Rakasz #324 - drótosruszki
Sziasztok!
Megkésett hírlevél ez, de "spice must flow", ahogy a Dűnéből készült Lynch filmben mondja a Festéktüsszentő Hapcibenő ábrázatú navigátor. Na én árajánlatokat és cikkeket adtam le a mások által hosszúnak nevezett hétvége után.
Daruk és egyiptomiak
Úgy gondolom, hogy amikor én iskolába jártam, elég jó volt a történelem tanítás. Általános iskolában Szabódzsó tanár úr, aki az első órák után pirospontot adott annak, aki rajzolt otthon egy elég jó szakócát tudta, hogy kell felkelteni az érdeklődést. Gimnáziumban meg összeállt, hogy lehet ugyan pontosan tudni a pákozdi csata napját (kigugliztam: 1848. szeptember 29.), de alapvetően folyamatokról, trendekről, hatásokról szól a történelem nagy része. És vannak sztorik!
Amire most döbbentem rá úgy, hogy meg is maradt, hogy a modern történelemről vannak fotók. Ne nevessetek ki, nagy felismerés ez nekem. Gyerekként olvastam, hogy az Abu Szimbel-i templomokat szétfűrészelték és arrébb vitték, hogy az asszuáni gát miatt létrejövő Nasszer-tó ne mossa el őket. Volt is tán a templomról magáról egy kicsi fotó a könyvben. Ehhez képest bármelyik, a történetet elmesélő cikk megveheti a Gettytől és a Life-tól a képeket arról, hogyan nézett ki a munka a gyakorlatban.
(Fotó: Per-Olow Anderson // közkincs)
A holdraszállásról tudtam, hogy fent van minden a Flickr-ön. De tényleg, az utolsó életlen kép is be van szkenelve bődületesen nagy méretben. Most gondolkodom, mit kellene még keresni. 56? Vietnám? Vagy a "kedvenc" gonosz államom, Katanga és az ő zsoldosháborúja, ami még csak tananyag se volt.
Mi van a cyberpunkkal?
Az én gyerekkorom a cyberpunk scifié, még ha a magyar könyvkiadás késve is ismerte fel a trendet. A Snow Crashről fiatal felnőttkén írtam kritikát a Debreceni Disputába, bár a regény eredeti nyelven akkor jelent meg, amikor kilenc éves voltam. (Hangos szavam nincs, fontos szövegek le sincsenek fordítva.)
Most hogy egyrészt reneszánsza van a "high tech, low life" esztétikának, megint lehet vele foglalkozni. Adrian Hon remek játéktervező ezzel úgy él, hogy kritikájában szétkapja a Cyberpunk 2077 videojátékot. Mivel tágabban véve a kortárs nyílt világos drága videojátékok kritikáját is adja, ezért érzem, hogy lehet igaza.
Lavanya Lakshminarayan cikke nagyjából egy hónapja áll nyitva a böngészőmben (*), várta, hogy legyen apropója. Arról ír, hogy az eredeti kiberpunk műveket egyrészt lehet reprezentációs szempontból kritizálni, másrész az is illendő észrevenni, hogy Délkelet-Ázsiában még él az alzsáner. Ez már csak azért is tanulságos felszólalás, mert a nagy cégek itt vannak és kisebbségek is léteznek, amiket károsan érint a tevékenységük. Annyi, hogy a kisebbségek nem feltétlenül a kicsit lecsúszott fehér férfiak, hanem a transzok, nők, nem fehérek és így tovább. Zárójeles hír, a napokban szakszervezetet alapítottak Kenyában a moderátorok! Mert, és ez a lényeges kritikai elemek legfontosabbika, a kiberpunkot nem csak a nyugati-anglofón világban szenvedik el az emberek.
Ide lehetne citálni az egyik kedvenc magyar írómat Trenka Csaba Gábort, akinek a két alternatív történelmi regénye egy muszlim Nagy-Magyarországon játszódik. Ráadásul Trenka van annyira ügyes, hogy a fenti ország csak háttérként működik, jóval többet tett bele a világba. Lakshminarayan is azzal érvel, hogy a kiberpunk hullámokban éri el a világot. Indiában most van startup boom és alakulnak a gonosz cégek. Mintha valaki mondta is volna, hogy a disztópikus jövő itt van, csak nincs egyenlően elosztva.
