Portoldalban bitladik #007 / Hogyan legyél promptmatematikus?
Az az érzés kerülget, mikot Tibcsi szögvasat hegesztett spoiler gyanánt a lerohadt Lada hátsójára és átjárta az ihlet, hogy Toyota Suprában ül. Nem lomboztuk le Tibcsit és együtt mosolyogtunk vele, csak ott ráncoltuk homlokunk, amikor Tibcsi a kocséri nagykanyar előtt is úgy érezte, hogy a Supra életérzés kiadja az ívet. Hát nem adta ki.
Vettem a bátorságot és elég provokatív kérdést dobtam egy honi prompter csoport pezsgésébe, úgymint szabad-e/lehet-e olyan alkotás felett szerzői jogot gyakorolni, melyet olyan AI készít el, amit bizonyítottan más alkotók szerzői jogát sértve tanítottak be.
A hírlevél két részre bontható, egyik fele a generatív képalkotás kapcsán elhangzó két fontosabb érvet jár körül, második fele meg prompterek munkásságát.
Először
1, „az AI nem lopta el senki alkotását”
Idézzük David Holz (Midjourney alapító) Forbes interjú részletét:
-Did you seek consent from living artists or work still under copyright?
-No. There isn’t really a way to get a hundred million images and know where they’re coming from.
20 éve is ferdén néztünk, ha valaki a forrásmegjelöléseket letudta annyival: „Internetről” - az már aggasztóbb jelenség, hogy a szilícium-völgyi techbrok ezt máig nem nőtték ki, de legalább a befolyásuk is jelentős mértékben nő. Szóval de, lopnak ezek, de már nem is talicskával, hanem konténerszállító hajóval. Dehát lopni csak nagyban érdemes, ugye.
2, „nem tároltak képeket, a kielemzés nem lopás”
Kicsit olyan ez, mint amikor egy sofőrrel azon vitatkozol, hogy a nyergesvontató az kamion.
Építek egy WeatherAI+-t, ami a világ minden elérhető hőmérőjét monitorozza, de nem rögzíti egyetlen adatait sem direktbe, ehelyett "kielemzi" azokat. Talál egy hőmérőt, rajta 24°C - szépen lebontja [20-40°C]/[75,1-83F]/[240-297,1K], amiből semmi se írja le a pontos hőmérsékletet, viszont a háromból az eredetire kisértetiesen emlékeztető eredményt „generálhatunk”. Technikailag nem másolt le semmit, viszont a WeatherAI+ onnantól döbbenetesen pontosan tippeli a hőmérsékletet az adott helyen.
Végtelenül egyszerűsített példa, de jól rávilágít a jelenségre, mikor a generatív algoritmusok ugyanilyen varázslatos véletlennel tudják leutánozni ismert művészek stílusjegyeit.
Itt talán zárnám is, hogy mennyire jogszerű alapokon működnek ezen rendszerek, mert ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, akkor az akkor is kacsa marad, ha a kacsaság technikai részleteit nem értjük.
Másodszor
A promptartist, promptművész és promptgráfus bár végeredményét tekintve közel hasonló alkotást tesz le az asztalra, mint egy zenész, vagy grafikus, de a munkafolyamat nem csupán újszerű, de alapjaiban eltér mindattól, ahogy eddig leírtuk az alkotás folyamatát.
Prompter-e a rendező?
Gyakorta felmerül a prompterek kapcsán, hogy ők "csupán" megrendelők és nem alkotók, hisz a munka javát az AI végzi - de innen nézve: hiszen egy filmrendező, kreatív igazgató nem ezt csinálja? Cameron nyilván fogalmatlan egy animációs célszoftver használatában, viszont pontosan körül tudja írni egy Lead Animatornak, hogy a Na'vi miként lóbálja a farkát - ez meg eddig promptolás, DE!
Ezen pozíciókhoz kell egy nagyon erős háttértudás a különböző részfolyamatok kapcsán - meglehet Dennis Villeneuve nem ért olyan szinten az operatőri munkához, mint Greig Fraser, de is nem hívja "vasúti sínen tologatott baszás"-nak a ARRI ALEXA LF kamerát és az operatőrnek adott instrukciói se merülnek ki annyiban, hogy "olyan menő nagytotál, mint abban a Tarantinós vadnyugati filmben sivatagos szűrővel" és máris kész a Dűne. Az általános tudása és tehetsége az, ami kirobban a vászonról, mikor beülsz a filmjeire.
Megváltozott alkotói folyamat
Meg is van az első bökkenő: ha egy jó prompter részleteiben ügyesen beállít egy alkotást, de ugyanolyan esztétikai értékkel bíró alkotást a kezdő prompter is odatesz mellé, akkor hol a tudás, amit megbecsülünk az alkotásában?
