Rakasz #331 - Arkhimédész tőkéje
Sziasztok!
Bármely élethelyzetben tudok mérges lenni a magyar tudományos és ismeretterjesztő könyvkiadásra. Kiadódik egy könyv nyolc példányban, abból egyet megeszik egy kecske, a másik hét egyetemi könyvtárakba kerül, a szöveg pedig elsüllyed. Kivétel persze, ha egy jótét lélek kiszkenneli valamelyik könyvtárból tök kalóz módon a szöveget. Na így nincs meg nekem Békés Vera 1997-es A hiányzó paradigmája. De nem volt felesleges 2005 körül felrakni az Antikvárium.hu-s várólistámra, máris került egy példány. Már csak az aukciót kell megnyernem.
Száguldó fáraó
Nem ízléses dolog a tinédzser éveik végén magukat részegen, autóbalesetben megölő tiniken viccelődni. Kedves gyerekek, az ember vagy iszik vagy vezet. Ugyanakkor nagyon mókás, hogy egy új - amúgy bizonyítékokkal nem túlzottan körülbástyázott - elmélet szerint a 19 évesen elhunyt Tutanhamon fáraó pont részegen törte össze magát és a harci szekerét. Szóval aki nem akarja, hogy a Nagy Egyiptomi Múzeumban aludjon Kairóban, amikor épp nincs kölcsönadva, az csak tiszta fejjel vezessen. Látom, hogy van ebben egy plakát az autópálya mellett.
Tányér hitelre
A tőkeáttételes kivásárlásról volt már szó legalább kétszer (R#122 és R#277), de nem tudok betelni ezekkel a sztorikkal. Most az a legfrissebb, hogy az Instant Pot elektromos kuktát, ami olyan háztáji márka az USA-ban, mint a mirelit vagy a fridzsider, sikerült csődbe vinni egy tehetséges csapatnak. És nem csak azt, mert felvásárolták hozzá a Pyrex hőálló üvegtálakat gyártó céget is, úgyhogy most az is bajban van.
Az okok között természetesen megtalálható a visszaesett kereslet is. De mérget lehet rá venni, hogy a felvásárláshoz a cégre terhelt pár százmillió dollárnyi hitelnek is van némi szerepe. A gyártás nem áll le, de jól megfizetett tanácsadók és a tulajdonos Cornell Capital emberei hosszú időt fognak eltölteni kockás papírokat nézve. Aztán a végén meg úgyis a cég dolgozói szívják meg. De ne legyen igazam.
Étel a tányérra
Kishír, amivel hagyományosan a Rakaszban nem szoktam foglalkozni, de a befektető Softbank miatt mégis érdekes. Bezárt a Zume nevű pizza startup, ami 445 millió dollárt költött el arra, hogy pizzasütő robotot építsen. A pénz nagy részét 2018-ban, azaz jóval a koronavírus előtt szivattyúzták be. De még így is nagy kérdés, hogy hogyan gondolták azt, hogy egy autóba is szerelhető pizzasütő robotot gyártó cég hogyan fog 2,2 milliárd dollárt érni.
Robotszakácsügyi diszruptorok egymás között 2017-ben (Fotó: Steve Jennings/Getty Images for TechCrunch / CC-BY)
Ha valakiben felmerülne a kérdés, nem az Egyesült Államokban, ahol pedig közismerten churrosból van a kerítés, sem lehet elkérni egy-kétszázezer dollárt egy pizzáért. És, bár küzdenek az éttermi szektorban dolgozók, de az órabérük 15 dollár körülről indul, már ahol nem várja el a cég, hogy éljenek meg a jattból. Szóval egy robot megtérülése nem rövidtávú dolog.
Na erre nem számítottam
Nem mesélem el a parasztbácsis műrepülős viccet, oké? De higgyétek el, hogy tényleg meglepett az, hogy a Creative Commons blogja úgy gondolja, hogy a képgeneráló szoftverek feltanítására fel lehet használni a fair use doktrína értelmébe a CC licences képeket. A legtöbb képem CC-vel van fent a neten, az egy hozzájuk fűzött kérés, hogy ha bárki felhasználja akármire is, írja alá a nevemet. Ennél csak a közkincs besorolás liberálisabb. Viszont soha nem gondoltam ezekre a fotókra úgy, mint virslibe töltendő nyersanyagra. (Tegyük hozzá: a magyar szerzői jogban nem fair use van, hanem idézés. Nem mintha ez egy nagy, nemzetközi céget érdekelne, ami tanítási adatbázist épít.)
