Portoldalban bitladik #022 / Fontos a nem fontos
A bambulás világmegváltó szerepe, régmúlt idők blogjai és jelenkorunk szűkös szabadsága, mind belefért pár mondat erejéig.
fülhegyezős
Van amikor egy podcast annyira betalál, hogy félpercenként megvan az „AHA”-pillanat és leülsz tőle, na a HVG - Kösz, jól aktuális adása pont ilyen, sokszor hallgatós darab – úgy nem tesz le újdonságot az asztalra, de valahogy pont jól kevertek a lapok, nagyon adja.
Nem fogom az egész műsort leírni, de pirossal kiemelve, vastagon aláhúzva kezdjük el terjeszteni a bambulás világmegváltó szerepét, mert ennél fontosabb üzenetet nem lehet megfogalmazni a huszonegyedik század elejére, hogy megélje fajunk a huszonkettediket (amikor horog helyett kaviccsal horgászó tag került szóba, na ott az én lelkivilágomat írják le).
régenminden..
Podcastben elhangzó múltba révedés fontosságára rímelve, de tegnap morfondíroztam magamban a régi idők blogrolljáról és vajon hány embernek rémlik ma Magyarországon, hogy a Cloneshit egyik podcast epizódjának alcíme a Hey Pachuco! (pult mögött worthless liar)? Eleve a Cloneshit, mint olyan, eszébe jut még bárkinek? Mi lehet trn-nal? Mefi évente egyszer még felfedezi a blogját, fischer bazdmeg ugyanazzal az ótvar designnal, de 23 éve -2002 január!- folyamatosan tolja, ha ez nem érdemel kalapemelést, akkor nem tudom mi.
Angelday blog helyett hírlevelezik, de az megvan, hogy anno még ilyen design alatt ment a világmegváltás?
Lehetne folytatni, de ha múltba réved az ember hamar...falat fog, mert az internet a közvélekedéssel ellentétben nagyon is felejt.
Aztán amiről ténylegesen írni akartam a mentális vargabetű rajzolása előtt: az internet egyik aranykora szerintem ott volt, a kétezres évek elején. Hiába lett mindennél szorosabban az életünk része, csatlakozott a fajunk elsöprő többsége, raktunk már a kenyérpirítóba is netet – ott és akkor létrejött egy olyan kulturális hullámcsúcs, amihez fogható sokszínű, szabad, nyílt pezsgést nem látni azóta. Tudom, ezer ponton támadható ez a vélemény (és remélem támadja is valaki), de...
lófasz ez, nem szabadság
Józsi ma a poszt megosztásáig se jutna el, már két pofont leoszt a Meta a muffért, worthless liar kirakná azt a podcast epizódot, percen belül lépne arcába DMCA bot, közben videót nem tudsz megnézni „Készült Magyarország Kormányának megbízásából” reklám nélkül és két bekezdést el nem olvasol egy bejegyzésből, amíg nem regisztrálsz, bankkártyád adatait a portán add le!
Mai szemmel nézve már-már elképzelhetetlen, de ha valaki véleménye és személye nem tetszett, olyan obskúros megoldásokkal éltünk, hogy nem kattintottunk és... ennyi. Nem volt algoritmus, nem volt retweet, nem KELLETT olvasni amit és akit nem akartunk, nem jelentettünk. Nem mondom, hogy feltétlenül jobb hely volt az internet, de bizonyosan szabadabb.
Nyilván kulturálisan méginkább sokszínű hely a mai internet, hisz felszabadult rá az egész bolygó, mindenki hozza magával, amit otthon talált és minimális technikai háttértudással gyárthatja tartalmat, de természetesen a Szilícium völgy szabta keretek és elvárások közt - azt meg mindannyian tudjuk, hogy mi van az olyan sztorik végén, mikor öntelt, kisebbrendűségi komplexussal terhelt fiúk akarják megmondani a tutit az egész játszótérnek és üvöltve hisztiznek, ha nem rájuk figyel mindenki...innen nézve ijesztő, hogy most már algoritmusok is segítik őket.
amikor a jog viszi a puskát
és végül erre az egészre rájön a Világos Középkor elmúlt két epizódja, ami a warezolás és AI etika kapcsán ügyesen kóstolgatja a témát - bár hiányoltam egy igen fontos gondolatot kiemelni: a jog a társadalom morális, erkölcsi hozzáállására illene reflektáljon és nem fordítva (pillanatra se vitatva, hogy néha meg pont hogy a jog szerepe, hogy ellentartson negatív társadalmi elvárásoknak).
De az ugye megvan, hogy Aaron Swartzra a műanyag lakat rohadt volna, ha nem lesz öngyilkos, majd eltelik 10 év és a META megcsinálja nagyobb tételben ugyanazt és mindenki elnézően mosolyog - ha nem a közembereknek szánjuk a lopott cuccot, hanem AI trénelésre és dollárcsilliárdos vállalat hízlalásra, az mára nemes dologgá érett.
Pidä huolta itsestäs!
Péter
a fejléc/ikon képe eminnen: Fortepan / Adelhardt Márta