Az ember, akit továbbra sem vonz a szarvasok lemészárlása

Drága olvasó!

Jól mutatja a lemaradásomat a világhoz képest, hogy vannak cikkek, amik amúgy érdekelnek, mégis jelentős késéssel jutnak el hozzám. Most például az a Fast Company cikk, amiben ismételten megállapítja a szerző (egyébként ez évente van hogy többször is megtörténik az Internetekben), hogy az email (még mindig? már megint? azóta is folyamatosan?) éppen aranykorát éli. 1969-ben küldték ez az elsőt és lám, te is éppen kaptál egyet tőlem.

Nade. Mi újság a környéken?

Két éve Velünk a Város

A Borsod Online megbeszéltetett embereket, szám szerint hármat, meg persze hozzátette a saját (botrány-)kronológiáját is, #elmúltkétév.

Nyilatkozott Nagy Ákos, a Fidesz helyi frakcióvezetője (“A városvezetés csupán egy helyben topog”), KDNP-s kollégája, Molnár Péter (“Két év alatt szinte mindent szétvert a városvezetés”), valamint a skála másik végének képviseletében Simon Gábor VV-frakcióvezető (“A kihívások ellenére sikerült helytállnunk”), aki a jelek szerint éppen kezdi újra megtalálni a hangját a nemrég elbukott borsodi egyes előválasztás után.

És egy szörnyetegnek érzem magam.

Sosem csináltam különösebben titkot belőle, hogy mérsékelten baloldali liberális ember vagyok. Elképzelheted, hogy egy szélütéssel ért fel, amikor ráébredtem, hogy alapvetően éppen egyetértésben vagyok egy Fidesz- és egy KDNP-frakcióvezetővel. Tudom árnyalni, ha nagyon akarom, de alapvetően mégis egyetértek velük. Gyorsan lemeccseltem magammal, hogy ezzel együtt vajon az értékrendem is torzult-e — csak az tudta feloldani a sztrókos állapotot, amikor rájöttem, hogy nem lettem fideszes és nem érzek késztetést arra sem, hogy mindenféle méretű és fajtájú szarvasokat lőjek agyon helikopterből (meg úgy általában).

Kövér Lászlóvá sem változtam, hála az égnek. Forrás: @70sscifi / Twitter

Szóval, mit mondtak ezek az emberek, amivel egy magamfajta egyetérthet, alapvetően?

Nyilván azzal kell kezdeni az olvasást, hogy lehántjuk a mondanivalóról a politikai cukormázat, azokat a dolgokat, amiket minden egyes megnyilvánulásban megtalálunk. A “haverok pozícióba kerülése” tipikusan ilyen dolog, a “hitelfelvétel” szintúgy, a “drága kormányunk csak ad és ad” meg pláne. Előbbi azért, mert már lehetetlen szétszálazni, hogy ki kinek a haverja — lásd Veres-DK ellentét. A Demokratikus Koalíció teljes mellszélességgel támogatta Verest, erre később nekimentek - amúgy jogosan -, amiért egyeztetés nélkül elvállalta a kuratóriumi pozíciót az egyetemen. Veres odaállt az előválasztáson az MSZP-s Varga mellé a DK-s Hegedűs ellenében. A fene sem tudja már ebben a városban, hogy ki kinek a kicsodája. Meg persze mutass nekem egy olyan hatalomra került politikai formációt, ami nem töltötte fel káderekkel a bizalmi pozíciókat. Ideértve a Fideszt is. Na ugye. A hitelfelvétel ugyanez. A hitelek igénybevétele a városfejlesztéshez: normál működés. Az alapgondolat mögötte az, hogy a hitelből megvalósuló fejlesztés hosszú távon megtérül es a hitel törlesztése után profitot termel. Az, hogy ez végül megvalósul-e, már a hiteltől független kérdés. Biztos vagyok benne, hogy minden garnitúra meg tudja indokolni, hogy az ő hitelfelvétele miért bombabiztos befektetés. De azt, hogy az eredmények alapján indokolt volt-e a beruházás (és ezzel együtt a hitel felvétele), csak hosszú távon értelmezhető, nem a politikai pillanatnak alárendelve.

Drága és adakozó kedvű kormányunkról meg szerintem szó se essen. Aki nem egy kő alatt töltötte az elmúlt egy-másfél évet, az tudja, hogy ez úgy ahogy van baromság.