While these images were originally created for their aesthetic value, their purpose for the AI model is only as data. For the AI, these image-text pairs are only representations of how text and images relate. What the images are does not matter for the model — they are only data to teach the model about statistical relationships between elements of the images and not pieces of art.
Swifttől kell kölcsönvennünk a fenti bekezdés megfelelő értékeléséhez a szemüveget. Bár a lent szaladgáló gyermekre ön utódjaként gondol, iparunk szempontjából mi csak húspépnek tekintjük.
65 Cadillac és az oktatás
Van egy remek jelenet a Ford Fairlane-ben. Andrew Dice Clay kikergeti a stúdióból a sztárocskát, aki épp ott próbál rögzíteni egy dalt, szól a kísérőzenészeknek, hogy "fiúk, dolgozzatok velem", és elénekli az egyetlen rockszámot, amit tud.
Én is ilyesmit kérek. Olyan elméleteket fogok használni, amivel a többség valószínűleg otthonosabban bánik. A probléma azonosításában azonban elég biztos vagyok. Az állításom a következő: a magyar társadalomban nagyon erős a részvétlenség, a szolidaritás hiánya. Ez nem csak a mosdatlan tömegekre igaz, akik amúgy is mindenfélében bűnösek, például megszavazzák a Fideszt, nézik a Híradót és elmennek Kis Grófóra a falunapon. Az úgynevezett értelmiségben ugyanúgy megtalálhatók ezek a gondolatok.
A falu értelmiségében még bérelt helye volt a tanítónak (Fotó: Fortepan / Morvay Kinga)
Az elmúlt pár hónapban elég sok jobbközép, konzervatív írást - értsd: Diétás Magyar Múzsa, KARD, Válasz Online és meglepő módon a kerületi Facebook csoport - olvastam úgy, hogy a kommenteket is követtem. Vitatkoztam is eleget, amikor szembejött egy olyan vélemény, hogy az állammal lényegében bántalmazó kapcsolatban élő tanároknak magukat kellene hajuknál fogva kiemelniük a helyzetből. Aztán majd, ha lesz elég tanár az utcákon, akkor talán a problémában ugyanannyira érintett szülők is megjelennek. Az pedig fel se merült, hogy az ugyanúgy eltaposott rendőrök, tűzoltók, ápolók, orvosok, gumigyári munkások megjelenéséhez mire lenne szükség. Azt pedig a háború köde fedi, hogy a rendszer nyerteseinek számító informatikusok megmozdításához mire lenne szükség.
Változik a konstelláció, de az iskola még mindig a társadalmi mobilitás eszköze (Fotó: Fortepan / Péterffy István)
Párhuzamos jelenségeket lehet megfigyelni az elharapózó szegénységről szóló írások alatt. Előkerülnek azok a "kérdések" amelyek azt tapogatják körbe, hogyan lehetne mégis azoknak a hibája, akiknek egy-két gyerek mellett már parizerre sem jut. Itt jönnek azok a megállapítások, hogy "gondolkodni kellett volna" gyerekvállalás előtt. Értsd: most azért szegények, mert nem láttak előre 8-10 évre. Azt hiszem, ez a megküzdési mechanizmusok tankönyvi példája, csak közben tabusítja a szegénységet. Szegénynek égő lenni, hiszen ők a nem gondolkodó emberek, akik csak muzsikáltak nyáron. Ja bocs, az a tücsök.
Még azt is érteni vélem, mi szüli ezeket a válaszokat. Egyszerűbb úgy gondolni, hogy az emberek valamennyire mégis hibásak. Hogy egyszerű magyarázatokkal lehet bonyolult politikai, társadalmi és visszatekintve történelmi mozgásokat magyarázni. A részvétlenség az ember saját lelkét védi, hogy meg ne szakadjon. A probléma csupán az, hogy közben az a lélek ugyanúgy megszűnik, felszívódik, egy kis pormacska marad utána csak, amit elfúj a szél.
