Rakasz #313 - hajó bármiből is
Sziasztok!
Hajózni ugye muszáj, úgyhogy ezen a héten hajózunk. Az ember előbb-utóbb úgyis választ egy helyet, ahová egészen észszerűtlenül vágyik, az enyém ez. És mivel február eleje az, amikor szembe szoktam nézni azzal, hogy már nem leszek 16 éves matróz egy teherhajón, ezért most különösen sok tengerészeti tartalom gyűlt össze.
Rakjuk helyre a méreteket
Angliában a Tyne-folyó folyása mentén volt a hajóépítésnek az egyik nagy csomópontja. Még a huszadik század második felében is készültek itt óriási gépek. A legnagyobb a Tyne Pride szupertanker volt, amiről van is egy gyakran használt kép, ahogy a munkások lakásai - amelyek kinézetük alapján lehetnének a miskolci vasgyári kolónia vagy az óbudai gázgyári munkástelepen is - fölé magasodik. A fotót 1975-ben Tom Buist készítette, aki 45 éven át fotózott a Newcastle Chronicle-nek, úgyhogy nem nyúljuk le hűlő kezeiből a képet. Kattintsatok.
Egy barátom nagyon megfigyelése volt, hogy "az ilyen képeken látszik, hogy a hajók milyen hátborzongató óriási lények". Ami persze hozza magával, hogy elővegyünk egy felvételt arról, hogy milyen az, amikor egy nagy hajó nagy hullámokkal találkozik. Sajnos ezek gyakran bombasztikus "az öt legnagyobb vihar" jellegű kollázsokká vannak összevágva, ezért a fentin nem konténerhajó vagy tanker van, hanem egy kanadai hadihajó. De legalább nem vagdosták halálra a felvételt, hogy hatásosabb legyen.
Zúzdajárat
Tepertő, gyerekkori barátom és a régészet és térinformatika doyenje küldte, hogy elindult a zúzda felé az MV Astoria, ami MS Stockholmként kezdte a pályafutását. Akármelyik nevét nézzük is, ez egy, a második világháború után vízre bocsátott nagy utasszállító hajó volt. Egy abból a típusból, aminek a transzatlanti repülés végleg betett. (Köszi, Dani!)
A hajó, ami korának legkisebb személyszállító óceáni hajója volt, arról lett híres, hogy egy szerencsétlen, ködös napon történt baleset során elsüllyesztette az SS Andrea Doriát. A baleset korántsem volt mentes a halálos áldozatoktól, de nagyon sok utast sikerült megmenteni. A szétzúzott orrú Astoria pedig becsorgott New Yorkba.
És ha már ott járunk, hogy MV meg SS. Érdemes elolvasni az ide kapcsolódó Wikipédia oldalt. Az egyik motor vesselt, a másik screw steamert, azaz csavargőzöst jelent.
A hajóknak megvan a maguk sorsa úgy, ahogy a mondás szerint a könyveknek is. Azt biztos tudjátok, hogy az egykori Horst Wessel iskolahajó, most az amerikai parti őrség vitorlás iskolahajója. Persze most már USCGC Eagle név alatt hajózik, de maga a jármű ugyanaz, amit a Blohm&Voss 1936-ban vízre bocsátott. Itt persze bele lehet szaladni abba, hogy milyen hajók milyen néven szolgáltak tovább milyen posztokon. Mindegyik történet érdekes. De mégis csak a náci iskolahajó sztorija a legérdekesebb, annál is inkább mert ez a vitorlás a mai napig vízen van. Míg jellemzően a világháborús zsákmány - meg esetenként a világháború alatt esóesben gyártott nem zsákmány - hajók többségét már bezúzták. Rendes Liberty-teherhajóból sem lehet sokat találni.
Megmásszuk
Az egyik olyan első sci-fi film, amit láttam és ami nem volt egyértelműen sci-fi a Végső visszaszámlálás volt. Szerintem szemléletformáló darab, csak olvasni kell hozzá, hogy az a szemlélet formálódjon is. Arról szól, hogy a Nimitz repülőgép-hordozó átkerül 1944-be vagy 1945-be, és lehetőséget kap arra, hogy megváltoztassa a második világháború kimenetelét. Elég egy vadászbombázó kötelék ahhoz, hogy elérje a légifölényt a Csendes-óceán felett, akkor viszont nem kell atombombát dobni Japánra (itt eleve van egy kérdés, hogy kell-e), és akkor hirtelen rögtön máshogy kezdődik az egész hidegháború.
