Adattalanság, könyv, könyvtár, könyvtáros, elkerülő manőver és Jézus a Villanynál

Drága Olvasó!

Kezdjük rögtön a jó hírekkel: még élek. Igaz, hogy az elmúlt két hétben egy csomó ember megfertőződött körülöttem ezzel a szarral és/vagy karanténba kényszerült, de én (lekopogom) megúsztam (eddig) a dolgot. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb a közvetlen környezetemben is megjelenik a vírus (kapcsolódó hír: Csaknem duplájára nőtt az új koronavírus-fertőzöttek száma a megyében), közvetve vagy közvetlenül érintve lassan mindenkit, ide értve csóri szerválokat is. Ami nem is csoda, tekintve a felhőtlen termelői- és régiségvásározást, adventezést és mézeskalácsvillamosozást.

Jut eszembe: már jó ideje letelt az eredeti határidő a Veres-féle adatkérés megválaszolására. Innentől kezdve két forgatókönyv valószínűsíthető: az történt, amit jósoltam és 45 nappal kitolták a válaszadás határidejét a "járványhelyzetre" hivatkozva, vagy Veres viszonylag szar számokat kapott. Nem gondolnám, hogy jó számok jöttek volna, mert azokat nagy csinnadratta közepette már bejelentették volna. A szar számok elsunnyogása egy valódinak tűnő forgatókönyv, hiszen akkor valószínűleg állhatnának neki bezárni a vásárjaikat meg a többi adventi petricsészét. Én azonban mégis azt hiszem, hogy Ceci néni szokásához híven egyszerűen lepattintotta Verest, mint mindenki mást is, aki bármit is tudni akar. A 15 napos határidő újabb 45-tel kitolódott, aztán a hatvanadik nap estéjén Veres majd megkapja a két hónappal azelőtti számokat és legyen boldog vele.

Ennyit a felelős (de főleg időbeni) döntésekről, ugye.

Könyv, könyvtár, könyvtáros

Na de jó híreket ígértem! Varga Gabó lett a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár új főigazgatója, miután az előző igazgató nyugdíjba vonult — és hát ez az egyik legjobb dolog, ami a könyvtárral történhetett. Gábort úgy 2010-től ismerem, akkor még a Lévay muzeális könyvtárat vezette, fiatalos, progresszív, értelmes. Remélem azóta sem sikerült kiölni belőle egyiket sem. A releváns kérdés pedig az, hogy fogják-e hagyni normálisan dolgozni.

Aki már ismer egy darab ideje, az tudja, hogy eredeti szakmám szerint könyvtáros (is) vagyok és még a kiugrásom után sem tudom nem a szívemen viselni a közgyűjtemények túlélését. Amihez progresszív és értelmes stratégiaalkotásra van szükség. Ezt már vagy 15+ éve mondogatom, olyannyira, hogy ha néhány tettestársam és én párszáz évvel korábbra születünk, szerintem már régen eltüzeltek volna bennünket máglyán. Merthogy valamiért a legtöbb könyvtáros csak annyit volt hajlandó meghallani a dolgokból, hogy progresszív egyenlő elektronyos, ergo mi eltüzelnénk a könyveket, hogy egyesekkel meg nullákkal helyettesítsük őket.

Ezzel szemben a könyvtárak "elektronyosítása" ugyan valóban fontos (lenne), de

1. a kutya nem mondta, hogy ez csak a fizikai állomány vaporizálásával oldható meg és

2. csak egyetlen eleme annak a rendszernek, amivel tudnánk biztosítani a könyvtárak, mint olyanok hosszú távú túlélését.

Amióta szoftvercégnél dolgozok, megdöbbentően sokat tanultam az úgynevezett "szolgáltatási (avagy service) szemléletről" — azért vagyok megdöbbenve, mert ezek a dolgok nem igazán jöttek szembe soha, amíg könyvtárban dolgoztam (legalábbis koherens rendszerben nem), pedig a könyvtárnak szintehogy erről kellene szólnia. Értelemszerűen nem azt mondom, hogy a közgyűjteményeknek ITIL-alapokon kellene működniük, de az "ITIL" és a "hely, ahol nyugdíjig ellehetsz" között azért van egy jó széles mezsgye és a könyvtáraknak inkább az előbbihez kellene közelednünk, mint az utóbbihoz.

