…kezdtem írni, aztán meglátjuk

Megannyi élethelyzet indokolhat hírlevélírást, de maradjunk annyiban, hogy a háromszoros bölcsességfog-eltávolítás a kevésbé vágyott okok egyike, pláne hajnali négykor - ugyanakkor négy keresőmotor 14 találata és három AI össztudása is eltörpül az emberi intelligencia mellett, avagy a Cataflam helyes adagolása a napi "amíg ki nem lyukad a beled, de legalább addig se fáj ANNYIRA".

Nexus

Ha már AI, erősen ajánlott Yuval Noah Harari - Nexus (2024) könyve, aki kevésbé a technikai mint inkább társadalmi oldalról forgatja a témát, ezer érdekes gondolat merül fel benne, amiről majd picit hosszabban is írok, de amit érdemes napi szinten emlegetni - az ipari forradalmat is csak azért látjuk utólag pozitívan, mert évszázados kőkemény társadalmi befeszülés volt a különböző regulációk és érdekvédelmek kiépítésébe kapcsán. Na, ez utóbbi kettő az, amihez a Szilicium-völgy felkent apostolai úgy viszonyulnak, mint az ördög a tömjénfüsthöz és ha már Ördög: érdekes gondolata Hararinak, hogy épp most teremtünk egy új Istent, ami a korábbiakkal ellentétben már nem igényel egyházakat, mert közvetlenül minden hívéhez személyre szabottan képes szólni.

Mielőtt hangosan felröhögnék a hívők kapcsán, jusson eszünkbe, hogy a bolygónk legfejlettebb hadseregét egy olyan ország birtokolja, melynek mottója: In God We Trust, pedig az ő istenüknek már a fia is betöltötte a kétezer évet.

Why don't movies look like movies anymore?

Ez se mai, de Patrick Tomasso ezen epizódját érdemes végigülni, mert nagyszerűen összefoglalja, amit sokszor érzünk filmek kapcsán (szentelt egy részt a One battle after another-nek is, aki még nem látta, fusson neki, mert érdemes).

Mi a teendőnk halálunk esetén?

Kicsit rázósabb téma, de ezer éve vázlatban figyel, jöjjön, ahogy...

Ateista lévén úgy hiszem, hogy személy szerint nekünk már nincs dolgunk az utolsó felvonásnál - a vallásos embereknek nyilván több dolguk akad, de nekik cserébe évezredes útmutót adott megvallott Istenünk.

Amiről szerintem lehet és érdemes beszélni, hogy mi lesz azokkal, akiket hátrahagyunk? Mi lesz a családi fotókkat, a "majd üljünk le és beszéljünk egy kávé felett"-ekkel, a jelszavainkkal, dokumentumaink százaival, személyes tárgyainkkal, apró titkainkkal, gyermekeinknek szánt útravalókkal, a "következő héten nekiállok"-ügyekkel - melyeket aztán sose fejezünk be.

Mind olyan kérdések, melyeket tologatunk, mert odébb van az még, de sajnos sokunk élte már meg azt az űrt, mikor elköszönni sincs idő és már sose kérjük ki azt a bizonyos kávét kettőnknek. Még hosszú lefolyású betegek is erősen hiszik, hogy lesz még idő elrendezni mindent - de keveseknek adatik meg az erő és előrelátás, hogy tényleg időben pontot tegyenek a fontos mondatok végére.

Az érzelmi űrrel minden hozzátartozó maga kell szembenézzen és bár nehéz elfogadni, de az élet megy tovább, egyetlen szolgáltatót, hivatalt se érdekli a személyes tragédiánk. Szóval ebben legyen stratégiánk arra, hogy utána hol találják a többiek a számlakivonatokat, a magánokíratokat, jelszavakat. Tudjanak róla, hogy mit várunk tőlük és mire kérjük őket a személyes holmijaink kapcsán.

Ne menjünk technikai részletekbe, én négy csapásirányt jelöltem ki:

• aki fontos, annak bekészítve figyel egy időzített levél - némi odafigyelést igényel, hisz az időzítést mindig állítani kell, előre nem lehet tudni mikor töltjük utolsó hetünk e világon. Ebben mindaz, amit úgy érzünk el szeretnénk még elmondani, útmutatók és tanácsok, ha már nem vagyunk. Ne csak rokonokra, de munkatársakra és ismerősökre is gondoljunk. Soha nem tudhatjuk, hogy honnan fogunk igazán hiányozni.
• minden digitálisan rögzített adat, ami fontos nekik, két helyen tárolva, jelszóval levédve (mert nem szeretnénk, ha egy betörés nyomán minden létező személyes adatunk rossz helyen kötne ki). Nem lehet elégszer mondani: pontosan dokumentáljunk, igyekezzünk jól szervezni, mert a másik egy sokkal nehezebb élethelyzetben kell majd értelmezze! Igen, ebben az is benne vagy, hogy a dédi mákdarálója melyik polcon van és kié legyen...
• legyen végrendeleted és végakaratod! Nem, nem unalmas formaság, sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy jobb előre lerendezni, amíg egyben vagyunk fejben, mert sok későbbi feszültségtől és bajtól óvod a többieket.
• a halál nem tabutéma, tessék néha elővenni a témát, megfelelő helyen, társaságban és időben

Adná magát a kérdés "és Ti mit gondoltok?" - de a buttondown nem ad teret az ilyesminek és eleve hideg kiráz attól, amikor valaki az interakció oltárán ennyire sekélyesen kérdez alá - aki szeretne valami hozzátenni, tudja hol tegye, amiért előre is hálás vagyok.

...ha a hírlevél nem is, de a banán kiadott egy kerek egészet, köszöntem a figyelmet, lehet aludni is sikerül még