Az eddig ismert alkotói folyamatokban ez nem így volt - bár voltak újítások, mikor a korábbi korok technikai tudásához képest visszalépés történt, mert egyszerűsödött az alkotói folyamat (egy látott jelenet rögzítése fényképezőgépen nagyságrendekkel egyszerűbb, mint olajfestményen megörökíteni), de egy profi és amatőr közt mégis szakadéknyi távolság maradt az alkotások minőségében. Átlagember VÉLETLENÜL csinál 1-2 igazán jól sikerült fényképet életében egy Hasselbladdal, Szipál Márton meg ezret egy krumplival.
A technika és eszköz lehet ugyanaz, mégis ég és föld a kettő színvonala és a bejárt út, míg létrejön. Ha egy laikus nem látja a különbséget az FB-re ezrével feltöltött generált naplementés képek közt és mind "gyönyörű műalkotás", akkor ott már egyik sem az és tort ül a középszer.
Ékeskedni más tollávAIval
Grafikusként 20 év alatt nem találkoztam olyannal, aki nyilvánosan büszke lett volna arra, hogy illegálisan szerzett szoftverekkel alkot, vagy olyan 3D modelt rak egy jelenetbe, amit nem ő csinált - annyi betyárbecsület a többségben mindig volt, hogy megjelölték forrást és mélyen lapítottak, ha a szoftver torrentboltból érkezett. Nem mindenki, az ilyeneket általában le is nézte a közösség, másrészt hamar jött egy megkeresés a sértett ügyvédjétől.
Úgy látom, hogy a bizonyos mértékű fenntartás innen is táplálkozik a promptírók felé, mert ezt az íratlan szabályt akarva-akaratlan, de semmibe veszik. Maga az eszköz sem ad lehetőséget arra, hogy visszakövessék, milyen forrásokból dolgozik az AI, ugyanakkor nem is törik magukat, hogy ez változzon – inkább általános a „nem tudom/nem érdekel/erre megy a világ”. Ezzel is ki lehet egyezni, nem kötelező érteni, hogy miféle morális felelősséget emlegetnek a korábbi éra alkotói, akiknél még szakmai minimum volt, hogy a rizikós jogi helyzeteket kerüljük.
„Totya, hallodg'ci ehune Totoró!"
A művészek mindig is inspirálódtak egymás műveiből, így önnön stílusukban interpretálták a másik mondanivalóját, de ehhez érteni, megélni és érezni kellett a másik alkotását – az, hogy facebookon szembejön egy nekünk tetsző japán anime gif és máris rohanunk bepötyögni a promptot: [make a nice rain bus stop Ghibli studio Miyazaki style] - ott az alkotó mindent kap, épp csak elismerést nem.
Hülye vagyok a matekhoz.
Nagyon. Ha kétjegyű számok összeadásánál bonyolultabb kihívás érkezik, előkerül a számológép. Namost, ha az AI szépen kiszámolja és levezeti nekem, hogy „124 kiskacsa szorozva 70 tehénnel, az hány fűszál egy hektáron?” még pillanatig se érzem úgy, hogy én promptmatematikus, vagy promptalgebratikus lennék - ezt meghagyom azoknak, akik tudják is, hogy miről beszélnek amikor konstruktív egzisztenciabizonyítást emlegetnek és nem azért rakják promptba, mert olyan fasza indexbaszokat rak aizé egyenletbe a görög hireoglifához, amitől jobban néz ki. Azt hiszem, az önmérséklet a kifejezés, amit keresek, aztán sokan nem keresik.
Demokratizálódás vs devalválódás
miért baj az, ha demokratizálódik egy terület és mindenki érthet hozzá?
Hadd kérdezzek vissza: miért baj az, ha fél nap alatt egy kazánfűtő "kitanulja" a járványtant? Egy műkörmös az asztrofizikát? Egyetemi oktató az esztergályos szakmát? Miért baj az, ha az AI segítségével ők is képessé válnak a többre?
Végszó
Hogy válaszoljak a levél kezdetére: nem gondolom úgy, hogy a promptírók ne lennének alkotók és azt se gondolom, hogy ne járna nekik szerzői jogi védelem. Azt már inkább gondolom, hogy morálisan rossz optikája van annak, mikor úgy verjük szerzői jogok felett az asztalt, hogy közben félrenézünk, mikor mások szellemi szekrényét azért pakolták ki, hogy „tudjunk” akvarellt festeni, bár ecsetet 20 éve nem láttunk közelről.
Mindegy is, a lényeg, hogy ne lopjátok el a promptartistok, promptgráfusok, promtpalkotók anyagait…..kivéve, ha a szilicium-völgyben ültök CEO-ként egy induló startupban, mert akkor szarjatok bele - visztek, amit akartok, jogilag nem az övék.
Pidä huolta itsestäsi!
a fejléc/ikon képe eminnen: Fortepan / Adelhardt Márta