Utoljára egyébként azt hiszem 2017-ben tettem be munkavégzés céljából a lábamat könyvtárba (éppen a fent említett II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba), szóval nem tudom, hogy mi és mennyiben változott azóta. Azt tudom, hogy 2012 (ekkor ugrottam ki először) és 2017 között nem sok előrelépés volt a dolgokban, hacsak a végtelenbe mutató centralizációs törekvéseket (lásd városi és megyei és kistelepülési és városrészi könyvtárak összeborítása) nem tekintjük "előrelépésnek" (nem). Már 2017-ben is késő lett volna, ha akkor kezdik el a könyvtárak újradefiniálni magukat valami mentén, 2021-ben meg pláne az utolsó utáni órában vagyunk. Ezt az újradefiniálást szajkóztuk mi, a "radikálisok" úgy 2006 óta — ki-ki vérmérséklete és meggyőződése szerint. Az én vérmérsékletem például a "heves" volt, a meggyőződésem pedig az, hogy a könyvtárak vagy elkezdik integrálni az egyéb közművelődési és közösségi funkciókat (lásd még: KMK-k), vagy viszonylag gyorsan el fogják veszíteni a létjogosultságukat.

És itt jön az a rész, amivel elég sebesen tudok elég sok embert magamra haragítani: a tapasztalataim szerint a könyvtárak megreformálásának legnagyobb akadályai maguk a könyvtárak, pontosabban a közgyűjteményi dolgozók. Részben azért, mert új skilleket kellene elsajátítaniuk (és ez ugye intenzív munkával jár), részben pedig azért, mert ha összeborítunk egy könyvtárat például egy művelődési központtal, akkor azonnal elindul a rettegés, hogy onnantól kevesebb könyvtárosra (és kevesebb népművelőre) lesz szükség, ergo valakiket ki kell rúgni és akkor most mi lesz. Szóval ennek mindenáron keresztbe kell feküdni.

Magyarul akárki próbál meg életet verni a könyvtárakba, az alapvetően (szervezeten belül is) szembeszélben fog vizelni. Szóval sok szerencsét, Gábor. Ha neked sem fog sikerülni, akkor szerintem kb. senkinek.

A hét képe 1 — A miskolci Fidesz-KDNP 48. sajtótájékoztatója a Villanyrendőrnél a közösségi közlekedés megszorításairól 2021. 12. 16-án. Fotó: Wikimedia Commons.

Elkerül ő

További jó hírek rovatunkban: ingyenesen használható marad az M30 Miskolcot elkerülő szakasza. Nem azért érint a dolog, mert naponta használom az elkerülőt, hanem azért, mert miskolci vagyok, ráadásul a belvárosban élek. Még november végén röppent a hír, hogy január elsejétől fizetős lesz az M30-as autópálya Miskolc-dél és Miskolc-kelet közötti szakasza, ami eddig ingyenesen használható volt. Az úgynevezett "Bosch-úttal" együtt ez a kvázi félkörgyűrű összeköti egymással a város déli, keleti és északi kapuját, valamint ezzel együtt számos ipari telephelyet a város határaiban. A csabaiak meg a görömbölyiek járhatnak rajta dolgozni a Boschba, a Szentpéteri kapuból lehet rajta járni a Joysonba, mindenki mehet rajtuk a madaras teszkóba meg a kék sportáruházba. Mindezt úgy, hogy a közlekedési lámpák 90%-a elkerülhető és a kormot sem kell behordani a belvárosba.

Mindenkinek jót tesz, de legfőképpen a belváros környezeti terhelését csökkenti számottevően. Na, ezt akarták bevonni a fizetős rendszerbe, ráadásul akkor, amikor a fél város amúgy is szét van barmolva, lásd még Y-híd, turbókörforgalom. Nem csoda, hogy mindenki hörgött rajta egy sort, volt, aki azért, mert hát fizetős lesz, mások meg azért, mert az éves megyei autópályamatrica uszkve 5500 forint és hát az "tizenkét liter benzin ára egy évre, nem kifizeted, te tuskó". Ami abszolút értéken igaz, de azért mindannyian ismerjük a magyar néplélek feneketlen mélységeit, miszerint "ott rohadjanak meg együltő helyükben, frászt fogok én fizetni". Inkább elindul negyed órával korábban és végigszívja/végigkáromkodja az utat.

És nem csak ő, hanem mindenki más is, köztük azok, akik történetesen a belvárosban élnek vagy dolgoznak, de eddig viszonylag közlekedhető volt az életük.

Nem csoda, hogy viszonylag gyorsan ráugrott a témára a politika is, abszolút meglátva a helyzetben a lehetőséget, miszerint "sarc", "elvonás". Meglobbizta az ITM-nél Veres, megtárgyalta Palkoviccsal Csöbör, megsajtótájékoztatta a Virágóránál Simon és Szilágyi. Legalább az egyikre figyeltek is (lehet tippelni, melyikre) és egyelőre csakugyan ingyenes marad az elkerülő. Egyébként az, hogy ez végül kinek köszönhető, elég érdekesen lett tálalva. A fent linkelt BOON-hírben Csöbör már jelezte, hogy tárgyal Palkoviccsal, aztán december 6-án kézenfogva be is jelentették az eredményt, a közleményt pedig lehozta a Minap is:

"Hétfőn aztán Csöbör Katalin tudatta, hogy sikerült megállapodásra jutni Palkovics László innovációs és technológiai miniszterrel a kérdésben, így az autósok továbbra is ingyenesen használhatják a miskolci elkerülő szakaszt."

