Portoldalban bitladik #008 / Szöszmötöl
Azt értem, hogy munkában mindent mérünk, monitorozunk, elemzünk - GTD, ToDo, Jira, Ticket, produktivitás über alles! Végtére is ugyanazokat a köröket futjuk: a kapitalizmus desztillálja nekünk az n+1-edik módszert, hogy termelést növeljen, széljegyzetben esetleg a jómunkásember "elégedettségi mutatója" is kap pár pontot az értékelésben. Közben megnézed Youtube-on a sokadik szociálisan determinált, teljesítményorientált workflow expert coach zsibbasztását a hatékonyabb életről.
Ez a kapitalizmus lényege, nem róhatjuk fel a banánfának, hogy banán terem rajta. Ott mondjuk kicsit kezd elborulni az agyam, amikor a 20-21. század alapvetésévé tettük, hogy a banán talán nem a legjobb gyümölcs, de senki se tud jobbat nála, szóval ezt eszi mindenki.
Még csak nem is arról akartam írni, hogy már a magánéletben és ház körüli teendőkben is produktivitást mérünk - mennyi ideig tart Ödönként fociedzésre vinni, hazafelé virágot venni, de csak ha Évike várható boldogsághozama indokolja a kitérő jelentette idő és benzinköltséghányadost a felírt mátrixunkban - majd pénteken polcfelfúrás 12 részfeladatra bontva, etapokat optimalizálva és így tovább.
Tegnap a gyerek matekversenyen volt -egy parkban rohangáltak mobillal és teleírt papírlapokkal-, mi meg a közelben csak úgy... voltunk. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy
Egyrészt szeretek szöszmötölni. Amikor nincs világos iránya egy tevékenységnek, igazából be se lehet fejezni, mert amikor a végére érnél, már kezdheted előlről. Van mosógéped, vagy robotporszívód? Nyilván mindkettő hatékonyabb, produktívabb, meg pláne jobb. Twitteren tucat arc elmagyarázta már, hogy pl. kábeles fűnyíróval csak a lúzerek szenvednek - akkus kell! Robotfűnyíró! Ha-té-kony-ság, e! De az van, hogy én szeretek mosogatni és porszívózni. Szeretem a kábelt rendezgetni a kertben, a mosogató felett kurvaanyázni a leégett zsír felett, számomra az amolyan meditatív zen-állapot, háztartási tai-chi. Nem hatékonyabban akarom letudni a fűnyírást, hanem benne akarok lenni a fűnyírásban.
Másrészt nem akarok mindig produktív lenni. Tudom hogyan kell hatékonyabban a tojássárgáját elválasztani a fehérjétől, vagy hagymát aprítani. Nem azért bohóckodok vele, mert ne láttam volna tucatszor valami japán mesterszakácstól, aki 70 év alatt kifaszázta az aprítás produktivitási görbéjét. Azért csinálom így, mert anyámtól, vagy Tibibácsitől úgy láttam 30 éve. Mert valamire, vagy valakire emlékeztet az a mozdulatsor és ha elhagyom, azzal egy fontos emléket hagyok el. Sőt! Egy számomra fontos embertől tanult rossz mozdulat miatt inkább elhagyok valamit, amit előtte 20 évig én sokkal hatékonyabban csináltam. Engem néha a hatékonytalan dolgok tesznek kiegyensúlyozottá.
Harmadrészt nem akarom állandóan szarul érezni magam amiatt, hogy nem vagyok elég hatékony. Én ADD-sként szenvedek attól, hogy másképp működik az agyam és a teljesítményoreintált világban sokkal több erőfeszítésembe kerül megmaradni. De ez általában lenyom mindenkit, mert először a családod, aztán iskola, munkahelyed és a társadalom veri beléd, hogy mindig mindent végig kell vinni, a jobban elvégzett munka örömét kell érezned, nem azt, hogy csinálod.
Igen, van a jól végzett munka öröme, amikor végignézel a mérföldes ToDo listán és minden kipipálva. Az érzés, amikor találsz egy rövidebb utat valamiben és egyszerűbbé vált az életed. Mikor valakinek megmutatod hogyan könnyebb és fontos leszel egy pillanatra, nyomot hagysz benne - ezek mind-mind fontos érzések az életben, melyek mentén többé válunk. Igen, "aki a hobbijának él, az egy napot se dolgozik az életben", csak ezt rendre olyan szerencsés kivételek mondják, akik kihúzták a lottó ötöst az élet játékában és nem az átlag.
...én az átlagnak csak annyit tudok mondani: ha Te elégedett vagy azzal, ahogy csinálod, akkor máris többet tudsz, mint aki csak hatékonyabban tudja csinálni.
a fejléc/ikon képe eminnen: Fortepan / Adelhardt Márta