Portoldalban bitladik #019 / Kétpalackos lélekmerülés
Kétpalackos lélekbúváros a halogatós szétszórtságban
Az ADHD/ADD kapcsán hamar megtanulja az ember, hogy helyes/rendszeres étkezés és elegendő alvás nélkül hülye lesz -mindenkire hatással van ez a páros, de esetükben hatványozottan- szóval ha nem ettél és kialvatlan vagy, tudatosítsd: idióta vagy! Lehet nem érzed, de biztosan az vagy.
Mindez onnan indul, hogy amikor autóba ülök és erősödik az érzés, hogy hülyékkel vagyok körbevéve, akkor jó eséllyel én is egy vagyok köztük. Pszichológusok rendre elmondják: közúton, 20km/h felett, két másfél tonnás acéldarabban ülő ember csak a legritkább esetben tud érdemi, építő jellegű vitát folytatni, szóval el kell engedni! Igen, sanszosan TÉNYLEG hülye a másik, de ha magától nem érzi, nem én fogom erre ráébreszteni - szóval visszaveszem a tempót, aztán lehet engem előzget mindenki, mert ötvenes táblánál 48-cal megyek, de tapasztalatból mondom: egy ilyen erőltetett belassítás kisimítja az idegrendszert negyedóra alatt.
A hülye és hülye közt fontos különbséget tesz a tudatosság, ezzel forduljunk rá a másik témára - indexen olvastam, betalált:
„Találd ki, miért haragszom rád!” – a passzív-agresszív viselkedés is bántalmazás
Telex: „Találd ki, miért haragszom rád!” – a passzív-agresszív viselkedés is bántalmazás
A passzív-agresszív emberek ódzkodnak attól, hogy érzékeljék és elismerjék a saját negatív érzéseiket, a dühüket és az elégedetlenségüket többnyire letiltják magukban. A viselkedésük aztán gyakran panaszkodó, bűntudatkeltő vagy sértődékeny mintázatokban nyilvánul meg. De magukat a passzív-agresszív személyeket is megviseli mindez, mert áldozatként tekintenek magukra. Akkor hogyan viszonyuljunk hozzájuk?
passzív-agresszív személyiség kialakulásának az, ha bántalmazó, erőszakos családban nő fel, ahol állandóan óvatosnak kell lennie, meg kell tanulnia akaratát, igényeit és érzéseit elrejteni és közvetett módon kifejezni. [...] Csak úgy meri saját igényeit érvényesíteni vagy az engedelmeskedés alól kibúvót találni, ha ügyetlenséggel, halogatással, elfelejtéssel „véletlenül” meghiúsul az, ami neki kellemetlen, vagy amit nem szeretne megtenni. [...] A szülőkkel mint autoritással való nyílt konfliktus lehetőségének hiánya igen gyakran vezet kerülőúton történő szembeszegüléshez. Erre lehet példa a tanulmányok megszakítása, de hasonlóan önromboló lázadás, amikor párkapcsolatban alulválaszt, például alkoholista, zűrös párral jön össze.
Az azért megül az emberben, mikor betalál nála egy-egy mondat - "hát baszki, ez voltam huszonévesen". Manapság divatos önmagunkat és pláne másokat címkézni személyiségzavarokkal, betegségekkel, pedig a szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy Dr. Google és prof. ChatGPT sok mindent tud, de leginkább hülyeséget beszélni, szóval hagyjuk a diagnosztizálást azokra, akik tudják miről beszélnek. Ettől még érdemes lehet ilyen cikk kapcsán átgondolni, hogy mennyire ismerős környezetünkben, de pláne önmagunkban egy-egy viselkedési minta.
Azt hamar tisztázzuk: a passzív-agresszív viselkedés nem személyiségzavar, hanem viselkedésmód és felületesebb cikkek állításával ellentétben a legtöbb embernél nem általános, mint inkább bizonyos élethelyzetek, szituációk, emberek esetében jön elő és nem minden leírt elkerülési mechanizmus jellemző egyszerre! Esetemben azok az emberek, kiknek személyisége erősen hasonlít anyáméra (nem írom nárcisztikus, mert őt se diagnosztizálta senki), azok pillanat alott képesek kihozni belőlem ezt a megküzdési stratégiát. Ugyanígy, amikor olyan döntési helyzetbe hoznak, ahol nincs tényleges döntési lehetőségem, inkább keresem a kiutat...
...és itt ér össze a fókuszált vezetés és a megküzdési stratégiák tudatos átdolgozása, amikor évtizedes parancssorokat nem engedünk lefutni. Nem évek munkája, hanem életünk végéig tartó odafigyelés, sajnos olyan ez, mint a depresszió, vagy a függőségek - el nem múlik, de háttérbe lehet tolni.
Aztán a figyelemzavar és a fenti megküzdési stratégia csodálatos elegye, amikor 12 dolog közt veszik el a fókuszod és jön a szükségszerű burnout, mert semminek se érsz a végére, de cserébe a környezeted se tudja, hogy most ténylegesen szükséged van a csöndre és egyedüllétre, vagy épp valami kiváltotta belőled a konfliktuskerülést.
Ha rám hallgatsz: tessék szakemberhez menni, személyes naplót írni rengetegsok önreflexióval, amit rendre visszaolvasol és perspektívába helyezel. Meg nyilván segít, ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akikkel le lehet ülni átbeszélni ilyen témákat, mert ha tudod kommunikálni a "furaságaid", akkor nekik is egyszerűbb megugrani a számukra érthetetlen hangulatváltozásokat, segítenek időben felismerni azokat. Nyugi, MINDANNYIAN hülyék vagyunk, csak másképp...
Ha meg nem rám hallgatsz: ott van a legszélesebb körben alkalmazott és szintén alaposan kipróbált módszer, miszerint elhitetjük magunkkal - tényleg mindenki MÁS a hülye, csak mi vagyunk helikopterek.
Pidä huolta itsestäs!
Péter
a fejléc/ikon képe eminnen: Fortepan / Adelhardt Márta