Viszont. Abban történetesen igaza van Nagy Ákosnak, hogy fiatal szakembereink nincsenek. A jelenlegi városvezetésnek nem hogy megállítani vagy visszafordítani, de még lassítani sem sikerült a város népességfogyását. Sőt. Most lapoztam éppen bele a nagyszerű (bocs: “nagyszerű”) Miskolc 2030 tervbe, amiben a demográfiai helyzetkép utolsó adata szemérmesen 2019 januári. Nem kell túl magas szinten művelni a Google-fut, hogy ennél frissebbet találjunk: a KSH oldalán van 2021 januári számadat is. Tudod mennyien vagyunk? 150695-en. Közel négyezer embert veszítettünk két év alatt. Előtte három év alatt fogytunk ugyanennyit.

2019-ben az úgynevezett "Nagy-Miskolc programot" olvasva ennek a szakasznak nagyon örültem:

[m]inden gazdasági és szellemi erőforrásunkat az elvándorlás megállítására kell fordítanunk.

Végre valaki - gondoltam én -, aki felismeri, hogy a város nem attól város, hogy odavágunk pár házat, meg két platónyi aszfaltot a pusztába, hanem az emberektől, akik ott élnek. Ez különbözteti meg egymástól tudniillik a "várost" és a "szellemvárost". Erre rímelt az is, hogy olyan munkaadókat szeretnének,

amelyek magasan kvalifikált munkaerőt foglalkoztatnak, több és jobban fizető, minőségi munkahelyet teremtenek.

Ami simán jó kezdet lehet -- kivéve, hogy a város gazdasági programjában továbbra is a mechatronikai ipart nyomják padlógázzal, amely felszív ugyan valamennyi "magasan kvalifikált munkaerőt" (lásd még podcast E003), de minden fehérgallérosra jut vagy öt betanított munkás is, ha nem több. Az előbb linkelt podcast epizódban is mondtam, hogy a más utat jelentő SSC-k (shared service centerek) például egyetlen rövid bekezdésként jelennek meg a stratégiában, miközben a mechatronika nagyon durván felülreprezentált.

És kb. ugyanezt látom egyébként a Miskolc 2030 tervben is. Itt csak a móka kedvéért idézek mindkettőből.

Miskolc MJV gazdasági program 2020-2024:

A város foglalkoztatási szerkezetének diverzifikálása érdekében fejlesztési irányt jelenthet a nemzetközi és / vagy belföldi szolgáltató központok (SSC: Shared Service Center) letelepedését lehetővé tevő infrastruktúra (A-kategóriás irodaház) kialakítása és a szolgáltatók városba vonzása.

Miskolc 2030 – A növekedés programja:

A város foglalkoztatási szerkezetének diverzifikálása érdekében fejlesztési irányt jelenthet a nemzetközi és / vagy belföldi szolgáltató központok (SSC: Shared Service Center) letelepedését lehetővé tevő infrastruktúra (A-kategóriás irodaház) kialakítása és a szolgáltatók városba vonzása.

Vagy fordítva.

Nem azért cibálom ezt elő, mert azon szeretnék vekengeni, hogy az egész Miskolc 2030 egy összeollózott szar (egyébként az, ami nem lenne baj, ha a "v2.0" javítaná a "v1.0-s" dokumentumok hülyeségeit -- de nem teszi). Azért cibálom ide, mert a "kétéves értékelés" szerintem egyetlen módon értelmezhető. Két év egy város fejlődésében eredmények tekintetében lófasz és esti fény. Semmi. Ami fontos, az az irányzék.

És akkor ennek értelmében gondolj most bele az elmúlt két évbe. Elégedett vagy-e az irányzékkal? Jó irányba indultunk-e el?

Na ezért érzem magam kimondottan szarul. Nem azért értek egyet alapvetően a két díszpinttyel, mert "haverok pozícióban", meg "türelmi zóna", meg "térdig érő gaz". Nyilván önmagukban nézve ezek is dühítőek. De még dühítőbbek összenézve és egymás mellé pakolva. Mert én is azt érzem, amit Nagy érez: egy helyben topogunk.

És ha komolyan veszik a Miskolc 2030-at, akkor még 9 évig menni fog a topogás. Tovább nyomjuk azt a gazdasági stratégiát, ami az elmúlt két évben nem vált be. Például. Továbbra is elnézünk amellett, amiben Magyarországon talán egyedülállóan gazdagok vagyunk: elbagatellizáljuk az ipari örökségünket. Például. Tudnék még példákat hozni ezeken kívül is, de önmegtartóztatok, így is sokat hőbörögtem.