Azaz kb. "Csöbör elintézte".

Ezért ért némi meglepetésként a 11-i, közel azonos című hír a Minapon ("Ingyenes marad az M30-as autópálya miskolci elkerülő szakasza" VS "Ingyenes marad az M30-as miskolci elkerülőszakasza"), aminek a lényege ugyan saccperbábé ugyanaz, a narratíva azonban egészen más:

"Örülök, hogy érveimmel sikerült meggyőznöm miniszter urat. Örülök, hogy az M30-as autópálya Miskolcot elkerülő szakaszán az útdíj az Y-híd elkészültéig biztosan nem terheli a miskolciak pénztárcáját – jelentette ki Veres Pál."

Azaz kb. "Veres elintézte".

Nem szeretném a "faszméregetés" szót használni... de már mindegy. Az ilyen politikai valósághajlítgatást nagyjából nevetségesnek tartom, az viszont komolyan fel tud bosszantani, hogy mennyire hülyének tudják nézni az olvasót. Hétfőn lehozunk valamit, azután szombaton lehozzuk ugyanazt, más narratívával... és akkor ne gondolja azt az ember, hogy ő akkor itt most debilnek van nézve, meg hogy nincs az egész mögött egy politikai megrendelés, vagy belülről jövő megfelelési kényszer.

És megmondom őszintén a két érzés közül nem a szánakozó vidámság, hanem a harag az erősebb bennem.

A hét képe 2 — Isaak Lvovich Asknazy "A parázna Krisztus előtt" című festménye. Forrás: Kozma István/BOON.

Olvass egyebeket is, ne csak engem

Perecesi gyerek vagyok, úgyhogy mindig felkapom a fejem, ha Perecesről van szó. Most például a BOON hozott le egy írást a '47-es alagútomlásról. Önmagában is érdekes a sztori, úgy meg pláne, ha az ember 100 méterre lakott az alagút régi bejáratától és 10 méterre onnan járt iskolába. Az iskola szintén megérne egy írást (ahogyan a többi régi, piros téglás épület is), de azt inkább a düh járná át. Ott állnak ezek a gyönyörű épületek és enyésznek el, szakadnak össze. Így döglik meg az ipari örökségünk.

Ha már enyészet meg döglés, szintén BOON-os írás a miskolci Szent Erzsébet "sétányról". Gyakorlatilag egy dzsuvás parkoló, kőhajításnyira a városházától. Sem a mostani, sem az előző garnitúrának nem volt késztetése bármit is kezdeni vele, mármint azon kívül, hogy őrizzük a status quo-t, mert hát kurva kényelmes ott parkolni. Lásd még Bazártömb, Antall József emlékpark, Centrum mögötti katasztrófa, meg úgy nagyjából az egész belváros.

A Qubiton olvastam egy tök jót a városok akadálymentesítéséről, ugyan Budapestre van kihegyezve, de tulajdonképpen a legtöbb városra applikálható. Eszembe jutott olvasás közben, hogy láttam már hasonlót, elő is kotortam: a Guardian hozta le 2018-ban "What would a truly disabled-accessible city look like?" címmel, meg itt van még egy a feminista városépítészetről 2019-ből. Nyilván lenne értelme Miskolcról is beszélgetni egyszer ilyen szempontok mentén, de attól tartok, hogy ennél sokkal égetőbb gondjaink vannak itt. Sokszor még járóképes, látó-halló férfiként is élhetetlennek és közlekedhetetlennek érzem ezt a várost, abba már bele sem merek gondolni, mit élhetnek meg a fogyatékossággal élők, nők, gyerekek. Pedig kurva sürgősen bele kellene gondolnunk, lásd még az előbbi linkeket, vagy akár a járda-elparkolós monológomat valamelyik korábbi levélben.

Apropó, a MiÖR válaszolt a levelemre.

Vagyis néha fognak majd erre kerülni, de a legjobb, ha naponta huszonhétszer bejelentem a járda elparkolását, éjjel és/vagy nappal. Lehet kellene egyeztetni a diszpécserrel valami riadókifejezést — csak annyit kellene mondanom, hogy "CODE RED", vagy ilyesmi és már tudná. Ahelyett, hogy mind a huszonhétszer végig kellene menni a "mi a neve", "mi a szituáció", "mi a helyszín" triumvirátuson.

Tibor alpolgármester (egyben önkormányzati képviselőm) cseszett válaszolni. Mert ugye mire való az ember önkormányzati képviselője, ha nem arra, hogy feljebb bukjon és onnantól ignorálja a körzetének lakóit.

Na, kihőbörögtem magam. Szerintem egy levél még belefér az ünnepek előtt.

A legközelebbig,

Ádám