Csendes a falu, valamikor majdnem ezer ember lakott itt, most jó, ha százötven. Abból is sokan csak hétvégén jönnek, aztán apám szerint "egyből zajolnak valamivel, basszák meg".

Nem szereti az öreg a motoros-kaszát, se a fűnyírót.

"-Ez falu, tanuljon meg kaszálni, ha hobbiparaszt is", ez a véleménye.

Igaza van, nem gazdálkodni járnak ki az emberek, hanem azért, mert csend van, nincs forgalom, közel a Tisza, az ártéri erdő, jó a levegő.

Aztán mégsincs csend, mert mindegyik egyszerre röffent be valamilyen motoros technikát, permetezni is azzal szoktak, tücsök helyett gépzaj, jóvan.

Ekker örökbecsűje, eminnen

Lecsós

Közben anyám hagyatékából előkerült az utolsó üveg lecsó, azt valahogy nagyon tudta, hogy kell lecsót eltenni - én is tudok, mindenki tud, de az nem olyan. Amikor úgy eszel valamit, hogy tudod: gyerekkorod egyik meghatározó ízét többet nem érzed már sehol. Valahol felzokog egy francia patkány séf.

Geolokációs

Időről-időre felbukkanó téma szósöl médiában a geolokáció megosztása családon belül, aztán sokan szeretik ezt azzal lerázni, hogy csak azt zavar, akinek rejtegetnivalója van és tilosban jár.

Túl azon, hogy a fenti, negatív előjelű feltételezés önmagában is beszédes, amire lehet szakemberrel együtt kellene ráfeküdni; de én inkább egy másik kameraállást mutatnék, mert ha valami fontosat megtanít számunkra a Pride Month: a minket körülvevő emberek tulajdonságait ne kétállású kapcsolókra akarjuk bekötni, hanem spektrumként kezeljük.

Az egyik olyan toxikus családi környezetből érkezik, ahol a személyes tér fogalma gyakorlatilag ismeretlen. Ha iskola után húsz percet késtél a szokott időhöz képest, akkor beszámolót kellett tartani - a folyamatos számonkérés nem biztonságot és védelmet, mint inkább folyamatos fenyegetettséget jelentett. Sokaknak -szerencséjükre - fogalma sincs arról, hogy a vacsora felett elejtett "Merre voltál ma?" nem ártatlan érdeklődés, mint inkább vészjósló belekérdezés.

A másik meg egy olyan generációkon átívelő, támogatóan szerető családi légkörből jön, ahol nem csak várod a fenti kérdést, de boldogan mesélsz napodról, annak minden jóságával és botlásával együtt, mert így kerek a világ, együtt nevetünk benne és senkinek sincs titka a másik előtt.

Aztán rakd egy párkapcsolatba ezt a két embert. Vagy csak az előbbieket. Ember itt már nem tesz végső igazságot, hogy mikor és kire tegyünk nyomkövetőt - ezt hagyjuk meg a vallásokban imádott csillámpóniknak.

Baszoda kapujába', nem süt be a nap

-a mérsékelten ismeretlen Namindegy podcast egyik állandó tagja, köcsög kérésére-

Ha már kísérgetés forduljunk rá egy régi sztorira, mikor állásinterjúra kísértem akkori barátnőmet, habár fogalma nem volt a masszírozásról, de valahogy vonzotta a téma, ehune álláshirdetés, ahol betanítással együtt exkluzív masszázsszalonban dolgozhatsz, szerencsére közel is volt a szigony utcai (BP) lakásunkhoz.

Az már sokat levont az exkluzivitás szintjéből, hogy lepukkant pincébe kellett botorkálni a sötétben, aztán ugrott elénk egy idősebb hölgy, mondván "csöndben legyünk, itt komoly munka folyik, a fiatalember meg lesz szíves kint várakozni és nem a ház előtt" - egyik ajtó mögül mély sóhaj szakad fel épp.

Itt jeleztem, hogy akkor mehetnénk is, mert ez nyilvánvalóan baszoda, dehát aki tudásszomjtól cserepes szájjal keres munkát, nem lehet naiv lelkét meggyőzni - szóval vártam kint a parkban, közben látom toporogva lesi a kaput egy másik srác is. Nyakig koszos, egyik cigi-másik után, valami kőműves lehet, hát csak odaköszönök neki, végtére is egy cipőben járunk, csak az övé malteros, az enyém munkanélküli.

Kedves, egyszerű lélek, próbáltam finoman feltenni sokszázezer forintos kérdést, de mondta magától "Angyalkám itt dolgozik két hónapja, komoly munkahely ez! Alig áll a lábán nap végére, annyit kell maszíroznia, de háromszor annyit keres, mint én! Mondta a főni, hogy ő is ide jár budáról masszíroztatni a haverjaival. Angyalkám végez félkor és szaladunk bőrgyógyászhoz, mert valami anyajegyet akar megnézetni, szerintem nem is látszik, de Angyalkám meg akarja nézetni.".

Én se vagyok egy Sherlock, de azért összeállt a kép, hogy a bőr- és nemibeteg gondozóban sanszosan nem a bőrgyógyászaton fognak kavarogni és pláne nem anyajegyek kapcsán merültek fel kérdések, de már jön is feldúlt fejjel az álláskeresés viharában megtépázott szkúner kapitánya és miközben elviharzik mellettünk, csak annyit köpött oda "ez egy kupleráj, kurvát keresnek... a szomszéd szobában basztak közben!!".

Biccentettem emberünknek, adjon Isten a kis Angyalának sok negatív anyajegytesztet!

Ti meg járjatok gyakran bőrgyógyászhoz, mert nem jó idejekorán bőrrákban meghalni és angyalkázni odafent! Odafent se.