(*) kedvesolvasó, az ember manapság nem azért vesz több csík memóriát, hogy játsszon meg ilyen bohóságok. A böngészőt etetjük.
Kívánságlista
Kockázat nélkül állíthat össze könyves listákat az ember, ha legalább egy évre előre van olvasnivalója a polcon. És ráadásul nem azokat olvassa, hanem más könyveket újra. (Zárójel: az újraolvasás ér!)
Valahol a hátam mögötti polcon ott van a kritikai városmegtapasztalás egy fontos könyve, Ingrid Burrington Networks of New York-ja. Ez azokat a járdára fújt jeleket, különböző aknafedeleket, fontos épületeket mutatja be, amiket a mindennapi sétája között nem ismer fel az ember. Merre fut optikai gerinckábel, melyik cégé, melyik irodaháznak tűnő épület falai rejtenek rendőrségi adatközpontot és így tovább. Már amikor megvettem se volt egyszerű megindokolni, de formatív élmény így nézni egy városra.
Dan Nott Hidden systems kötete elvben az internet mellett az infrastruktúra működését magyarázza el. Kezdve azzal, hogy infrastruktúra az, amivel a mindennapokban nem foglalkozunk - értsd: nem is költünk rá, mint közösség - amikor viszont nem működik, akkor nagyon gyorsan feltűnővé válik. Ugyanezen a vonalon elidlva persze el lehet gondolkodni a magas presztízsű és a fontos munkák elkülönítésén is.
A British Librarynak van egy nagyon jól kinéző - lásd fent - sorozata folk horrorból. Az a címe, hogy Tales of the Weird és legalább húsz kötetnél tart. Mint olyan ember, aki rettegett gyerekként a mályinkai farkasembertől (ld. Balogh Béni: Vadócok a Bükkben) majd valami nyolc-tíz évvel ivott a mályinkai kocsmában, és aludt a falu felett az odvaskői barlangban, az ilyenek megszólítanak. Meg mert a folk horrorban ott van benne a helynek a lelke, ezek nem globális félelmek, mint a filmek gonoszai. (Kivétel: Lord Summerisle!)
Mindennapi félelmek és történelem
Danny O'Brien brit internetes ember - ez olvassátok el tőle! - írt egy rövidet a blogjára arról, hogy attól tart el fog tűnni a linkelés tudománya. Elsőre elmosolyodtam, aztán rájöttem, hogy az egész appos világban a link eleve visszaszorulóban lévő technológia. Ugyanez igaz a letöltésre is. Tudok olyan podcast terítő oldalakat, amiket a böngésző elemzőeszközeivel kell darabokra szedni, hogy letöltsek onnan egy mp3-at. Pedig a hosszútávú internethasználat alaptétele, hogy nem bízunk abban, hogy a dolgok a helyükön maradnak.
A New York Magazine - ez nem a New Yorker, hanem egy épp Vox tulajdon másik lap - technológiatörténeti cikke nem teljesen friss, de mivel a kockázati tőkebefektetés hightech oldalával fogalkozik, így egy-két hét késést elbír. Végül is a téma valahol a 90-es évek legvégével kezdődik. Olyan állításokat fogalmaz meg, hogy az Elon Musk első - nem családi - millióját termelő Zip2 eladására nem azért kerültetett sor, mert őrületesen nagy biznisz volt. Hanem mert olcsó volt a pénz és az érdekesebb szolgáltatások felvásárlása. Ugyanígy lett milliomos Mark Cuban is. Erősen spekulatív piac volt, amin a hagyományos cégek, akiknek meg kelett felelniük a részvényeseiknek, hátránnyal indultak. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem korszakos zsenik lettek milliomosok, hanem egyszerű mázlisták, akiket manapság korszakos zseniként tisztelünk. Hogy miért? Hát mert gazdagok lettek!
