Portoldalban bitladik #013 / blue collar fonts
Láthatatlan, de mégis közismert fontok, párkapcsolati rövid, egy kis vicces videó és kesergés afelett, hogy a web se a régi már
Megérteni a megoldást
Köztudottan nem vagyok egy nagy podcast hallgató, de mondjuk a szexkultúra eléggé adja és minap érdekes téma került elő: mindenki megoldani akarja a "másik baját", de megérteni és pláne elfogadni képtelenek vagyunk. Nyilván nem arról beszélünk, hogy a másik nem húzza le a wc-t és akkor ezt én most fogadjam el, hanem olyan traumák szülte viselkedési mintákról, amiket Te, de még egy jó terapeuta se fog megoldani az életben sem a másiknál. Természetesen olyan minta mellett se kell élni, ami számunkra negatív előjelű hosszú távon, de korábban erről is szó volt: a párkapcsolati konfliktusok hatalmas százaléka nem "megoldható". Ott van, marad is, mással se lesz lényegesen jobb százalékos eloszlás, tanulni kell elfogadni egymást, tessék elfelejteni ezt a "legóként passzol minden"-felállást.
A web progresszív regressziója
Jason Kottke kiakadt azon, hogy a modern web bámulatosan süllyed vissza a kőkorba, csak mert valami head-of-design szépérzékét bassza a hypertext (még inkább, mert így nem tudják silószolgáltatáson belül tartani a usert /aszerk) és valóban: minden létező szósöl médiában színes-szagos kártyácskákon linkelhetsz tartalmat (még URL-t is rejtve), de próbálj egy bejegyzésen belül két linket elhelyezni és ott van vége a világnak.
Információdesign a kifejezés, ami szembejött és mennyire találó.
Fontoskodva
Soha ne becsüljük alá az emberi találékonyságot, ha szabadidővel párosul - elképesztő miket meg nem csinálnak emberek, fontokba pakolnak Z80 disassamblert, de még "játékot" is képesek belepakolni.
Freelancer
Ugyan a 3D grafika és animáció jó ideje nem életem része, de azért máig jól esik megállni és rácsodálkozni, hogy AI-terhes időkben is vannak még, akik nem félnek odaülni egymagukban a gép elé és a render gombra bökni. Hibátlanul hozza a szabadúszó lét minden kínját - Freelance by Luciano A. Muñoz Sessarego
Névtelen munkásfontok
Mastodonon Marcin Wichary megpendített egy érdekes témát: honnan származnak a ”láthatatlan fontok” (vagy eredetiben blue collar font, ami még találóbb)?
Olyan betűtípusok, melyek árnyékában nőttünk fel, minden kapcsolón, dobozon, plaketten jelen vannak, de még nevük sincs.
Általa felhozott példának ott a tengerentúlon inkább ismert Gorton -gravírozó eszközöket gyártó vállalat- fontja, amiről maga a gyártó se tudja hogy honnan lett, de az egész huszadik századot végigtolták vele és eszközök milliárdjain látjuk viszont naponta.
Én generációmnak inkább ismerős a rendszerváltozás előtti -szinte minden gyár, intézmény irodáján megtalálható- címkézőgép, aminek a fontja szintén ismeretlen, közben a fél országot azzal tájékoztattuk, hogy melyik öltözőszekrény kié és melyik gombot nem illik basztatni a kapcsolószekrényen.
Hitachi HD44780 panelje, a maga 5x8 pixeles fontkészletével. Epson pontmátrix nyomtatók fontja. Így tovább...
...ez most ilyen vegyes saláta lett, kell ilyen is.
Jaigen, a bluesky is kezd beröffeni, ami eklatáns példája annak, hogy az emberi faj tényleg semmiből se tanul, imádjuk a nárcisztikus fasz techbrokat követni - mindegy, ott is jelen lettünk - vagyunk, ha már ég a világ, legalább nézzük végig a második sorból.
Pidä huolta itsestäs!
a fejléc/ikon képe eminnen: Fortepan / Adelhardt Márta