Viszont van egy fontosabb nézőpontunk is, amire nem fordítja oda erőszakosan a film a fejünket, de nem is tartja sötétben. A USS Nimitz mellett átkerülnek a kísérőhajói is. A carrier battle/stike group, azaz a hordozó-csapásmérő csoport légvédelemért, tengeralattjárók elleni védelemért és egyéb dolgokért felelős kísérőhajókból áll. Amikor egy CVBG-t odavezérelnek valahová, az nem azt jelenti, hogy odaúszik egy hajó, hanem, hogy megjelenik tíz hajó, a rómaiak tábort vernek, tüzet gyújtanak a vadkan alá, a centurió pedig dolgokat ír az X-alakban összehajtható székében ülve. Ezzel persze az összes mi lett volna ha egy ilyen vagy olyan mai technológia akkor rendelkezésre áll kérdésnek kihúzzuk a méregfogát: nem technológiák, hanem rendszerek, taktikák, logisztikák vannak. (Kivétel persze a mi lett volna, ha Harry Potter mesterlövész című kérdés esetében. Könyvekkel rövidebb lenne a Potteriáda.)
Ja, és hogy mit mászunk meg? A Pearl Harbor elleni támadást kiváltó parancs a Végső visszaszámlálás szerint az volt, hogy "mászd meg a Nitaka hegyét", azaz Nítaka jama nobore.
Hol vagyok?
A Mastodon még nem erősödött meg annyira, mint szeretném, ezért Twitteren még mindig fent kell lennem. Nem, nem akarok lemondani a képregényes, európai hadtörténész, botanikus, képregényes vagy agrár kontaktjaimról. Viszon a @kelt@pouet.it továbbra is én vagyok. És ez a kényelmesen kicsi, francia szerver (a .it ne verjen át senkit) jó otthonnak tűnik egyelőre.
Csináljunk hajót
Bizonyos szempontból csodálatos korban élünk. Egyrészt az Archive.org-on elérhető egy sereg olyan könyv kölcsönözhető formában, amiről tudni se tudnék nélkülük. Másrészt pedig vannak olyan kurátorok - és a fogalmat nagyon tágan értem - akik ezeket elő is túrják. Ilyen például a Present&Correct súlyosan függőket kiszolgáló papírbolt, akiknek a mai leletet köszönhetjük.
A fenti hajó, ami mennyire remekül néz ki, terve megtalálható egy 1973-as barkácsolj otthon játékot könyvben. Van ugyanitt kis buldózer, darusautó, kamion, városmodell. Mindegyik nagyon egyszerű darabokból áll össze, úgy néztem, egyikhez sem kell elmenni lombfűrészért a sarki barkácsboltba.
Képregények
Isten látja a lelkem, reklámot kattintottam le, mert azt emlegette, hogy a Catawikin épp képregényes árverés van. Gondolatban elvertem vagy ezer eurót, hogy egy Blacksadet, Largo Winchet, Frankát felrakjak a képzeletbeli falamra. (A nem képzeletbelin is akad képregényes grafika bőven.) Érdemes végiggörgetni, mert lehet találni egy-két olyan művészt, akit az ember korábban nem feltétlenül ismert.
Elindult a Mezsgye című online képregény. Az első pár oldal épp csak kedvcsinálónak jó, annak viszont remek. Várom a hátralevő 150 oldalt.
Öcsém küldte az Elcomics Midnight Radio című "epizódját". Ez is egy jó darab, bár kábé annyira boldog és nyugtató, mint egy Stalenhag kép.
Nem hajó
Elindult a Shift Happens billentyűzet történeti könyv Kickstartere. Csodás kiadvány, de van annyira drága, hogy nem nevezek be rá. (120 dollár plusz vámáfa plusz szállítás.) De ha ti olyan helyen éltek, ahová ennél olcsóbban odaviszik a könyvet, ne fogjátok vissza magatokat.
Szerintem már beszéltem arról, hogy egy erősen körbelőhetetlen viszonyom van a kereszténységgel. Egyrészt abban nőttem fel, és ez ott van minden reakciómban, másrészt hívő nem vagyok, harmadrészt meg az aktivista ateizmus is távol áll tőlem. Ennek fényében lesz talán meglepő, hogy a Keresztény Kultúra hírlevelet ajánlom, de egyszerűen jó gondolkodó embereket olvasni. Ráadásul ez nem szól annyira az egyházakról, mint a maga nemében szintén fontos - és épp parkolópályán lévő - Szemlélek, ami nekem egy kicsit sok időnként.
Ennyi a hétre! TDL.
Ádám