Más linkek, kazalban

• De legalább van saját Temple Rununk. Bár csatlakozzon fel random önkormányzati hotspotra akinek két anyja van.

• Ivós játék: egy fél vodka minden alkalommal, amikor a(z amúgy tényleg semmitmondó) polgármesteri interjú alatt elhangzik, hogy "pandémia".

• Kisebb, az éjjeliedényt érintő vihar után hála az égnek Veres megkapta a jubileumi jutalmát, cca. négymilliót. Arról egyelőre nincs hír, hogy melyik jótékonysági szervezetnek ajánlja fel üzenetértékkel (haha).

• Pedig állítólag a helyi DK megpróbált(?) neki keresztbefeküdni.

Közlekednek-e a kutyák fakipisilés közben?

Múlt hét pénteken elsétáltam a kávézóba a szörnyű című, "belvárosi közlekedés jegyében" tartott rendezvényre (nem, nem vagyok hajlandó a nevén nevezni, még a fejemben is idiótán hangzik, nemhogy leírva vagy kimondva), gondoltam hátha megokosodok kicsit, vagy legalább meglátom, hogy a jelenlegi helyzet mögött mi áll, esetleg hogy hogyan képzelik el a jövőt. Ebből sajnálatos módon egyik cél sem valósult meg.

Linkelem inkább az Északhírnökön megjelent beszámolót "egy régi olvasótól" -- nyomokban (szerintem) indokolatlan rosszindulatot tartalmaz, de az általános tanulságokat nagyon jól összeszedi. Tényleg ilyen volt az egész. Lehet, hogy sokkal több is ki lehetett volna belőle hozni, de ehhez az kellett volna, hogy a) többen legyünk a közönség soraiban (kb. 6-7 fő lehetett összesen, aki nem a városi sajtó, vagy az önkormányzat képviseletében volt ott) és b) tisztességesen le legyen moderálva a beszélgetés és/vagy vita.

Utóbbi - mármint a moderáció, illetve annak hiánya - akkor lett igazán szembeötlő, amikor egy deklaráltan közlekedésbiztonsági és belvárosi közlekedéssel foglalkozó rendezvény elkezdett elmenni abba az irányba, hogy a belvárosi szállodás azt feszegette, hogy miért tart ilyen kurva sokáig kiadni a behajtási engedélyeket a belvárosba, mások meg azon voltak felháborodva, hogy a belvárosban sétáltatott kutyák kihugyozzák a fákat (nem viccelek).

A moderátor meg sem próbálta lekeverni a baromságokat, Tibor alpolgármester meg birkatürelemmel válaszolgatott a hülyeségekre, mintha körzeti fogadóórán lenne, nem pedig egy tematikus rendezvényen.

Kértem azért szót, kaptam is -- a lehetőségekhez képes igyekeztem rámutatni, hogy hogyan válnak aprónak tűnő dolgok közlekedésbiztonsági tényezővé, például a járdák teljes szélességű elparkolása, ami az úttestre kényszeríti a gyalogosokat, vagy a behajtási engedélyek potenciálisan indokolatlan kiadása, ami személygépjárműveket enged rá egy egyébként villamosoknak, gyalogosoknak, kerékpárosoknak és mikromobilitási eszközökkel közlekedő embereknek fenntartott (lásd még: civilizált és élhető) felületre. Jeleztem továbbá, hogy az edukációnak kéz a kézben kell járni a szankcióval, hiszen ahol az egyik kudarcba fullad, ott a másik eredményes lehet (mindkét irányban). Nem gondolom, hogy túl sok foganatja lesz, vagy bármit is ért a dolog, de a remény hal meg ugye utoljára.

Hazafelé pedig eszembe jutott, hogy a lelkészből lett rendőr füle hallatára lehet nem kellett volna a belvárosban uralkodó állapotokat "istenverte vadnyugatként" leírni. My bad, szorrika.

Ennyi volt most így hirtelen. Vigyázz magadra, Miskolcon a szennyvízben egyre nő a koncentráció, holott már így is emelkedett volt. Pártunk és kormányunk nem reagál az állapotokra, Pál polgi meg úgy tűnik csak önmaga exkuzálására használja a "pandémiát", de addig még nem jutott el, hogy lépjen is valamit (bármit). Szóval ismét mi magunk fogunk ezzel bírkózni. Légy okos helyettük is!

Ádám