tanúbizonyságot. Vajon miért kellene elhinnem, hogy ezek az emberek és szervezetek, akik képtelenek felszámolni a városban (például) a járdán és zöldfelületeken parkolást (meg még ezer más mindennapi szabálysértést), képesek lesznek arra, hogy elejét vegyék az ittasan és/vagy járdán e-rollerezésnek? Hovatovább mikor fognak megpróbálni megbüntetni? Ha Badánynak hiszek, vagy ha a KRESZ-t akarom betartani?

Úgyhogy az a helyzet, hogy a közgyűlés most felhatalmazta Verest, hogy tárgyalni kezdjen az e-rolleres szolgáltatókkal a rendszer bevezetése érdekében. Amiről azonban nem szól a határozat, az például az, hogy a város bármit is tegyen az elcseszett, még kerékpározásra is alkalmatlan infrastruktúrával, vagy hogy legyen a sok ingyenélő közül valakinek a feladata, hogy egyáltalán átgondolja, hogy mire alkalmas és mire teljességgel alkalmatlan az az infra, amire rá szeretnék ereszteni ezt az egészet. Nyilván a város szempontjából ez így kiváló helyzet, úgy tesz valamit látszólag, hogy közben nem tesz semmit, azonban a valóság oda fog kifutni nagy valószínűséggel, hogy még jobban elcsesződik a közlekedés, valószínűleg nem szignifikánsan ugyan, de visszaesik majd a kerékpárhasználók részaránya, megnő ellenben a közúti konfliktusok, a balesetveszélyes helyzetek és a balesetek száma is. Mint minden ilyen kijelentésnél, itt is hozzá tudom tenni, hogy “ne legyen igazam” (még akkor is, ha szerintem igazam lesz).

Remek életkép Koppenhága történelmi belvárosából — már amennyit látni belőle. Forrás: The Local DK.

A dolog pikantériája, hogy a Kerékpáros Miskolc Egyesülettel vagy 10 éve lobbizunk a kerékpármegosztó szolgáltatás bevezetéséért, ami elvileg már 2013 körül bekerült a város SUMP-jába (fenntartható mobilitási tervébe, ami egyébként már a város holnapján sem érhető el). Innentől persze jön majd a “minek a közbringa, ha egyszer van közroller”.

Más linkek kazalban

A Máltai Szeretetszolgálat avasi lakásokba szeretne ukrán menekülteket költöztetni — ami nagyon menő, de a BOON friss cikke után kíváncsi leszek, mikor kerülnek elő a NIMBY-k az avason, hogy tűzzel és vassal keresztbetegyenek az egész elképzelésnek. Remélem nem lesz ilyen, de a fészekrakós dolog (meg Gyurcsány beköltözése) után némileg alacsonyabb lett az ott lakók ingerküszöbe.

Szintén friss, hogy a polgárőrök a nyár és az üdülési szezon végén jótanácsokat osztanak a lyukói üdülőtulajdonosoknak, hogy hogyan kerüljék el, hogy téglánként és cserepenként elhordják a nyaralójukat. A titok: jó állapotú kerítés, gondozott udvar, kulcsra zárt ajtó, barátkozás a szomszédokkal, cutting edge vagyonvédelmi berendezések. Sok sikert kívánunk.

Ehhez nincs linkem, de négy hónapja írtam először a városházi sajtónak, hogy legyenek oly’ jók és küldjék el nekem a Miskolci Zöld Könyvet, amelynek leírása és hűlt helye megtalálható a város honlapján. Választ nyilván nem kaptam, szóval a héten kicsit passzív-agresszívebben, de még mindig igen udvariasan újra írtam nekik, hogy négy hónapja várom a választ és/vagy a Miskolci Zöld Könyvet. Választ természetesen nem kaptam most sem. Működik még egyáltalán valami ebben a városban, tessék mondani?

Jó hogy újra elkezdtem írni, jövő héten Budapesten leszek, utána következő héten Németországban (ne irigykedj, mind munkaút), szóval egyszer csak majd lesz megint időm.

A legközelebbig,

Ádám