Kiegészítés olvasói visszajelzésre: a szegénységben, mélyszegénységben élő emberek nem gondolják magukat értelmiségnek, és nem tulajdonítanak maguknak vezető szerepet. Az utóbbit szerintem a tanárság sem. Az egyetemi szférában még megvan ez a félreértése a helyzetnek azonban.
Ingatlanos
Találtam egy lakást, amiben az ember végre üzemeltethet zsiráffodrászatot vagy tűzoltólétra javító vállalkozást. Elms Lesters Painting Roomsnak hívják a helyet és korábban színházi háttérfestők dolgoztak benne. Ezért van két emelet magas ajtó az oldalán, mert valahol ki kell húzni az épületből az elkészült festményt.
(Fotó: David Brossard // CC-BY-SA)
Olvasnivaló
Gazs küldte a Blackbird Spyplane divathírlevél egyik számát. Ez azoknak a hírleveleknek az egyike, amikre ugyan fel vagyok iratkozva, de valahogy sose marad rá idő. Pedig ez a mostani esszé is remek, arról szól, hogy a turkálást megöli-e a fast fashion. Az az állításuk, hogy még a kilencvenes években is annyival jobb minőségű ruhák voltak, mint a mostani fast fashionben kapható darabok, hogy azokra még megéri vadászni. Viszont a mostaniakról már nem tudják nyugodt szívvel azt mondani, hogy tíz év múlva reneszánszuk lesz.
Marco Rubio amerikai szenátor úgy gondolta, felhívja magára a figyelmet, ezért benyújtott egy törvényjavaslatot, hogy Washington DC-ben a szövetségi kormányzati épületek kötelező stílusa legyen a neoklasszicizmus. Rakjuk el a máshol is hülyék mappába. Illetve érdemes észben tartani, hogy nagyon sok kommunikációs csatorna tolja azt az üzenetet, hogy bezzeg régen minden szép (értsd: klasszicista, barokk, gótikus) volt, ma viszont minden rossz, mert modern. Ez egy aranykor mítosz és mint ilyen az Eco-féle ősfasizmus lista egyik pontját ki is pipálja.
Nézni
Sam Biddle amerikai újságíró az eBayen lecsapott egy remek hidegháborús diasorra. Szkennelgeti őket lelkesen, most már jelentősebb mennyiség van fent a honlapján (meg biztonsági mentésként az Archive.org-on).
Chuck Wendiget regényíróként szokás ismerni, de amúgy jó szemű természetfotós is. Persze akinek a kertjében rókák járnak, az könnyen gondolhatja azt, hogy a közhely szerint kutya hardveren futtatott macska szoftvert megtestesítő állatokat csak le kéne fényképezni úgy, hogy a furcsaságuk látsszon is.
Hallgatni
"...jaj rossz idő volt, galád idő / elutasított a falábú nő." Khm, izé, ez egy Csaknekedkislány szám, én viszont a Kemény időkről akartam beszélni. Ez utóbbi egy podcast Wostry Ferenccel és részről részre változó vendégével, és akciófilmekről beszélgetnek. Filmes podkasztból van pár, de ez nagyon tetszik. A szüneten levő Mindentbele szusivacsit szerettem ennyire legutoljára.
Egy-két évente eszembe jut, hogy volt egy remek játékkritika, ami dalban szedte szét a MadWorld nevű játékot. Mivel egyre nehezebb előkeresni, elspájzolom ide is a videó linkjét. (Dalszöveg.)
Biztos, hogy ajánlottam már Douglas Adams és Mark Carwadine Utoljára látható című könyvét. Nekem ez a leghatásosabb szöveg, amit környezetvédelről olvastam. Ráadásul Adams humora át-átüt az eltűnő állatfajok meglátogatásának rettenetén. Aproptó eltűnő: a kakapó, ami természetesen szerepel a könyvben, még küzd. A könyv írásakor negyven példány volt a madárból, most 248 darab!
Én máshol
Átalakul ez a rovat, úgy néz ki. Valamivel kevesebb lesz az anyag benne. Februárban véget ért egy nagy projektem, aminek a helyét kisebb szövegírós melókkal töltöm fel. Mellette szól, hogy nem lesz minden hónap végén pirosban a számlám. Azért, van egy-két dolog a csőben, amit azért írok, mert van neki hely és igény rá!
Ennyi a hétre!
Ádám