Azért lényeges ezt felidézni, mert most is van egy csomó, korszakos zsenik által terjesztett, bevett bölcsesség. A városok jövője az önvezető autózáshoz kötődik, az Uber kifizethetően üzemeltethető, ugyanez igaz az élelmiszer kiszállításra is. Az utóbbinál már megjelentek a rendszer fenntartásához szükséges díjak, így talán fenn tud maradni. A többi "gig/sharing economy" cégnél ez még kérdéses. Lehet, hogy csak a társadalmi kár marad utánuk, amit okoztak.
Én máshol
Kicsit elengedtem a gyeplőt, de abban biztos vagyok, hogy a Mancsban megjelent a Tiktokról szóló cikkem. Arra kerestem a választ, hogy be kell-e tiltani, hülye-e az LMP és egyáltalán mi ez a felhajtás. Sokat segített a cikkben Csaba, ezúton is köszönet érte!
Kiment a Patreonomra, amit mint eddig is bárki olvashat, nem kell támogatónak lenni, a Tüskevár close reading második része. Ebben eljutunk Matula bácsitól a mesterséges intelligenciáig. Nem azért, mert a regényben bármi szó esne a számítástechnikáról, hanem azért, mert a predikciós képességek révén össze lehet kötni a szöveget a mával. Nem tudom még, hogy mi lesz a következő téma, ebbe jobban belementem, mint gondoltam volna. Valamikor május közepén érkezik majd az anyag. Addig is, ha támogatnátok a túlgondolkodást, még mindig olcsóbb, mint egy magazin. (Jó, lassan olcsóbb egy kiló kenyérnél is, de ez a kormány sara.)
Közben persze esz a fene. Befejeztem egy durván 20 ezer leütéses - ez a már nem olvasom el hosszúság - cikket a hírlevelekről, mert meggyőződésem, hogy a magyar kommunikációs szakma rosszul használja ezeket. Ellenben nincs rá vevőm, szóval még az is lehet, hogy egy tábla csokiért odaadom valakinek.
Heti művészet
Virginie Pernot nagyon remek, nem evilágbeli kerámiákat készít. el tudnék nézni egy ilyen francia rajzfilmes ufót a polcomon.
Az elején nem szerettem a falra ragasztott banán konceptciós művészeti tárgyat. Viszont most, hogy újraértelmeződött azzal, hogy egy dél-koreai diák megette a banánt, elkezdtem nagyon kedvelni. Eleve fel lehet tenni a kérdést, hogy más-e amikor egy művész eszi meg a gyümölcsöt és más-e amikor egy random múzeumlátogató? (Nem.)
Vers
Nagyon meglep, hogy a versek internetes megosztásának módszere a kép lett. Érthető persze, átviszi a formázást, nem kell aggódni, hogy hogyan fog megjelenni a fogadó oldalán. Mégis visszalépésnek érzem, ezért igyekszem is inkább szövegként megosztani a verseket. Ez például képként találtam.
Rod Smith:
pour la CGTWe work too hard.
We’re too tired
To fall in love.
Therefore we must
Overthrow the government.__________________
We work too hard.
We’re too tired
To overthrow the government.
Therefore we must
Fall in love.
Elég egyszerű szöveg ahhoz, hogy ne érezzem szükségét a fordításnak. Elég mély szöveg ahhoz, hogy az ember magával vigye valahová a Gyűlölök és szeretek és a Szabadság, szerelem közé bepakolva.
Aztán került egy Ursula K. Le Guin szöveg is, a Levelek (Leaves) című verse. Ennek szintén nem találtam magyar fordítását, de ha nekiállok, akkor kétheti hírlevéllé válunk.
Years do odd things to identity.
What does it mean to say
I am that child in the photograph
at Kishamish in 1935?
Might as well say I am the shadow
of a leaf of the acacia tree
felled seventy years ago
moving on the page the child reads.
Might as well say I am the words she read
or the words I wrote in other years,
flicker of shade and sunlight
as the wind moves through the leaves.
A fentit pedig Bogi, olaszpartizánügyi magánlevelezőm küldte azzal, hogy a Katyusának az olasz verziója a legjobb. És hát igen. Ha lányom lesz, Róza Primavérának fogják hívni.
Ennyi a hétre.
Ádám